A novelláskötet tizenhárom elbeszélést tartalmaz, narrátorai (hol egyes szám első, hol harmadik személyben) minden esetben fiatal nők. A könyv nem a kilométerekben mérhető, hanem a belső távolságokról beszél, arról, hogy egymás mellett ülve is milyen messze lehetünk - szülőktől, nagyszülőktől, szerelmektől, saját vágyainktól. A címben szereplő hűvösség jelenik meg az emberi kapcsolatokban; és láthatóvá válnak azok a terek, melyek nem összekötnek, hanem elválasztanak. A hideg egyébként fontos motívuma a könyvnek,a távolság metaforájaként több novellában is előkerül, ugyanúgy, mint a meleg, mely a közeledés szinonimája lehetne: „Hogy tudsz így fázni, kérdezte, dörzsölgette a karomat, mondd meg magadnak, hogy ne fázzál. Én mindig egy réteggel kevesebb ruhát veszek fel, hozzá kell szokni a hideghez. Ilyeneket mondott, közben a karomat dörzsölgette, néha a nyakamba lehelt. Olyankor az egész testemet átjárta a meleg.”
A legtöbb szöveg a családi kapcsolatokra koncentrál, és jellemzően a gyerek, kamasz, fiatal felnőtt szemszögéből világítja meg az eseményeket. Apákhoz, anyákhoz, nagyszülőkhöz fűződő, többnyire gyenge, sérült, diszfunkcionális kapcsolatok jelennek meg az írásokban. Kevés a történés, nem a cselekmény a fontos, és nem is a társadalomábrázolás, sokkal inkább lélektani sckiccek, vázlatok készülnek Harag Anita műhelyében. Láthatóan sokat tanult Szvoren Edinától (például a lezáratlanság feszültségteremtő hatásáról), bár témái nem annyira meghökkentőek, mint idősebb pályatársáé. Szövegei köthetőek Tóth Krisztina írásaihoz is, hiszen mindkettejüknél a lélekábrázolás a tét, még ha egészen más módon is közelítik meg azt.
Harag Anita is nagyszerűen sűrít, egy-egy hétköznapi jelenetből képes egy egész élet, sőt akár több generáció történetét kibontani, de a lélekben zajló folyamatokat másképp láttatja, mint Tóth Krisztina. Puritán, minimalista nyelvhasználata, dísztelen mondatai összhangban vannak lélekábrázolási módszereivel. Nem magyaráz, nem értelmez, az elbeszélők ritkán reflektálnak önmagukra; nem gondolják végig, mert legtöbbször ők maguk sem értik, mit miért tesznek, illetve miért érzik azt, amit. Hasonló ez az eljárás ahhoz, amit Kosztolányi használt az Édes Anna esetében, hiszen a nyugatos szerző sem mondatja ki Annával, még gondolatban sem, mi zajlik benne; az olvasó mégis érteni véli, miért jutnak el az események végül a „váratlan” kettős gyilkosságig. Harag hősnői sem interpretálják, „csupán” éles megfigyelőképességgel előadják a történéseket, a gesztusokat, a párbeszédeket, de az értelmezést a legtöbb esetben az olvasóra bízzák. Olyan lélektani novellák ezek, melyekben, paradox módon nincs kimondva, szavakra fordítva, mi folyik a lélekben – kimondás helyett a láttatásé a főszerep.
Harag Anita novellái velünk is megtörténhetnek [Aegon Irodalmi...
Harag Anita novelláiról Szabados Ágnesnek az volt a legerősebb benyomása, hogy olyanok, mintha már vele is megtörténtek volna. Az Évszakhoz képest hűvösebb egyik legnagyobb mondanivalója szerinte az, hogy mennyire sokszor akadály a kommuniláció, hogy mennyi gát van akár a szüleinkkel vagy nagyszüleinkkel való kommunikáció kapcsán, de akár egy párkapcsolatban is.
Két szöveg a munkahelyi beilleszkedés problémájának egy-egy lehetséges változatát mutatja be: a Magyarul című elbeszélésben egy ukrán lány nyelvi akadályok miatt nem képes integrálódni magyarországi munkahelyére, a Cerasela című pedig egy beszédhibából adódó elzárkózást állít a középpontba. A szövegek nagy része azonban családi színterekre vezet: a halott apa lepusztult házában selejtező lány mozdulataiban az apa és lánya közötti hűvös, távolságtartó, soha fel nem épített kapcsolat rajzolódik ki (Székesfehérvártól Nyugatra). A nagymamák és lányunokáik közötti személyiségbeli és generációs szakadékokat választja témául több szöveg is (Ásványvíz, A krumpli kicsírázik; Nyaralás, hat betű). Kicsit más a tematika A kutya a szőnyegre pisil című elbeszélésben, melyben a felelősségvállalás kérdése merül fel nagyon erősen egy kutya örökbefogadása kapcsán. Egy kétéves párkapcsolatban élő lányt szerelme egy francia bulldoggal ajándékoz meg, de a kutyával kapcsolatos problémák megijesztik a lányt, arra gondol, mennyivel könnyebb lenne, ha esetleg mégsem lenne ez a kis kutya. Minderről persze nem beszél a szerelmének, sőt, a felbukkanó vágyat maga elől is elrejti. A kutyához fűződő viszonyban az elköteleződéssel, a felelősségvállalással kapcsolatos félelmek válnak láthatóvá, de az is egyértelművé válik, hogy mindez a párkapcsolat instabilitásával kapcsolatos. Ebben a kapcsolatban mintha csak az egyik fél beleegyezésével és tervei szerint történne minden, ami ezzel ellentétes, arról hallgatni illik. Ez a párkapcsolaton belüli passzivitás (minden esetben női részről) több szövegben is tetten érhető. Bár a nézőpont minden esetben a nőé, rajta keresztül mégis a férfit halljuk több elbeszélésben. A Lánchíd északi oldala például egy olyan kapcsolatot mutat be, melyben az én-elbeszélő a nő, de az ő szövegébe függő beszédként illeszkednek a férfi monológjai. A lány nem csak grammatikailag, de szinte egész énje feladásával átereszti magán a férfit, aki valószínűleg nincs is tisztában azzal, mennyire terhes és fárasztó a jelenléte: „Fázom, már megint fázom, pedig ő szólt, hogy vegyek fel még egy pulóvert. Tudja, hogy fázós vagyok, amint két fok alá süllyed a hősmérséklet, máris vacogok, lilul a szám. Adjam oda a kezem, a balt, bedugja a zsebébe. lehet, hogy van benne egy használt papír zsebkendő. Nem baj, ő sem undorodik az én taknyomtól. Akkor én se undorodom az övétől.” Meglehet persze, hogy a lány sincs tisztában ezzel, legalábbis tudatosan nem.
Szabados Ági: Aki szeret olvasni, az most nem tud unatkozni -...
A tavalyi év legjobb kortárs magyar irodalmi alkotását keresi az Aegon Irodalmi Díj. Az öt döntős művet a zsűri tagjaival tekintjük át. Az Összekötve hétfői adásában Szabados Ágnes az RTL Klub híradósa, a Nincs időm olvasni kihívás elindítója, az Aegon Irodalmi Díj zsűritagja mutatta be Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb című döntőbe került novelláskötetét.
Az olvasó számára azonban nagyon hamar érzékelhető a kiegyensúlyozatlan, túlságosan egyoldalú párkapcsolati dinamika, az egyik fél érzéketlen dominanciája. Igazán nagy kapcsolati problémák egyébként nem bukkannak fel a kötetben, szó nincs abúzusról, erőszakról, kényszerítésről, hétköznapi, teljesen átlagos történetek ezek, átlagos kapcsolati problémákkal, messze a tragikumtól. De talán épp ezért torokszorítóak mégis – az olvasó sokkal könnyebben ismer magára itt, mint szélsőségesen tragikus eseményekben. A legerőteljesebb érzelmi hatást az anyák betegségével és halálával kapcsolatos szövegek (Családi anamnézis; Nyaralás, hat betű; Huszonöt méter) váltják ki, itt nem csak kapcsolati hiányok, hanem a halál megjelenésével konkrét fizikai hiány is kialakul. Az egyes, témájukban sok hasonlóságot mutató szövegeket lazább motivikus kapcsolódások is összekötik, de ezek nem elég erősek ahhoz, hogy novellafüzérként olvassuk a kötetet. Szomorú, kiválóan megírt könyv ez az érzelmi távkapcsolatokról, a hallgatásokról, a ki nem mondott vágyakról, az emberi kapcsolatok huzatos réseiről, melyeken beszivárog a hideg.
