A Direkt36 cikke szerint közvetett bizonyítékok utalnak arra, hogy a megfigyelések mögött magyar állami szervek állnak. A cikk szerint a nemzetközi nyomozást 17 szerkesztőség, “köztük a Washington Post, a Guardian, a Süddeutsche Zeitung, a Die Zeit és a Le Monde részvételével a Forbidden Stories nevű tényfeltáró újságírói hálózat vezette, amely az Amnesty International (AI) jogvédő szervezettel közösen jutott hozzá egy, az NSO ügyfeleinek tevékenységével kapcsolatos adatbázishoz. Ebben több mint 50 ezer olyan telefonszám van, amelyeket a tényfeltáró projekt kutatásai szerint az NSO-ügyfelek megfigyelési célpontként választottak ki 2016-tól kezdve a világ több mint 50 országából.”
Edward Snowden, egykori CIA-s hírszerző és a 2013-as amerikai megfigyelési botrány kirobbantója szerint a magyar kormány válasza a legárulkodóbb a mostani ügyben:
Magyarország a valaha látott legárulkodóbb választ adta a Pegasus-botrány kapcsán feltett kérdésekre. Én is mindig úgy vagyok vele, hogy ha »nincs tudomásom« arról, hogy tettem-e valamit, vagy sem, akkor rögtön azt akarom tudni, hogy külföldi kémek szóltak-e róla annak, aki engem kérdez a dologról.
Hétfőn a 444 szemlézte a The Washington Post cikkét, amiből kiderült, hogy Varga Judit a kérdés és a válasz törlését kérte egy interjúban, amiben a nyomozásban is résztvevő francia lap, a Le Monde arra volt kíváncsi, hogy adna-e engedélyt újságírók és ellenzékiek megfigyelésére.
A magyar kormány közleménye szerint „Magyarország egy demokratikus jogállam, ami mindig a törvénynek megfelelően jár el, bárkiről is legyen szó. Magyarországon a titkos eszközök használatára jogosult állami szerveket rendszeresen ellenőrzik a kormányzati és nem kormányzati szervek.” A világsajtót bejárt hírrel az MTI és a kormányközeli sajtó hétfő délelőtt 10 óráig még nem foglalkozott.
Ha korábbi megfigyelési ügyekről szeretnél olvasni, ezeket a könyveket ajánljuk:
Edward Snowden: Rendszerhiba
A Rendszerhiba instant klasszikus lett, hiszen a fent is említett Edward Snowden írta. Snowden a Központi Hírszerző Ügynökségnél és a Nemzetbiztonsági Ügynökségnél dolgozott. Azaz kém volt, majd whistleblower (kiszivárogtató) lett, amiért menekülnie kellett. 2013-ban, 29 évesen ugyanis ő hozta nyilvánosságra, hogy az USA kormánya titokban azon dolgozik, hogy minden egyes telefonhívást, sms-t és e-mailt rögzítsen. Ilyen lehallgatási rendszerre azelőtt nem volt példa, hiszen képes arra, hogy a Föld minden lakójának magánéletébe behatoljon.
A Rendszerhibát Snowden hat évvel később jelentette meg, és feltárta benne, hogyan működött közre a rendszer kiépítésében és miért jutott el arra a pontra, hogy szerepét nyilvánosan is vállalja. 2019-ben az amerikai igazságügyi minisztérium beperelte Snowdent a könyve miatt. 2020-ban feleségével kettős, amerikai-orosz állampolgárságért folyamodtak Oroszországban, hogy ne lehessen elválasztani őket hamarosan világra jövő, első gyereküktől a világjárvány alatt. A könyvbe itt bele is tudsz olvasni.
Ronan Farrow: Hollywood csúcsragadozója - Hatalom és erőszak az Álomgyárban
Ronan Farrow a színésznő Mia Farrow fia, aki a maga jogán ismert és elismert oknyomozó újságíró: ő robbantotta a Weinstein-botrányt. A könyv Harvey Weinstein hollywoodi producer szexuális zaklatásairól és az ellene folyó nyomozásról szól. A producer valódi szexuális ragadozóként tevékenykedett évtizedeken keresztül, aki fenyegetésekkel, az áldozatok lejáratásával, titoktartási szerződésekkel érte el, hogy sokáig nem bukott le. Emellett befolyásos ügyvédek, újságírók és politikusok simították el zűrös ügyeit, mígnem 2017-ben Ronan Farrow oknyomozó újságcikkeivel lebuktatta.
Farrow hamarosan magyarul is megjelenő könyve azért kapcsolódik a témához, mert részletesen tárgyalja, hogyan hallgattak le és figyeltek meg újságírókat és megszólalókat, tanúkat többek között Weinstein megbízására. A könyvben Farrow ír az izraeli Pegasus kémprogramról és a kanadai Citizen Lab kutatócsoportról is, ami a mostani ügyben is előkerült, mert a kémprogram magyarországi használatának jeleire bukkant egy 2018-as nemzetközi elemzésben.
George Orwell: 1984
Örök klasszikus a megfigyelés témájában, aminek aktualitása a digitális korban is megkérdőjelezhetetlen. Nem is árt újra meg újra elővenni, ahogy tette ezt Ott Anna, aki Péterfy Gergellyel beszélgetett a Könyves Magazin podcastjában a könyvről.
Orwell könyve nem sokkal a II. világháború vége után született, Magyarországon a rendszerváltásig kizárólag szamizdat formában volt hozzáférhető. Legálisan először itthon 1989-ben adták ki. A 20. század totalitárius államai és a hidegháború paranoiája ihlette műből egy olyan jövőkép rajzolódik ki, melyben a mindenható Párt mindenkit folyamatosan megfigyel, folyamatosan újraírja a történelmet, és a nyelv lerombolásával az állampolgárok gondolkodását is korlátozza.
+1: Bob Woodward és Carl Bernstein: The Final Days
Nem lenne teljes a lista a Watergate-botrány nélkül, ami Nixon elnök lemondásához vezetett. Az ügy kirobbantói Bob Woodward és Carl Bernstein tényfeltáró újságírók voltak, akik közösen írtak leleplező riportokat a Watergate-ről, és ezzel közvetlenül hozzájárultak Nixon bukásához.
A témában az egyik alapműnek a The Final Days számít, ami sajnos nem jelent meg magyarul. A Watergate-botrány kirobbanása utáni napokról szól a Fehér Házban, amikor Nixon, a családja, a csapata és a kongresszus egyes tagjai kétségbeesetten próbálták elkerülni, hogy az elnöknek le kelljen mondania.
