Annie Ernaux nyerte a 2022-es irodalmi Nobel-díjat, az indoklás szerint azért a bátorságért és éleslátásért, amivel feltárja a személyes memória gyökereit, elidegenedését és határait. Ernaux hisz az írás felszabadító erejében - munkássága megalkuvást nem tűrő, közérthető, letisztult.
A francia Annie Ernaux nyerte 2022-ben az irodalmi Nobel-díjat. Az indoklás szerint azért a bátorságért és éleslátásért, amivel feltárja a személyes memória gyökereit, elidegenedését és határait.
Írásaiban erőteljesen érvényesül az önéletrajzi karakter, interjúkban sokszor elmondja, hogy ő nem fikciót ír, hanem az önéletírás, a szociológia és a történelem találkozási pontjai érdeklik.
Magyarul három könyve jelent meg, kettőbe most beleolvashatsz.
Lánytörténet
A Lánytörténet az 50-es években, Franciaországban játszódik. A vidéki kispolgári családból frissen szabadult tizenhét éves Annie először tölt el egy éjszakát egy fiúval. A fiú számára teljesen jelentéktelen esemény felforgatja a lány életét. Annie Ernaux önéletrajzi ihletésű regénye egy nyomozás története, amelynek során a szerző kíméletlen őszinteséggel igyekszik tetten érni jelenlegi énje születését, miközben az írás folyamatát és nehézségeit is pontosan dokumentálja. A történetben olyan témák jelennek meg, mint az áldozathibáztatás vagy az étkezési zavarok. Mutatunk egy részletet:
“Álmában sem gondolta volna, hogy érdekelheti a fiút, szóhoz sem jut a döbbenettől.
A fiú tánc közben a fal felé hátrál, és közben egyfolytában nézi a lányt. Kialszik a fény. Heves mozdulattal magához rántja, és ajkát a lány ajkára nyomja. A sötétben tiltakozás hangzik fel, valaki felkapcsolja a villanyt. A lány rájön, hogy a fiú nyomta meg a villanykapcsoló gombját. Képtelen ránézni, lelket gyönyörködtető izgalom lesz úrrá rajta. Nem akarja elhinni, ami történik. Kimegyünk?, suttogja a fiú. Igen, feleli a lány, nem flörtölhetnek a többiek előtt. Kint vannak, összeölelkezve sétálnak végig a szanatórium folyosóján. Hideg van. A refektórium közelében, a sötét park előtt a fiú a falhoz nyomja, szorosan hozzásimul, a lány a farmernadrágján keresztül érzi a hasához súrlódó domborulatot. A fiú túl gyors, a lány nincs felkészülve erre a tempóra, hévre. Semmit sem érez. Lenyűgözi a fiúban keltett vágya, ez a korlátlan, vad férfivágy – lassú és óvatos tavaszi flörtje egész másról szólt. Nem kérdezi, hova mennek. Melyik pillanatban értette meg, hogy egy szobába viszi, lehet, hogy a fiú mondta?” Itt tovább olvashatsz!
Évek
Annie Ernaux legsikeresebb és legjelentősebb könyve afféle kollektív, személytelen önéletrajz, amelyben az egyéni tapasztalatok mélyen a társadalmi tapasztalatokba ágyazódnak, s amelyet egy egész generáció magáénak érezhet. Ernaux dokumentálja a történelmi események társadalmi hatásait - a második világháborútól és az algériai háborútól szeptember 11-ig -, valamint az életstílus, az attitűdök és az ideológiák változásait a feminizmustól az egzisztencializmuson át a fogyasztás bűvöletéig és a digitális forradalomig. Az Évek tavaly harmadik lett az év könyve listánkon, recenziónkban azt írtuk róla: “Ernaux nagy mesélő és szenvedélyes emlékgyűjtő. Az egyes korszakokat minden ízében felidézi: hogy miként éltek, mikre vágytak, miről beszéltek a családi ebédeknél, milyen szavakat használtak, és hogy mikor miről lehetett beszélni és miről nem. Elbeszélése révén időutazást tehetünk a 20. század Franciaországába, átérezhetjük a korszellem alakulását és a világ változását, ahogy az egyre gyorsabban és gyorsabban zajlott. Az egyes önarcképek nyomán ugyanis a könyvből kirajzolódik egy nagyobb ív is, amelyből megtudhatjuk, merre haladt az emberiség és hogyan alakult át az időhöz, az emlékezethez, a tárgyakhoz való viszony.” Mutatunk egy részletet:
“Az 1970-es évek elején, nyári estéken, amikor a levegő a száraz föld és a kakukkfű illatával telt meg,
a vendégek, akik nem ismerték egymást – a szomszéd házat felújító párizsiak, éppen arra járó bakancsos turisták, lelkes kirándulók és selyemfestők, gyerekes és gyerektelen párok, torzonborz férfiak, elvadult kamaszok, érett nők indiai ruhában –, körbeülték az ószerestől alig ezer frankért vásárolt nagy tanyasi asztalt, és a nyársonsültek meg a vegetáriánusokra való tekintettel kínált ratatouille mellett, a rögtön bevezetett általános tegeződés ellenére akadozó kezdet után megindult a beszélgetés az ételekbe kerülő színezőanyagokról és hormonokról, a szexológiáról és a testbeszédről, az antigimnasztikáról, a Mézières-módszerről, a Rogers-módszerről, a jógáról, a Frédéric Leboyer-féle erőszakmentes szülésről, a homeopátiáról és a szójáról, a vállalati önirányításról, Lipről és René Dumont-ról. Megvitatták, mi a jobb, ha az ember iskolába küldi a gyerekeit vagy ha maga tanítja őket, mérgező-e az Ajax súrolószer, hasznos-e a jóga és a csoportterápia, utópikus elgondolás-e, hogy az ember csak napi két órát dolgozzon, és a nőknek a férfiakkal való egyenjogúságért kell-e harcolniuk, vagy azért, hogy másságuk tiszteletben tartása mellett legyenek egyenjogúak.” Itt tovább olvashatsz!
