A sarki újságos demokratikusabb hely, mint a Facebook üzenőfala

A sarki újságos demokratikusabb hely, mint a Facebook üzenőfala

A sajtószabadság elleni támadásokról való beszéd idehaza erősen fókuszál Orbán Viktorra. A bírálatok alapja erős, mivel a magyar miniszterelnök sokat tett azért, hogy a független média helyzete mind rosszabbá váljon. Ám ha minden energiáját e célra fordítja, akkor sem lenne képes annyi kárt okozni a szabad nyilvánosságnak, mint a Facebook. Pető Péterrel, a 24.hu főszerkesztőjével, a Leshatár és a Halálka szerzőjével ebben a podcastben beszélgettünk a Gyilkos lájkokról. Most beleolvashatsz a könyvbe!

Könyves Magazin | 2022. február 21. |
Pető Péter
Gyilkos lájkok - Manipuláció, nyilvánosság, újságírás a Facebook és Orbán Viktor korában
Noran Libro, 2021, 122 oldal
-

Ez a szöveg arra tesz kísérletet, hogy bemutassa, a liberális demokrácia mély belső ellentmondásai miként ágyaztak meg a legsúlyosabb fejleményeknek a Facebook médiaroncsolásától a fake news világhódító útjáig. A kötet ugyanakkor vidám disztópia: bár sötétre festi a nagy képet, egyúttal állítja, hogy a mindennapok valósága világos, mert az újságírás tartja magát. Még nem hitte el mindenki, hogy nincs igazság.

Az olvasók országa című tematikus sorozatunk könyvek segítségével igyekszik körbejárni a legaktuálisabb közéleti kérdéseket a választások előtt. Interjúk, podcastek, recenziók, beszámolók, beleolvasók sorával hozunk képbe, mert hisszük, hogy a széleskörű tájékozódás is segít építeni a társadalmunkat. A sorozat többi cikkét itt találod.

Pető Péter: Gyilkos lájkok (részlet)

Bevezetés

„A techiparban megalkottuk az eszközöket a társadalom szerkezetének destabilizálásához, szétrombolásához. Ha nem egyezünk meg az igazságban, vagy abban, hogy létezik ilyen, nekünk annyi” – mondja Tristan Harris a The Social Dilemma (Társadalmi dilemma) című dokumentumfilmben. A korábban a Google-nál dolgozó szakember később alapítója lett a Center for Humane Technology nevű nonprofit szervezetnek, amely azért alakult, hogy segítse a szabályozókat, illetve a nagy techcégeket abban, hogy a közösségi média ne növelje az internetfüggőséget és a politikai polarizációt, valamint ne támogassa a politikai szélsőségeket és a manipulációt. Hogy ezt jelenleg hányféle módon s milyen dermesztő erővel teszi, arról az említett filmben nagyon sokat megtudunk a meghatározó techvállalatok (Facebook, Google, Twitter) korábbi kollégáitól, akik rémületes képet festenek a kortárs nyilvánosság meghatározó intézményeiről.

Ám idehaza legelsősorban nem Mark Zuckerberg lájkszörnyetege, hanem sokkal inkább Orbán Viktor kerül fókuszba, ha a sajtószabadság elleni kíméletlen támadásokról, a nyilvánosság roncsolásáról, a hírekhez, a valóságról szóló beszédhez való hozzáférés szűkülő lehetőségeiről vagy a manipulációról esik szó. Annak ellenére is így van, hogy ha a magyar miniszterelnök minden energiáját, összes erőforrását és hatalmát arra fordítaná, hogy szűkítse a sajtószabadság terét és manipulálja a választópolgárokat, akkor sem lenne esélye még Magyarországon sem olyan radikális beavatkozásra, mint amelyet a Facebook jelenlegi üzleti modelljével és működésével végrehajt. 

Elvégre a tartalomfogyasztási szokások változása nyomán mindinkább fogyatkozó számú sarki újságárusbódék demokratikusabb helyek, mint amilyen a Facebook üzenőfala.

Ennek pedig az az oka, hogy noha érdemi tőkeküszöb gátolja a belépést, hiszen pénzre van szükség a vásárláshoz, továbbá kell kulturális igény ahhoz, hogy egyáltalán információhoz, tartalomhoz akarjon jutni a polgár, az árusnál – fő szabály szerint – minden újság ki van pakolva a polcokra, a vevő kérhet, amit szeretne. Ehhez képest a Facebook kifürkészhetetlen algoritmusai optimalizálják az üzenőfalat, működésük lényege, hogy a felhasználó – viselkedése és a róla gyűjtött adatok alapján – feltételezett igényeire szabják a megjelenített tartalmat. Olyasmit tesznek elé, ami leginkább megfelel érdeklődésének, szokásainak, ízlésének, így jó eséllyel kattint rá. Ez ráadásul csak a médiában utazó nagy technológiai vállalatok okozta problémák egyike, hiszen egyébként állhatatosan zabálják fel a hagyományos média, a minőségi újságírás hirdetési bevételeit, miközben sem pénzügyi (nem költenek a tartalomra), sem jogi (nem médiumként határozzák meg magukat), sem erkölcsi (nincs közük a demokratikus rendszerek bizalmi válságához, a manipuláció új formáihoz) felelősséget nem vállalnak.

Hogy e szövegben eljussak majd idáig, azaz bemutassam a kortárs médiára nehezedő rettenetes technológiai, hatalmi, gazdasági, politikai nyomást, messziről kezdem ezt az elbeszélést, amely jórészt korábban megjelent cikkeim alapján készült, azokat fűzi össze egységes szöveggé. Onnan indulok, hogy a szabadpiaci kapitalizmuson építkező liberális demokrácia belső ellentmondásai és feszültségei, érdemben meg nem vitatott, lefojtott strukturális problémái hogyan ágyaztak meg a mostani, kezelhetetlennek látszó, disztópikus világot ígérő helyzetnek.

A nagy kép baloldali nézőpontból történő megrajzolásakor azt állítom, hogy a liberális demokrácia támogatói és fenntartói sohasem érvényesítették erejüket annak érdekében, hogy kiegyensúlyozzák a kulturális tőke eloszlásának brutális egyenlőtlenségeit. Ez szükségszerűen azt eredményezte, hogy a nagy eszmei viták közpolitikai megjelenésekor a piacok szabadsága rendre az egyenlőségpárti álláspontok fölé kerekedett, minek nyomán a piaci folyamatokba nem épültek elégséges mértékben korlátok, a lehető legszélesebb teret hagyva azoknak a szereplőknek, akik a legális eszközöket a liberális demokrácia felszámolása érdekében vethetik be. Ebben a szövegben amellett is érvelek majd, hogy amikor a szabadság nevében szabadjára engedték a gazdasági beszédet (például reklám), miközben még önként vállalt korlátokkal szűkítették a politikai beszédet (például politikai korrektség), akkor akaratukon kívül is az identitáspolitika felé tolták a közéleti viták fókuszát. Sőt a gazdasági beszéd kontrollálatlanságával egyenesen megteremtették a fake news alapjait. Tehát úgy vélem, 

a liberális demokrácia saját önellentmondásai segítettek megteremteni a manipuláció új formáit, amelyek segítségével jelentősen módosulhatott a politikai rendszerek szerkezete, és demokratikus köntösben működtetett autokráciák jöhettek létre.

Témám ugyanakkor nem elsősorban a politikai struktúra változása, működésének elemzése, még csak nem is a tudatipar, a legalább részben megkerülhető kultúráért zajló harc, a soft power jelenléte a nyilvánosságban, hanem a média, szűkebb értelemben az újságírás kortárs helyzetének megértése, leírása. Azoknak a dilemmáknak a bemutatása, amelyek meghatározó elemei az újságírók munkájának, a médiacégek működésének, a nyilvánosság modelljének. Azoknak a fogalmaknak (függetlenség, objektivitás) az értelmezése, amelyek uralják a médiáról szóló politikai vitákat, és amelyeknek sajtószabadság-mentes újrafogalmazása lehetőséget kínál a politikai hatalomnak, hogy erősítse a manipulációt, megépítse médiabirodalmát, fölszámolja a szabadságot és az autonómiát.

Ez a szöveg szükségszerűen egy elbeszélés. Egyenlőségpárti nézőpontból elmondott narratíva, amelyet olyasvalaki mesél, aki komplett eddigi felnőtt életét a magyarországi média úgynevezett frontvonalában töltötte. Első munkahelye a Népszabadság volt, a kivégzéséig legnagyobb politikai napilap, második és a szöveg írásakor aktuális pedig a 24.hu, a legnagyobb látogatottságú hírsite-ok egyike. Ebből fakadóan a rendszer belső ismerete, a legközvetlenebb tapasztalat egészíti ki az elméleti tudást.

Ezek szintézise az alábbi történet. Kezdésként témám, rögzített nézőpontom és érvelésem szempontjából vázlatosan, csupán érvényesített logikám bemutatása érdekében ismertetem a liberális demokrácia releváns ellentmondásait. Ezután a nagy technológiai cégek okozta brutális, nehezen korrigálhatónak tetsző változások elemzése következik. Vagyis annak bemutatása, hogyan nehezíti el, kínozza a kortárs médiarendszerek szereplőit a Facebook és társai uralta új nyilvánosságszerkezet. Amiből nem szükségszerűen, de jó eséllyel következik az Orbán Viktorhoz hasonló politikusok uralta politikai rendszer, amihez kapcsolódik a médiára nehezedő nyomás, függetlenségének és autonómiájának tagadása.

Ennek kísérő jelensége a kultúráért, a nyelvért zajlóháború,

amelynek részletes elbeszélése szétfeszítené ennek az írásnak a kereteit, ám kitérőt azért teszek ezen a csatatéren is. Miután e mind szűkebb keretet felvázoltam, leírom, hogy ebben az országban szerintem miként működtethető független média, egyáltalán mit jelent a függetlenség, az objektivitás, a lapszerkesztés a Facebook és az Orbán Viktor uralta magyar nyilvánosságban.

Fontos kiemelnem, hogy nem véletlenül a magyar miniszterelnököt emlegetem a nagy technológiai cégek párjaként. Érvelésem ugyanis a magyar politikai és médiarendszer változásaira és realitásaira koncentrál. Nem gondolom ugyanis, hogy egyetemes tudások következnek abból, ami idehaza történt, még ha valószínűsíthető is, hogy az új nyilvánosság minden nemzet esetében jelentős hatást gyakorol a politikai rendszerre, a kultúrára, a manipuláció formáira. Még akkor is, ha rendszertani értelemben nem láthatók hasonló fejlemények minden országban, noha bizonyos tendenciák radikalizmusa között nincs nagy különbség, ahogyan a polarizáció megjelenési formái, erősödése is hasonló.

Ez az elbeszélés – műfajának megfelelően – sok szimbólummal dolgozik. Ahogyan Orbán Viktor jelképez minden olyan kortárs autoriter politikust, aki a demokratikus kereteket használja autoriter hatalomgyakorlásra, miközben – Török Gábor kifejezésével – hatalomipari gyára tökéletesen használja az új manipulációs stratégiákat, úgy a lájk a csúcsszimbóluma a technológiai vállalatok maskarás hatalomátvételének. Mégpedig azért, mert olyan cuki, szeretetreméltó játékként mutatkozott be, hogy eszébe sem jutott senkinek: egyszer még demokráciákat ölhet meg.

Mutatok tehát egy utat, amely a „tíz fogorvosból kilenc ezt ajánlja” típusú reklámoktól, az igazság határainak elmosásától a lájkokon, applikációkon és Orbán Viktoron át jut el a föl nem adható eszmékig, amelyeknek köszönhetően az újságírás túlélheti ezt a kihívásokkal teli korszakát is.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Victor Klempererrel megismerhetőek a totalitásra törekvő rendszerek nyelvi sémái

Klemperer az LTI-ben a hitleri propaganda és közélet nyelvének néhány tucat kulcsszimbólumát megragadva, ezeket történeti, kultúrtörténeti és nyelvi kontextusba állítva tulajdonképpen minden totális és totalitásra törekvő rendszer nyelvi sémáit katalogizálja. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Míg a Nyugat egysége szétforgácsolódik, a keleti államok a kapcsolataikat erősítik

Az Európából Oroszország és a Közel-Kelet érintésével Kínáig húzódó új selyemutak beszédesen bizonyítják, hogy egy sokszorosan és bonyolultan összekapcsolódó világban élünk. Olvass bele!

...
Beleolvasó

L. Ritók Nóra: Olyan ellentmondásokkal vádoljuk a mélyszegénységben élőket, amik minket is feszítenek

Gyermekek tízezrei élnek ma Magyarországon a 21. századi Európához méltatlan nyomorúságban. Éhesen, gyógyszer nélkül, teljes és végleges kilátástalanságban. L. Ritók Nóra megmutatja ennek a legtöbbünk számára láthatatlan világnak a kegyetlen mindennapjait. Olvass bele!

Olvass!
...
Könyvtavasz

Az Óriásalka ugyan messziről boszorkányra hasonlít, de megtanít repülni

A tizenkét éves Lóri rajong a biológiáért. Álmában időnként kihalt állatok jelennek meg: a fiú a Holdkarmúval, Gyomorköltővel, Óriásalkával, Kardfogúval és Bozótpatkánnyal folytatott párbeszédek segítségével próbálja értelmezni élete eseményeit. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Vajon kit illet meg a megtalált kincs?

Nógrádi Gábor gyerekszereplői kincskeresési lázban égnek, és hamarosan felkerekednek, hogy személyesen járjanak utána, vajon tényleg van-e alattuk kincs. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Mán-Várhegyi novellájában nyomtalanul eltűnik egy férj a Miss Pula fedélzetéről

Hírek
...
Hírek

Margó: Idén is keressük a legjobb első prózakötetest!

...
Hírek

Elhunyt Haumann Péter Kossuth-díjas színész

...
Hírek

Az első hindiből fordított regény kapta a Nemzetközi Booker-díjat 2022-ben

...
Alkotótárs

Mucha Dorka: Éreztem, hogy ebből nem lehet tingli-tangli történetet írni [Alkotótárs]

...
Szórakozás

Kollár-Klemencz László lesz az Ördögkatlan Fesztivál díszvendége 

...
Hírek

Vámos Miklós az egykori New York kávéházról: Minden áldott nap itt voltam

...
Gyerekirodalom

A világ legmegátalkodottabb gyerekkönyve mindent elkövet, hogy ne tudjátok elolvasni

...
Hírek

Először térképezték fel a pompeji vulkánkitörés egy áldozatának teljes génkészletét

...
Hírek

Budapest környékén kószál egy medve

...
Szórakozás

A Top Gunon kívül is van repülős élet

...
Alkotótárs

Mécs Anna: Már régóta foglalkoztatott édesapám története [Alkotótárs]

...
Alkotótárs

Kiválasztották a Mastercard® Alkotótárs ösztöndíj 10 döntősét

...
Gyerekirodalom

Itt a Könyves nagy gyereknapi ajánlója! - 2. rész

Gyereknap alkalmából arra kértük a hazai gyerekkönyvkiadókat, hogy ezúttal ők ajánljanak olvasnivalót a kisebbeknek és a nagyobbaknak. A válogatás nagyon színes lett, hiszen akad itt ökomese és képtelen képes történet, de találtok állatos verseket, csillagos könyvet és időutazós mesét is. 2. rész.

Szerzőink

...
ro

Itt a Könyves nagy gyereknapi ajánlója! - 1. rész

...
vl

Fehér Renátó: Mindig politikai beágyazottságban születnek a versek

...
Forgách Kinga

Az internet egy random mémfolyammá redukálta az életünket

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

A Love, Death & Robots továbbra is kíméletlen őszinteséggel szembesít az emberségünkkel

Tényleg képtelenek vagyunk megváltozni? A Netflix tévésorozata, a Love, Death & Robots új évada szerint lélekszakadva rohanunk bele a saját végzetünkbe. Nem tud ebben visszafogni bennünket sem technológiai fejlődés, sem harmadik típusú találkozás, de még a múltbéli tapasztalataink sem. 

...
Nagy

A Halott Pénz-könyv még a tagoknak is tudott meglepetést okozni

A Halott Pénz Na még mit nem?! című kötetét mutatták be a Hajógyár és az A38 hajó Zene x Szöveg programsorozatának legutóbbi alkalmán. Járai Márkot, Boros Gábort és a kötet egyik szerzőjét, Jávor Bencét Erdős Viki kérdezte zenekari titkokról, a sikerig vezető útról, közös munkáról és az írás folyamatáról.

...
Szórakozás

Az Északi az a Hamlet, aki nem áll meg tépelődni, hanem lesújt a kardjával

Az Északi brutális: tele ordító férfiakkal, vérrel és zsigerekkel - és persze gyönyörű tájakkal és szuperhangulatos újpogány zenével. Robert Eggers rendező láthatóan élvezte, hogy megcsinálhatta a saját mozgóképre ültetett viking sagáját. A kérdés, hogy elég-e egy jó filmélményhez, ha történelmileg többnyire hiteles.

A hét könyve
Kritika
Az új Nádas erőszakos és szórakoztató, teljesen felszabadult
...
Kritika

Az internet egy random mémfolyammá redukálta az életünket

„Még élhet valódi életet az ember, még mindig csinálhat valódi dolgokat!” – mondogatja magának mantraként Patricia Lockwood rendhagyó regényének elbeszélője, aki – csakúgy, mint mindannyian – az internet foglya lett. Az Erről nem beszélünk az elvesztegetett időről, a testnélküliségről, a hírfolyamban töltött, mémekké redukálódott életről és egy újfajta zsarnokságról szól.

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Semmelweis 50 éve egy norvég drámában szagolta ki a kérlelhetetlen igazságot

Bjørneboe-t nem a Semmelweis alakja köré utólag szőtt magasztos vagy patetikus tisztelet foglalkoztatta, hanem a személyiségét és a küzdelmeit szétfeszítő ellentmondások. A Semmelweis ma is pezsdítően és bicskanyitogatóan aktuális dráma.

...
Kritika

Burjánzó csalánként gyűrűzik be a felnőtt életbe a gyerekkori abúzus emléke

A gyerekkori szexuális abúzusról és annak későbbi hatásairól szól Borda Réka első regénye, amelynek elbeszélője kisgyerekként válik nagybátyja áldozatává, de már fiatal felnőtt, mire előtörnek belőle az emlékek, és megkezdődik számára a feldolgozás folyamata. Az Égig érő csalán a hét könyve.

...
Gyerekirodalom

Szabó Tibor Benjámin: Megváltozott a világ és erőszakosabbak lettek a történeteink

Nyolc évvel az első EPIC megjelenése után Szabó Tibor Benjámin megírta a folytatást, amelynek rögtön a legelején elrabolnak valakit. A barátok versenyt futnak az idővel, miközben egy titokzatos szekta nyomait kutatják. Szabó Tibor Benjáminnal kötetek közti műfajváltásról, ökológiai zsákutcáról, irodalmi tetoválásokról és a hazai gengszterrap hatásáról is beszélgettünk.