Szendrey Júliával sokáig csak a Petőfihez fűződő házassága miatt foglalkoztak, így az irodalomtörténet nem is igazán derítette fel, hogyan zajlott az élete mielőtt megismerte a költőt, ahogy azt sem, mi lett vele Petőfi halála után. Pletykaszinten persze foglalkoztatta a közvéleményt a személye, de ez főleg abban merült ki, hogy hűtlen özvegynek titulálták, amiért a gyászév letelte előtt újra férjhez ment, verseit pedig vérszegény Petőfi-utánzatoknak bélyegezték. A Szendrey Júlia összes versét tartalmazó kötet megjelenése óta azonban tudjuk (ITT és ITT írtunk róla bővebben), hogy mindenképpen át kell keretezni a róla kialakult képet: többé nem tekinthetünk rá úgy, mintha csupán az egyik legnagyobb magyar költő felesége lett volna. Önálló költő volt, önálló életművel és a női irodalom egyik első, fontos figurája. Ezt a képet erősíti a Szendrey Júlia-kutatást feltámasztó Gyimesi Emese új kötete is, amely gyerekkorába, valamint Petőfi utáni családi életébe nyújt alapos betekintést. A Gyerekszemmel Szendrey Júlia családjában című kötet szüleinek írt levelei, saját gyerekeinek levelezése, valamint a családi újság, a Tarka Művek nyomán rekonstruálja, hogy milyen volt nőnek és gyereknek lenni a 19. század közepének Magyarországán. A kötetet szerda este mutatták be a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol Sallai Éva, a Magyar Katolikus Rádió szerkesztője beszélgetett a szerzővel, Gyimesi Emesével, valamint Szécsi Noémi íróval.
A beszélgetés elején Gyimesi Emese bevezetett minket Szendrey Júlia gyerekkorába, pontosabban abba az időszakba, amelyet (korábban publikálatlan) levelezése alapján fel lehetett tárni. Elmondta, hogy Szendrey az 1840 és 1844 közötti időszakot Pesten töltötte, ahol Tänczer Lilla leánynevelő intézetének tanulója volt. Itt főként németes műveltségre tett szert (ennek a számlájára írható, hogy amikor először találkozott Petőfi verseivel, illetlennek találta őket). A rangos intézetben akkortájt olyan lányok nevelkedtek rajta kívül mint Kölcsey Antónia, vagy Wesselényi Miklós gyámleányai. Mint kiderült, Szendrey Júlia szüleivel folytatott levelezése sok mindent elárul az iskoláról, például, hogy voltak tánc- és klavírórák is. A levelek végére gyakran maga Tänczer Lilla is fűzött megjegyzéseket, főként a diákjai teljesítményével vagy egészségével kapcsolatosan.
Szécsi Noémi arról beszélt, hogy a kötet abból a szempontból is érdekes, hogy összehasonlíthatjuk Szendrey Júlia gyerekkori leveleiet azokkal a levelekkel, amelyeket később az ő gyerekei írtak. A kettő között szerinte jelentős a különbség, Szendrey levelei jobban tükrözik a kor standardjait. Mint mondta, azok, akik személyes információkat szeretnének megtudni a levelekből, talán csalódni fognak, mivel Szendrey neveltetése a lánynevelőben „jól sikerült”: a levéltémák igen megszabottak voltak a korban és ehhez ő is tartotta magát. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a nők számára az írásbeliség újdonságnak számított a 19. században. Szendrey Júlia tehát különleges volt, mert intézetbe járhatott és rendszeresen írt-olvasott. Kiemelte még a szülő-gyerek kapcsolat témáját is. Szerinte óriási a különbség az akkori és a mai normák közt: most gyermekközpontú társadalomban élünk, a 19. században viszont a gyereknek hálát és engedelmességet kellett tanúsítania a szülei iránt. Utóbbi jól meglátszik Szendrey Júlia levelein is.
Sallai Éva szerint Gyimesi Emese a tanulmányában bizonyította, hogy Szendrey nem hűtlen özvegy volt, hanem gyermekeit szerető édesanya, és ez tükröződik azokban a gyönyörű testvéri levelekben is, amiket a gyerekei írtak. A könyv szerzője ennek kapcsán arról mesélt, hogy Szendrey és Horvát Árpád erős értelmiségi családot teremtettek meg együtt, ahol a gyerekek kiemelkedően műveltek és intelligensek voltak, tizenkét évesen már lapot szerkesztettek (a négy gyerek: Petőfi Zoltán, Horvát Attila, ifj. Horvát Árpád és Horvát Ilona). Arról is beszélt, hogy Attila tizennyolc éves korában lerajzolta a Hársfa utcai lakásukat, amiből szintén nem mindennapi dolgok derültek ki az életmódjukról, például, hogy volt gyerekszobájuk, Szendrey Júliának pedig volt saját szobája is, ahol dolgozhatott.
Szécsi Noémi szerint ahhoz képest, mennyire normakövetők voltak Szendrey korai levelei, később a fentiek alapján letért erről az útról. A családi élete legalábbis nagyon különlegenek számíthatott: az értékrendjüknek része volt a kultúra, az olvasás és a tudomány, ráadásul a gyerekek is eléggé tudatában voltak a politikának és az irodalomnak. Az is extra volt, hogy Szendrey Júlia részt tudott venni a gyerekei szellemi nevelésében, de Horvát Árpád is egész modern apa volt, sokkal aktívabban részt vett a családi életben, mint a korabeli átlag apák.
A gyerekek egyik leveléből, amelyet Koroknai Sándor színművész olvasott fel, az is kiderült, hogy milyen játékok kerültek a Szendrey család karácsonyfája alá. Szécsi Noémi úgy vélte, az is nagyon sokatmondó, hogy a gyerekek egyik játéka az volt, hogy lapot szerkesztettek. Gyimesi Emese elmondta, hogy a Tarka Művek első száma 1865 karácsonyára készült el és ajándék volt a fiúktól Szendrey Júlia számára. A második számot az édesanyjuk születésnapjára írták meg pár nappal később. A gyerekek által szerkesztett újság összesen hét számot ért meg, majd eljátszották, hogy csődbe ment (ami a korban elég gyakori volt).
Az est során az is szóba került, hogy a levelezés többek között várostörténeti szempontból is érdekes. Pest-Buda nagyon sok épülete akkoriban készült el, így a levelekben többször is megemlítik a főváros gyors fejlődését, az új épületeket vagy például az állatkertet is. Ráadásul külön érdekes, ahogy feltárul előttünk, hogy gyerekszemmel hogyan festett az akkori világ. Ezek a gyerekek persze kiemelten műveltek voltak, a tudásvágyuk ráadásul elképesztő humorérzékkel párosult, ami a levelezésükön is szépen átsüt.
