A sarki újságos demokratikusabb hely, mint a Facebook üzenőfala

A sarki újságos demokratikusabb hely, mint a Facebook üzenőfala

A sajtószabadság elleni támadásokról való beszéd idehaza erősen fókuszál Orbán Viktorra. A bírálatok alapja erős, mivel a magyar miniszterelnök sokat tett azért, hogy a független média helyzete mind rosszabbá váljon. Ám ha minden energiáját e célra fordítja, akkor sem lenne képes annyi kárt okozni a szabad nyilvánosságnak, mint a Facebook. Pető Péterrel, a 24.hu főszerkesztőjével, a Leshatár és a Halálka szerzőjével ebben a podcastben beszélgettünk a Gyilkos lájkokról. Most beleolvashatsz a könyvbe!

Könyves Magazin | 2022. február 21. |
Pető Péter
Gyilkos lájkok - Manipuláció, nyilvánosság, újságírás a Facebook és Orbán Viktor korában
Noran Libro, 2021, 122 oldal
-

Ez a szöveg arra tesz kísérletet, hogy bemutassa, a liberális demokrácia mély belső ellentmondásai miként ágyaztak meg a legsúlyosabb fejleményeknek a Facebook médiaroncsolásától a fake news világhódító útjáig. A kötet ugyanakkor vidám disztópia: bár sötétre festi a nagy képet, egyúttal állítja, hogy a mindennapok valósága világos, mert az újságírás tartja magát. Még nem hitte el mindenki, hogy nincs igazság.

Az olvasók országa című tematikus sorozatunk könyvek segítségével igyekszik körbejárni a legaktuálisabb közéleti kérdéseket a választások előtt. Interjúk, podcastek, recenziók, beszámolók, beleolvasók sorával hozunk képbe, mert hisszük, hogy a széleskörű tájékozódás is segít építeni a társadalmunkat. A sorozat többi cikkét itt találod.

Pető Péter: Gyilkos lájkok (részlet)

Bevezetés

„A techiparban megalkottuk az eszközöket a társadalom szerkezetének destabilizálásához, szétrombolásához. Ha nem egyezünk meg az igazságban, vagy abban, hogy létezik ilyen, nekünk annyi” – mondja Tristan Harris a The Social Dilemma (Társadalmi dilemma) című dokumentumfilmben. A korábban a Google-nál dolgozó szakember később alapítója lett a Center for Humane Technology nevű nonprofit szervezetnek, amely azért alakult, hogy segítse a szabályozókat, illetve a nagy techcégeket abban, hogy a közösségi média ne növelje az internetfüggőséget és a politikai polarizációt, valamint ne támogassa a politikai szélsőségeket és a manipulációt. Hogy ezt jelenleg hányféle módon s milyen dermesztő erővel teszi, arról az említett filmben nagyon sokat megtudunk a meghatározó techvállalatok (Facebook, Google, Twitter) korábbi kollégáitól, akik rémületes képet festenek a kortárs nyilvánosság meghatározó intézményeiről.

Ám idehaza legelsősorban nem Mark Zuckerberg lájkszörnyetege, hanem sokkal inkább Orbán Viktor kerül fókuszba, ha a sajtószabadság elleni kíméletlen támadásokról, a nyilvánosság roncsolásáról, a hírekhez, a valóságról szóló beszédhez való hozzáférés szűkülő lehetőségeiről vagy a manipulációról esik szó. Annak ellenére is így van, hogy ha a magyar miniszterelnök minden energiáját, összes erőforrását és hatalmát arra fordítaná, hogy szűkítse a sajtószabadság terét és manipulálja a választópolgárokat, akkor sem lenne esélye még Magyarországon sem olyan radikális beavatkozásra, mint amelyet a Facebook jelenlegi üzleti modelljével és működésével végrehajt. 

Elvégre a tartalomfogyasztási szokások változása nyomán mindinkább fogyatkozó számú sarki újságárusbódék demokratikusabb helyek, mint amilyen a Facebook üzenőfala.

Ennek pedig az az oka, hogy noha érdemi tőkeküszöb gátolja a belépést, hiszen pénzre van szükség a vásárláshoz, továbbá kell kulturális igény ahhoz, hogy egyáltalán információhoz, tartalomhoz akarjon jutni a polgár, az árusnál – fő szabály szerint – minden újság ki van pakolva a polcokra, a vevő kérhet, amit szeretne. Ehhez képest a Facebook kifürkészhetetlen algoritmusai optimalizálják az üzenőfalat, működésük lényege, hogy a felhasználó – viselkedése és a róla gyűjtött adatok alapján – feltételezett igényeire szabják a megjelenített tartalmat. Olyasmit tesznek elé, ami leginkább megfelel érdeklődésének, szokásainak, ízlésének, így jó eséllyel kattint rá. Ez ráadásul csak a médiában utazó nagy technológiai vállalatok okozta problémák egyike, hiszen egyébként állhatatosan zabálják fel a hagyományos média, a minőségi újságírás hirdetési bevételeit, miközben sem pénzügyi (nem költenek a tartalomra), sem jogi (nem médiumként határozzák meg magukat), sem erkölcsi (nincs közük a demokratikus rendszerek bizalmi válságához, a manipuláció új formáihoz) felelősséget nem vállalnak.

Hogy e szövegben eljussak majd idáig, azaz bemutassam a kortárs médiára nehezedő rettenetes technológiai, hatalmi, gazdasági, politikai nyomást, messziről kezdem ezt az elbeszélést, amely jórészt korábban megjelent cikkeim alapján készült, azokat fűzi össze egységes szöveggé. Onnan indulok, hogy a szabadpiaci kapitalizmuson építkező liberális demokrácia belső ellentmondásai és feszültségei, érdemben meg nem vitatott, lefojtott strukturális problémái hogyan ágyaztak meg a mostani, kezelhetetlennek látszó, disztópikus világot ígérő helyzetnek.

A nagy kép baloldali nézőpontból történő megrajzolásakor azt állítom, hogy a liberális demokrácia támogatói és fenntartói sohasem érvényesítették erejüket annak érdekében, hogy kiegyensúlyozzák a kulturális tőke eloszlásának brutális egyenlőtlenségeit. Ez szükségszerűen azt eredményezte, hogy a nagy eszmei viták közpolitikai megjelenésekor a piacok szabadsága rendre az egyenlőségpárti álláspontok fölé kerekedett, minek nyomán a piaci folyamatokba nem épültek elégséges mértékben korlátok, a lehető legszélesebb teret hagyva azoknak a szereplőknek, akik a legális eszközöket a liberális demokrácia felszámolása érdekében vethetik be. Ebben a szövegben amellett is érvelek majd, hogy amikor a szabadság nevében szabadjára engedték a gazdasági beszédet (például reklám), miközben még önként vállalt korlátokkal szűkítették a politikai beszédet (például politikai korrektség), akkor akaratukon kívül is az identitáspolitika felé tolták a közéleti viták fókuszát. Sőt a gazdasági beszéd kontrollálatlanságával egyenesen megteremtették a fake news alapjait. Tehát úgy vélem, 

a liberális demokrácia saját önellentmondásai segítettek megteremteni a manipuláció új formáit, amelyek segítségével jelentősen módosulhatott a politikai rendszerek szerkezete, és demokratikus köntösben működtetett autokráciák jöhettek létre.

Témám ugyanakkor nem elsősorban a politikai struktúra változása, működésének elemzése, még csak nem is a tudatipar, a legalább részben megkerülhető kultúráért zajló harc, a soft power jelenléte a nyilvánosságban, hanem a média, szűkebb értelemben az újságírás kortárs helyzetének megértése, leírása. Azoknak a dilemmáknak a bemutatása, amelyek meghatározó elemei az újságírók munkájának, a médiacégek működésének, a nyilvánosság modelljének. Azoknak a fogalmaknak (függetlenség, objektivitás) az értelmezése, amelyek uralják a médiáról szóló politikai vitákat, és amelyeknek sajtószabadság-mentes újrafogalmazása lehetőséget kínál a politikai hatalomnak, hogy erősítse a manipulációt, megépítse médiabirodalmát, fölszámolja a szabadságot és az autonómiát.

Ez a szöveg szükségszerűen egy elbeszélés. Egyenlőségpárti nézőpontból elmondott narratíva, amelyet olyasvalaki mesél, aki komplett eddigi felnőtt életét a magyarországi média úgynevezett frontvonalában töltötte. Első munkahelye a Népszabadság volt, a kivégzéséig legnagyobb politikai napilap, második és a szöveg írásakor aktuális pedig a 24.hu, a legnagyobb látogatottságú hírsite-ok egyike. Ebből fakadóan a rendszer belső ismerete, a legközvetlenebb tapasztalat egészíti ki az elméleti tudást.

Ezek szintézise az alábbi történet. Kezdésként témám, rögzített nézőpontom és érvelésem szempontjából vázlatosan, csupán érvényesített logikám bemutatása érdekében ismertetem a liberális demokrácia releváns ellentmondásait. Ezután a nagy technológiai cégek okozta brutális, nehezen korrigálhatónak tetsző változások elemzése következik. Vagyis annak bemutatása, hogyan nehezíti el, kínozza a kortárs médiarendszerek szereplőit a Facebook és társai uralta új nyilvánosságszerkezet. Amiből nem szükségszerűen, de jó eséllyel következik az Orbán Viktorhoz hasonló politikusok uralta politikai rendszer, amihez kapcsolódik a médiára nehezedő nyomás, függetlenségének és autonómiájának tagadása.

Ennek kísérő jelensége a kultúráért, a nyelvért zajlóháború,

amelynek részletes elbeszélése szétfeszítené ennek az írásnak a kereteit, ám kitérőt azért teszek ezen a csatatéren is. Miután e mind szűkebb keretet felvázoltam, leírom, hogy ebben az országban szerintem miként működtethető független média, egyáltalán mit jelent a függetlenség, az objektivitás, a lapszerkesztés a Facebook és az Orbán Viktor uralta magyar nyilvánosságban.

Fontos kiemelnem, hogy nem véletlenül a magyar miniszterelnököt emlegetem a nagy technológiai cégek párjaként. Érvelésem ugyanis a magyar politikai és médiarendszer változásaira és realitásaira koncentrál. Nem gondolom ugyanis, hogy egyetemes tudások következnek abból, ami idehaza történt, még ha valószínűsíthető is, hogy az új nyilvánosság minden nemzet esetében jelentős hatást gyakorol a politikai rendszerre, a kultúrára, a manipuláció formáira. Még akkor is, ha rendszertani értelemben nem láthatók hasonló fejlemények minden országban, noha bizonyos tendenciák radikalizmusa között nincs nagy különbség, ahogyan a polarizáció megjelenési formái, erősödése is hasonló.

Ez az elbeszélés – műfajának megfelelően – sok szimbólummal dolgozik. Ahogyan Orbán Viktor jelképez minden olyan kortárs autoriter politikust, aki a demokratikus kereteket használja autoriter hatalomgyakorlásra, miközben – Török Gábor kifejezésével – hatalomipari gyára tökéletesen használja az új manipulációs stratégiákat, úgy a lájk a csúcsszimbóluma a technológiai vállalatok maskarás hatalomátvételének. Mégpedig azért, mert olyan cuki, szeretetreméltó játékként mutatkozott be, hogy eszébe sem jutott senkinek: egyszer még demokráciákat ölhet meg.

Mutatok tehát egy utat, amely a „tíz fogorvosból kilenc ezt ajánlja” típusú reklámoktól, az igazság határainak elmosásától a lájkokon, applikációkon és Orbán Viktoron át jut el a föl nem adható eszmékig, amelyeknek köszönhetően az újságírás túlélheti ezt a kihívásokkal teli korszakát is.

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Victor Klempererrel megismerhetőek a totalitásra törekvő rendszerek nyelvi sémái

Klemperer az LTI-ben a hitleri propaganda és közélet nyelvének néhány tucat kulcsszimbólumát megragadva, ezeket történeti, kultúrtörténeti és nyelvi kontextusba állítva tulajdonképpen minden totális és totalitásra törekvő rendszer nyelvi sémáit katalogizálja. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Míg a Nyugat egysége szétforgácsolódik, a keleti államok a kapcsolataikat erősítik

Az Európából Oroszország és a Közel-Kelet érintésével Kínáig húzódó új selyemutak beszédesen bizonyítják, hogy egy sokszorosan és bonyolultan összekapcsolódó világban élünk. Olvass bele!

...
Beleolvasó

L. Ritók Nóra: Olyan ellentmondásokkal vádoljuk a mélyszegénységben élőket, amik minket is feszítenek

Gyermekek tízezrei élnek ma Magyarországon a 21. századi Európához méltatlan nyomorúságban. Éhesen, gyógyszer nélkül, teljes és végleges kilátástalanságban. L. Ritók Nóra megmutatja ennek a legtöbbünk számára láthatatlan világnak a kegyetlen mindennapjait. Olvass bele!

Olvass!
...
Beleolvasó

„Halott létedre kurva jó formában vagy” – Lorrie Moore könyve kimondhatóvá teszi az öngyilkosságot

Az Otthontalan vagyok, ha nem ez az otthonom bátor könyv, olvass bele!

...
Beleolvasó

Lengyel marad az ember, ha a háború után Amerikába emigrál? – Olvass bele Hanna Krall legújabb kötetébe!

A lengyel riportirodalom kiemelkedő alkotójának legújabb kötete őszintén beszél autizmusról, traumáról és emigrálásról.

...
Beleolvasó

Egy szociopata útkeresése a normális életben – Olvass bele Patric Gagne regényébe!

Egy fiatal lány új életet keres a nagyváros nyüzsgésében. De a szabadság, amire vágyott, hamarosan új kihívásokkal és saját sötét oldalával szembesíti. Olvass bele Patric Gagne regényébe!

Hírek
...
Hírek

Besokalltak a szellemírók: ki akarnak végre jönni a sztárok árnyékából

...
Hírek

A Szex és New York sztárja lesz a Booker-díj 2025 egyik zsűrije

...
Hírek

Paul McCartney és Isaac Asimov UFÓS musicalen dolgoztak!

...
Hírek

Könyvtár lett az év budapesti épülete

...
Hírek

Eltűnt Süsü Csukás István sírjáról

...
Szórakozás

Megvannak a Golden Globe-jelölések: több adaptáció is az esélyesek között

...
Nagy

2024 legjobb könyvei 30-21.

Így olvastunk mi 2024-ben.

Szerzőink

...
Könyves Magazin

Mi a közös Shakespeare-ben, Szabó Magdában és Karinthyban? 4 könyv a nagy riválisokról

...
sza

Telegraph: az angol kiadók egyre több zsidó témájú könyvet utasítanak vissza

...
Tasi Annabella

10 ismeretterjesztő könyv, aminek minden tudományrajongó örülni fog

SZÓRAKOZÁS
...
Hírek

Fekete színész játszhatja Piton professzort a készülő Harry Potter-sorozatban

Az HBO állítólag Paapa Essiedut szánja Piton professzor szerepére a készülő Harry Potter-sorozathoz.

...
Szórakozás

4 Stephen King-film és egy könyv érkezik 2025-ben

Előzménysorozatot kap az AZ, sorozat készül Az intézetből és film A majomból és a The Life of Chuckból. 

...
Szórakozás

8 dolog, amit nem tudtál A vándorló palotáról

A vándorló palota a tökéletes kezdés, ha ismerkedni szeretnék a japán animékkel.

A hét könyve
Kritika
Grecsó Krisztián családtörténetében háborúk dúlnak a szabadságért
...
Nagy

2024 legjobb könyvei 40-31.

 Így olvastunk mi 2024-ben.

Kiemeltek
...
Podcast

A jövő hangjai: Beszélgetés Fenyvesi Orsolyával (Podcast)

Hallgasd még két 11. osztályos kamasz beszélgetését Fenyvesi Orsolyával! 

...
Hírek

A Nobel-díjas Han Kang: Amikor írok, a testemet használom

Han Kang számára az írás intenzív folyamat. 

...
Nagy

Mit tudhatott Alice Munro férje pedofilügyeiről?

Alice Munro sokkal többet tudhatott férje sötét ügyeiről, mint gondolnánk. Még egy lány meggyilkolásával is megvádolta a férfit.