Mint egy finom óramű,
Már nem marad időm,
A bosszú szép angyala
- Forgách úgy fogalmazott egy interjúban a Párhuzamos történetek kapcsán, hogy: “Első pillanattól mindent értek”. Természetes közege volt a regényvilág, mintha levegőt venne, vagy vizet inna. Ez nem azt jelenti, hogy mindent ért, még most, az újraolvasásnál is rengeteg meglepetés érte.
- Először A Bibliát olvasta Nádas Pétertől, de azonnal félre is dobta, mert irritálta a szöveg, főleg a terjengése. Fontos volt neki, hogy személyesen megismerje Nádast, a 70-es évektől már beszélgetnek. Onnantól az olvasás, “mint kés a vajban”.
- A fejezetcímek valamiféle összefüggésrendszert építenek, egy keresztrejtvény, hogy hol és milyen kontextusban jelenik meg a cím a szövegben.
- Nádas Pétertől sok mondatot kapott Forgách ajándékba, az egyik legfontosabb ez: “Merj lila lenni!” - ami egyfajta modorosságra utal. Nádasnál ez fontos, mindig vállalja az írói énjét.
- Ez a könyv olyan, mint Az Ezeregyéjszaka meséi, vagy ahogy Földényi mondta, olyan, mint Balzac Emberi színjátéka: van benne legalább tizenöt nagyregény.
- Proust nagyon fontos háttérszerző, aki Az eltűnt idő nyomában című regényében először véghezvitte azt a mélyreásást, ami által rengeteg mikroszkopikus részlet került elő a rétegek alól. Ez a legnehezebb feladat, mert egyszer elfogy az anyag. Nádasnál mégsem fogy el, mert rengeteg dolgot el tud titkolni.
- Olyan a regény, mintha az olvasás után kezdődne az igazi olvasás.
