- Sárközy Bence a megjelenés évében, 2005-ben találkozott először a regénnyel. A Magvető Kiadóban dolgozott, épp egy másik könyvet szerkesztett, amikor az akkori igazgató, Morcsányi Géza megkérdezte, hogy olvasta-e már a Párhuzamos történeteket. Egy hét telt el a megjelenés óta, de az igazgató szerint ennél fontosabb teendője senkinek nem lehet.
- A Világló részleteket olvasva állt össze igazán a nádasi világ számára (itt egy Nádassal készült riportfilm a Világló részletekről, itt meg egy interjú Nádassal).
- Nádas Péter a Párhuzamos történeteket húsz évig írta. Egy organizmus, aminek idő kell, míg kibomlik.
- Az első száz oldal már megmutatja ennek az organizmusnak a szerkezetét. Egymásba futó történetek, elvarratlan szálak, újra előkerülő szereplők sora vár ránk.
- A megjelenés után a kritika sok mindent számon kért rajta, az erotika szókimondását mindenképp.
- Nádas Pétert Németországban Thomas Mann-nal egy lapon említik, az Emlékiratok könyvéről Susan Sontag azt mondta, hogy korunk legnagyobb regénye és a század nagy könyveinek egyike.
- Ez a regény zavarba hoz. Egy későmodernista szerző nagy vállalkozását tartjuk a kezünkben, és ha elolvassuk, tanulni fogunk magunkról.
- Az első fejezetben felsejlő detektívregény struktúra a legmetafizikaibb műfaji struktúra az irodalomban. A továbbiakban is belehelyezkedik egy-egy zsánerbe, például családregény, fejlődésregény, mégsem engedi egy zsánernek sem, hogy átvegye az irányítást, mert szétírja azt.
- Ezekben a párhuzamos történetekben szereplő alakok némelyik életmomentuma kihatással van egy nem ismert ember életmomentumára.
- Minden részletre érdemes figyelni, mert a regény izgalmát az apró részletek ismétlődései adják. Ebben a tekintetben nagyon aprólékosan életszerű.
- Az örök kérdés az irodalomban, hogy mihez képest Esterházy és mihez képest Nádas. Az Esterházy-féle posztmodern stílusban állandóan kitekint a szöveg, kiutal, idéz. A nádasi későmodernista próza sosem enged ki magából. Bár a történelem és a referenciapontok nagyon pontosak, de sosem rángatja ki az olvasót magából. Amit az olvasó nem tud, azt el fogja neki magyarázni az elbeszélő, és ha nem elég ez a magyarázat, akkor azt ő akarja így.
- A heti száz oldalakat érdemes egyben olvasni, mert akkor a regény ritmusával együtt veszünk levegőt.
- Sárközy gondolkozott, hogy hozzon-e kedvenc mondatot, de a Nádas-életműtől pont ez idegen, hogy kiragadjunk belőle egy-egy mondatot, mert ezek a mondatok ebben az organizmusban más mondatokban visszhangoznak. Ha a szívritmusunk és a légzésünk rááll erre a könyvre, akkor ez egy hatalmas élmény lesz.
- A következő olvasótárs Valuska László lesz, a Könyves Magazin főszerkesztője, akivel a 100-200 oldal közötti részeket beszélik meg.
