- A Párhuzamos történetek az a könyv, ami Bazsányi Sándorra a legnagyobb hatást gyakorolta, mint olvasóra.
- Az első olvasás egy folyamatos meghökkenés, megzakkanás, megbillenés egy folyamatos erotizáltság, a kíváncsiság, a csalódás, a ki nem elégültség vagy a rosszul kielégültség értelmében.
- A regényben sokszor nem tudni, épp kinek a gondolatait olvassuk, ez a szerző játékos kedvéből fakad, másrészt pedig a magyar nyelv lehetőségéből, mivel nincsenek grammatikai nemek. Ha valaki a nyelvvel olyan mélységben és olyan intenzitással foglalkozik, mint Nádas, akkor logikus, hogy nem hagyja ki ezeket a lehetőségeket, különösen egy olyan terepen, mint a Párhuzamos történetek, ahol folyamatosan egyik tudatból a másikba, egyik testből a másikba, egyik idősíkból a másikba, sőt egyik nemből a másikba lépteti át a szereplőket az elbeszélő. A regény épp ezekről a határátlépésekről szól.
- Az első könyv címe A néma tartomány. Hemzseg a könyv azoktól az utalásoktól, hogy valaki valamire gondol, valakit valami megérint, ezek mind erre a mélyben rejlő némaságban található valamire utalnak, de Nádas nem bírja szóra ezt a néma tartományt. Valamit sugall, de hogy pontosan mit, azt kellőképp homályban tartja.
- A második kötet címe akaratos: A sötétség mélyén. Olyan mintha szóra akarná bírni a néma tartományt, mintha az elbeszélő meg szeretné fejteni figuráinak legfőbb kínját, örömét és bánatát, mindenét, ami a létezésüket meghatározza.
- Emiatt kapóra jön Demén Kristóf, aki mind életkora (a kamaszkor vége) miatt, mind a politikai helyzet (50-es évek vége, 60-as évek eleje) miatt egy lelkileg billenékeny szereplő. Demén Kristóf a Margitsziget című fejezetben E/1-ben beszél, ami nagyon fontos, nyomatékos fordulópontja a kötet szerkezetének.
- Demén Kristóf 1942-ben született, egyidős Nádassal, ugyanazokat a történelmi eseményeket élték át. Alkatukat tekintve is nagyon hasonlók, Nádasnak vannak nyilvánossá tett vallomásai, esszéi saját fiatalkoráról, öngyilkossági késztetéseiről. Demén Kristóf története és Nádas Péter személyes története párhuzamos történetek.
- Az E/1-ben való megnyilvánulás nem jelenti azt, hogy Kristóf lett az elbeszélő, hanem, hogyvan annyira fontos az elbeszélőnek, vagy a szerzőnek, egyenesen Nádas Péternek, hogy ennyire empatikusan belehelyezkedjen az ő nézőpontjába, hogy átadja neki a szót, talán még tovább is gondolja a maga észjárása szerint.
- Kristóf ugyanazt a helyiértéket foglalja el a hatvanas évek elején Magyarországon zajló történetben, mint a kétezres évek elején Németországban zajló eseményekben Döring.
- A Nádas-féle próza játékos feszültsége az, amit úgy érzékelhet az olvasó, hogy hideg, távolságtartó az elbeszélő. A látszólagos hidegség és felforgató indulat együtt áll. Egyik vallomásos esszéjében Nádas azt írja, hogy sokan érzelemmentesnek tartják, pedig olyan, mint egy vajas-mézes kenyér. Máshol azt mondja, hogy ha ő nem ragaszkodna a formákhoz, amit nevezhetünk hidegségnek, szakmai távolságtartásnak, akkor belepusztulna. Olyan démonokkal kellett élethosszig tartó kapcsolatot ápolnia alkati adottságának köszönhetően, amelyeket nem lehet legyőzni, de távol lehet őket tartani. Az irodalom pont erről a formafegyelemről szól, hogy a káoszt (Nádas egyik kedves kifejezése) akarja valamilyen formában ábrázolni. Ha valaki csak ezt a formát érzékeli és nem látja az ellenenergiákat, akkor valóban csalódást okozhat neki a szöveg.
