Szendrey Júlia neve korábban jórészt csak Petőfi Sándorral kapcsolatban hangzott el. Hol úgy hivatkoztak rá, mint „a feleségek feleségére”, hol pedig úgy, mint hűtlen özvegyre, aki alig egy évvel Petőfi eltűnése után már újra is házasodott. Mellesleg itt-ott megemlítették, hogy írt pár „vérszegény Petőfi-utánzatot”, de hogy ő maga is költő vagy fordító lett volna, arról eddig nem nagyon volt szó, alakjával szinte csak a pletykák szintjén foglalkoztak. Most viszont kénytelenek leszünk átkeretezni mindazt, amit eddig tudtunk róla, mert nemrég olyan versei kerültek elő – nem is kevés –, amelyeket korábban még soha nem publikáltak. Ezekből a versekből viszont egy teljesen új kép rajzolódik ki Szendrey Júliáról, akire többé nem tekinthetünk úgy, mintha csupán az egyik legnagyobb magyar költő felesége lett volna: önálló költő volt, önálló életművel és a női irodalom egyik első, fontos figurája.
Szendrey Júlia összes verse
Szerkesztette: Gyimesi Emese, Kortárs Kiadó, 2018, 305 oldal, 3000 HUF
Mindez a Szendrey Júlia összes versét összegyűjtő, mérföldkőnek számító kötetből derül ki, amelyet tegnap este mutatták be a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol Gyimesi Emese, a kötet szerkesztője, valamint Margócsy István és Szilágyi Márton irodalomtörténész mesélte el, hogy mégis hogyan kerülhetett elő ennyi, eddig ismeretlen és kiadatlan vers. Ahogy Gyimesi Emese mondta, először a naplókkal kezdett foglalkozni, és azok kapcsán kerültek a kezébe Szendrey Júlia műveinek régebbi gyűjteményei. Például Bihari Mór 1909-es válogatása, amelyben 26 vers volt, vagy Mikes Lajos 1930-as kötete. Utóbbiban talált utalást arra, hogy létezik valahol egy 90 oldalas versgyűjtemény, amelyet maga Szendrey Júlia állított össze még életében. Ekkor kezdett el kézirattárakban kutakodni, és nem kis meglepetésére megtalálta, amit keresett, sőt, még más versekre és feljegyzésekre is bukkant.
Margócsy István ennek kapcsán arról beszélt, hogy a könyvtárak és kézirattárak gyakorlatilag kimeríthetetlenek, mindig fogunk találni olyan dolgokat, amiket korábban nem ismertünk. Például 10-15 évvel ezelőtt előkerült egy füzetnyi Petőfi-vers, amelyek korábban egy gyűjtőnél voltak és senki sem tudott róluk. Szendrey esetében a helyzet szerinte annyival komplexebb, hogy a maga korában is csak szolid elismertségű költő volt, az irodalomtörténetbe pedig csak mint Petőfi felesége került be. Mint mondta, Gyimesi Emese érdeme, hogy Szendrey Júliát önálló alkotóként kezelte.
Ezek a versek főleg azért rajzolták át a Szendreyről eddig kialakult képet, mert a vele kapcsolatos kérdések korábban nem a költészetét, hanem a magánéletét érintették – tette hozzá Szilágyi Márton, aki a kötet lektora is volt. Ahogy rámutatott, most már lehet tudni, hogy Szendrey Júliának igenis volt költői életműve és olyan versgyűjteménye, amivel prezentálni akarta magát, csak az életében ez nem jelent meg. Most viszont sok minden világosan látszik a költészete kapcsán, például az írásbeliséghez való viszonya, ami a 19. századi, értelmiségi családban élő átlagos nőkhöz viszonyítva minőségileg volt más.
Völgyi-Tóth Zsuzsa, a beszélgetés moderátora ezután arra kérdezett rá, hogy Szendrey pontosan mikor kezdhetett el verseket írni. Gyimesi Emese elárulta, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem Petőfi mellett írta meg az első verseit, hanem később, az ’50-es évek közepén. Azt is elmondta, hogy a versekben sok visszatérő téma van (köztük több a naplóiban is felbukkan), például, hogy olyan életre vágyott, ami szellemi és érzelmi értelemben is intenzív, míg a saját életét csak vegetatív létezésnek látta. Az is jellemző volt rá, hogy erősen szétválasztotta a külsőségeket és a belső világot, amelyek a versei szerint nem fedik egymást. Szilágyi Márton szerint Szendrey nagyjából alkalmazkodott ahhoz, hogy az elvárások szerint miről kellett írnia egy női költőnek. Sok verset írt például az anyaságról és voltak mesefordításai is, de nem írt eposzt vagy tragédiát, amelyeket jellemzően férfias műfajnak tartottak. Ugyanakkor voltak hazafias versei, amelyek szokatlannak számítottak egy női költőtől, bár igazodtak a kor költészetéhez.
A Szendrey Júlia összes verse két részből áll, az egyikbe a letisztázott, kötetbe rendezett versek kerültek, a másikba pedig azok a töredékes, ceruzával írott, sok javítást tartalmazó művek, amelyeket Gyimesi Emese pluszban talált. Szerinte ezekben külön érdekes, hogy Szendrey a háztartási jegyzetei között tartotta őket. Például nem egy bevásárló cédula is akadt köztük, amelyek szintén bekerültek a kötetbe, hogy látni lehessen, milyen közegben születtek a művek. Egyébként azt is tudni lehet, hogy a halálos ágyánál az írásokat Szendrey nem a férjére, hanem ápolójára, Tóth Józsefre bízta (akihez nem mellesleg szeretett volna hozzámenni).
Margócsy István szerint ebből a kötetből azért egyértelműen kiderül, hogy Szendrey Júlia kitűnő költő volt, aki felülmúlta a korabeli női költők többségét. Ugyanakkor abban nem hisz, hogy ez a versgyűjtemény a mai generáció kedvence lesz, inkább a szakma számára fontos, ezért is jó, hogy végül – bár nem kritikai kiadásnak szánták – jegyzetekkel együtt jelent meg és így köré van rajzolva az a kontextus is, amelyben születtek a versek.
Ehhez a kontextushoz tartozik például az is, hogy a korban egyáltalán milyen lehetőségei voltak egy női költőnek. Gyimesi Emese például felhívta a figyelmet arra, hogy bár 1857-ben Szendreynek már számos verse volt, először mégis a Három rózsabimbó címűt publikálta, amely három gyermekéhez szólt. Valószínűleg azért, mert sejtette, hogy erre fognak jól reagálni, ami így is volt, mert a korabeli kritikák tényleg jól fogadták, hogy végre egy anya szemszögéből lehet látni az anyai érzelmeket. Margócsy István azért hozzátette, hogy az ’50-es években már sok irodalmi folyóirat volt, Szendreynek pedig kedvezett, hogy Petőfi, illetve második férje, Horváth Árpád révén jó kapcsolatokkal rendelkezett, így el tudta helyezni a verseit. Szilágyi Márton szerint pedig az is jól jöhetett neki, hogy a nevének „celebfaktora” volt, és Szendrey jól élt a lehetőséggel.
A könyvbemutató végén kiderült, hogy a kutatás a kötet megjelenésével még nem zárult le. Gyimesi Emese most épp Szendrey gyerekeinek levelezését vizsgálja, ezen kívül pedig elindított egy blogot is, amelyben a Szendrey Júliával kapcsolatos közhiedelmeket fogja cáfolni a kutatásai alapján.
