Szerdán, augusztus 6-án ünnepli Csordás Gábor a 75. születésnapját, aminek alkalmából Parti Nagy Lajos az Élet és Irodalom hasábjain köszöntötte a költőt, szerkesztőt. Csordás az 1980-as évektől a Jelenkor folyóirat olvasószerkesztője, majd '87-től főszerkesztője volt, ezt követően ’89 és 2015 között a Jelenkor Kiadó igazgatója volt. Parti Nagy elsősorban a fáradhatatlan szerkesztői és irodalomszervezői munkájáról emlékezik meg, de nem hagyja el közös emlékeiket és Csordás költői teljesítményét sem.
„Ha sok, ha kevés, persze sok, persze kevés, augusztus 6-án hetvenöt éves az egyik legrégebbi barátom, bátyfigurám, szerkesztőtársam a pécsi Jelenkornál, tíz éven át a könyveim kiadója, akinek okosságára, bölcsességére nagyon adtam, és adok máig” – kezdi a köszöntőjét az író.
A kettejük ismeretsége még az 1970-es évek végén kezdődött, a pécsi Ifjúsági Házban, ahol akkoriban a Fiatal Írók Köre rendezett eseményeket. Itt kezdődött el az a hosszú barátság, ami máig tart. Szakmai kapcsolatuk a Jelenkorban ért össze, idézi fel Parti Nagy, ahol az író ’79 és ’86 között szerkesztőként dolgozott, így rendszeres levélváltásban voltak. A ’90-es években Csordás a Jelenkor vezetőjeként 10 éven át adta ki Parti Nagy köteteit.
„Számomra mindenekelőtt költő volt, a nemzedékünkből talán ő hatott rám a legjobban.
Nagyon szerettem és szeretem a költészetét, fanyar és fölényes formaérzék, irónia, elegancia, szerteágazó műveltség s e kultúrháló napi használatának képessége, továbbá okosság.
Talán épp emiatt, okosságból hitette el magával anno, hogy költőnek nem elég tehetséges, illetve nem elég jó. Ebben tévedett” – írja Parti Nagy, aki szerint Csordás költőként pont olyan kimagasló, mint szerkesztőként.
Emellett kiemelte fáradhatatlan szerkesztői, irodalomszervezői és műfordítói munkáját. Utóbbinál rengeteg kötetet lehet említeni, Csordás fordított többek között Wisława Szymborskát, Jacques Derridát, Michel de Montaigne-t, Alain Badiou-t és Miljenko Jergović-t is.
Mi korábban Nádas Péter Világló részletek című könyve kapcsán interjúztunk vele, aminek ő volt a szerkesztője.
A teljes írás az Élet és irodalom oldalán olvasható.
Fotó: Valuska Gábor
