Az, hogy egyáltalán megvannak, léteznek még a negatívok, önmagában is nagy dolog, mert ezek a filmnyersanyagok még olyan technikával készültek, ami nagyon könnyen meggyulladt és elégett. Ráadásul a nitrátfilmes tekercseket megfelelő körülmények között kellett volna tárolni, hogy ne menjenek maguktól is tönkre, erre pedig évtizedekig nem figyeltek. A két világháború sújtotta Európában és az Egyesült Államokban is ezért veszett el örökre nagyon sok film az első időszakból.
Ahogy a lap írja, “a Charles Moisson és az ismeretlen keresztnevű Dupont által felvett rövid jelenetek legtöbb kockáját már korábban is ismerték a magyar filmtörténészek, hiszen 1963-ban néhány erősen elhasználódott nitro forgalmi kópia került elő egy egykori vándormozis hagyatékából, a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum igazgatóság több éves munkájának köszönhetően a lyoni Lumière Intézetből érkezett három tekercs azonban nem egyszerűen csak más minőséget képviselnek, de egy eddig nem ismert jelenet is látható rajtuk: a Lánchídra hajtó, oldalán az Odol fogtisztító reklámját hordozó omnibusz, illetve krinolinba öltözve sétáló elegáns nők képe.”
A filmet hamarosan láthatjuk is, mert ez lesz a Ludwig Múzeumban július 28-tól november közepéig tartó Nagylátószög – 120 éves a magyar film című kiállítás egyik főszereplője.
Addig is három könyvet ajánlunk, ha a Lánchídról vagy a régi Pest-Budáról olvasnál.
Gyimesi Emese: Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában
Gyimesi Emese, akinek a Szendrey Júlia összes verse című kötetet köszönhetjük (kritikánk ITT olvasható), olyan izgalmas forrásokat is kiadott, amelyekből közelebbről megismerhetjük Szendrey Júliát és családi életét. A Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában című kötetben elolvashatjuk azokat a leveleket, amiket Júlia a szüleinek küldött haza gyerekként a leánynevelő intézetből, de megismerhetjük saját gyermekeinek levelezését, verseit, valamint az általuk szerkesztett játékújságot, a Tarka Műveket is. Ezeknek a forrásoknak pedig visszatérő szereplője a korabeli Pest-Buda, első kézből, ahogy a gyerekek látták a mindennapokat, vagy éppen azt, hogy készül a város a császári pár fogadására. Nagyon izgalmas olvasmány, interjúnkat a kutatóval itt olvashatod.
Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb
Ha inkább a mai Budapesten csodálnád meg a Lánchidat, ajánljuk a Margó- és Aegon-díjas Harag Anita novelláskötetét, és azon belül A Lánchíd északi oldala című szöveget. Kritikánkban ezt írtuk a kötetről: “A novelláskötet tizenhárom elbeszélést tartalmaz, narrátorai (hol egyes szám első, hol harmadik személyben) minden esetben fiatal nők. A könyv nem a kilométerekben mérhető, hanem a belső távolságokról beszél, arról, hogy egymás mellett ülve is milyen messze lehetünk - szülőktől, nagyszülőktől, szerelmektől, saját vágyainktól. A címben szereplő hűvösség jelenik meg az emberi kapcsolatokban; és láthatóvá válnak azok a terek, melyek nem összekötnek, hanem elválasztanak. ”
Dan Brown: Eredet
Ha valami könnyedebb, nyári tartalomra vágysz, és örülsz, ha közben rákacsinthatsz a Lánchídra is, az Eredet lesz a te könyved. Amikor Tom Hanks és csapata Budapestre utazott, hogy 2015-ben itt forgassák a legújabb Robert Langdon-sztorit, a kulcsjelenetek felvételére maga Dan Brown is ellátogatott (az akkor készült interjúnkat ITT, beszámolónkat pedig ITT olvashatod). Úgy tűnik, megtetszett neki Magyarország, mert az Eredetben szentelt egy fontos történetszálat a fővárosunknak: részletes leírást ad például a Lánchídról, a Dohány utcai zsinagógáról és a bulinegyedről, a Szimpla pedig egy üldözési jelenet helyszíneként tűnik fel. Kritikánkban azt írtuk a könyvről: “Úgy tűnik Dan Brown ezúttal keveset kockáztatott, maradt a megszokott sémáknál: történetének középpontjában ismét a vallás és a tudomány háborúja áll, és Langdon ismét egy elérhetetlen, ám vonzó és intelligens női kísérővel veti bele magát a titkok feltárásába.”
(Címlapi kép: Fortepan / Kiss László)
