Victor Klempererrel megismerhetőek a totalitásra törekvő rendszerek nyelvi sémái

Victor Klempererrel megismerhetőek a totalitásra törekvő rendszerek nyelvi sémái

Klemperer az LTI-ben a hitleri propaganda és közélet nyelvének néhány tucat kulcsszimbólumát megragadva, ezeket történeti, kultúrtörténeti és nyelvi kontextusba állítva tulajdonképpen minden totális és totalitásra törekvő rendszer nyelvi sémáit katalogizálja. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2022. február 18. |
Victor Klemperer
LTI - A Harmadik Birodalom nyelve - Egy filológus feljegyzései
Ford. Lukáts János, & kiadó, 2021, 462 oldal
-

Victor Klemperer (1881-1960) zsidó származású nyelvészprofesszorként kizárólag árja feleségének és Drezda bombázásának köszönhetően élte túl a Harmadik Birodalom tizenkét esztendejét. A drezdai egyetem katedrájáról különböző hadiutánpótlás-gyárakba száműzve, betanított segédmunkásként közvetlen közelről figyelhette meg, hogyan fertőzi meg egy egész nép tudatát a náci hatalom legtitkosabb és legfélelmetesebb fegyvere, a totális nyelv, amit ő rövidítve LTI-nek, azaz a Harmadik Birodalom nyelvének (Lingua Tertii Imperii) nevezett el. Megfigyeléseit folyamatosan lejegyezte a naplójába, majd a háború befejezése után fejezetekbe rendezte és 1947-ben LTI címen publikálta, mely világszerte ismertté tette a nevét.

Az olvasók országa című tematikus sorozatunk könyvek segítségével igyekszik körbejárni a legaktuálisabb közéleti kérdéseket a választások előtt. Interjúk, podcastek, recenziók, beszámolók, beleolvasók sorával hozunk képbe, mert hisszük, hogy a széleskörű tájékozódás is segít építeni a társadalmunkat. A sorozat többi cikkét itt találod.

A könyv nem száraz lexikológia vagy szemantika (megértéséhez például nem szükséges német nyelvtudás), inkább egy különös napló: a szerző elejétől a legvégéig benne élt ebben a számára életveszélyes társadalomban és ép elméjét megőrizendő, imponáló polgári műveltség birtokában, rezignált iróniával folyamatosan megfigyelte és rögzítette a hétköznapi nácizmus majd minden nyelvi rezdülését, a korabeli viccektől kezdve az újságcikken keresztül egészen a náci irodalomig.

Az LTI magyarul 1984-ben jelent meg először és ezidáig utoljára a Tömegkommunikációs Kutatóközpont Membrán könyvek című sorozatában – jelen könyv szövege ezen kiadás javított, átdolgozott változata.

Victor Klemperer: LTI - A Harmadik Birodalom nyelve - Egy filológus feljegyzései (részlet)

Fordította: Lukáts János

Rathenau azt írja valamelyik levelében, hogy ő a megegyezéses béke, Ludendorff ellenben, a saját kifejezésével élve, „a győzelemért való küzdelem” (auf Sieg kämpfen) híve. A kifejezés a lóversenypályáról származik, ahol tétre, helyre vagy befutóra lehet fogadni. Az esztétika iránt érzékeny Rathenau ezt kissé fintorogva idézőjelbe tette, nyilván méltatlannak tartotta, hogy a hadi helyzetre alkalmazzák, még ha régi nemesi sportágból származik is; a lósport ősidők óta leginkább az arisztokrácia és a feudális tiszti csoportok ügye voltaz úrlovasok között hangzatos nemesi nevekre hallgató hadnagyok és lovaskapitányok voltak. Rathenau érzékenységében nem mosódott el a különbség a sport játékossága és a háború véres komolysága között.

A Harmadik Birodalomban sokat tettek ennek a különbségnek az elfedéséért. Kívülről az önfenntartás és a népegészségügy ártatlan békejátékának leple alatt valójában felkészültek a háborúra, és a sport a nép tudatában is efféle komoly dologként rögződött. Ekkoriban jött létre a sportfőiskola, amelynek hallgatója minden más egyetemi hallgatóval minimum egyenértékű volt, de a führer szemében bizonyára fölöttük is állt. Ennek az értéknövekedésnek az időszerűségét mutatja a harmincas évek közepén a cigaretták és szivarok elnevezése, melynek következtében „Sportiskolást” és „Hadisportot” szívtak, meg „Sportzászlót” és „Sportsellőt” (Sportstudent; Wehrsport; Sportbanner; Sportnixe).

A sport népszerűsítésének és dicsőítésének másik tényezője az 1936-os olimpia volt.

A Harmadik Birodalom nagyon odafigyelt arra, hogy ezen a nemzetközi rendezvényen vezető kultúrállamként jelenjék meg a világ színe előtt, és mivel a fizikai teljesítményta saját felfogása szerintteljesen egyenértékűként a szellemi mellé, sőt fölé helyezte,

az olimpiai eseményt rendkívüli pompával vette körül, olyan rendkívülivel, hogy egy pillanatra még a faji különbségek is elhalványultak. A „Szőke He”, a zsidó Helene Mayer tőrével a német vívósportnak szerez dicsőséget; egy amerikai néger magasugrását úgy ünneplik, mintha árja vagy legalább egy nordikus fajtárs ugrotta volna. A Berliner Illustrirte egyik frázisa így hangzik: „A világ legzseniálisabb teniszjátékosa”, aminek alapján a következő bekezdésben már teljes nyugalommal hasonlíthatja az olimpiai bajnoki teljesítményt Napóleon hőstetteihez.

A sport tekintélyének növekedését és elterjedését az autóiparnak tulajdonított jelentősége is elősegítette – a „führer országútjai” (die Straßen des Führers) –, és valamennyi hősiessé emelt kül- és belföldi autóverseny révén mindez, együtt a hadisporttal és az olimpiával, ugyanazt a célt szolgálta, ráadásul enyhíteni lehetett velük a munkanélküliségen.

Azonban már jóval az hadisport, az olimpia és a führer országútjainak megjelenése előtt megmutatkozott az Adolf Hitlerben élő egyszerű és brutális vágy. Amikor a Mein Kampfban a „népi állam nevelési alapjairól” (Erziehungsgrundsätze des völkischen Staates) ír és részletesen beszél a sportról, leghosszabban a boksznál időzik. Megállapításainak a következő mondat a csúcsa: „Ha az egész szellemi uralkodó osztályt egykor nem csupán az előkelő illemszabályokra nevelik, hanem inkább ökölvívást tanulnak, úgy a selyemfiúk, a dezertőrök és a hozzájuk hasonló söpredék soha nem csinál német forradalmat.” Pont ezelőtt a passzus előtt Hitler a különös durvaság vádja ellen védelmezi a bokszotbizonyára joggal, én ebben nem vagyok szakember; azzal azonban, ahogy erről a sportról megnyilvánul, őrjöngésének mellékhatásaként, teljeséggel lumpenproli (és nem proletár vagy népi) dologgá alacsonyítja.

Ezt mind alaposan fontolóra kell venni, ha meg akarjuk érteni azt a szerepet, amelyet a sport „a mi doktorunk” nyelvében játszott.  Goebbelst végig „a mi doktorunknak” (unser Doktor) nevezték, végig a doktori címmel jegyezte minden cikkét, és a párton belül akadémiai rangjának semmivel sem volt kisebb a jelentősége, mint a teológia doktorának az egyházalapítás idején. A „mi doktorunk” volt a tömegek nyelvi és gondolati formálója, függetlenül attól, hogy bizonyos jelszavakat a führertől vett át, és hogy Rosenberg mint pártfilozófusakihez ráadásul többek között a „Zsidóságkutató Intézet” (Institut für die Erforschung des Judentums) is tartozottszintén különleges becsben állt.

Goebbels 1934-ben, „A hűség pártnapján” (Parteitag der Treue) adta ki alaptételétezt az elnevezését a pártnap a Röhm-puccs elfeledtetése céljából kapta. „Olyan nyelven kell beszélnünk, amelyet a nép megért. Aki a néphez akar szólni, annakmint Luther mondjaa nép ajkát kell figyelnie.” Goebbels, a „birodalmi főváros” (Reichshauptstadt) (ilyen hangzatos néven nevezték Berlint minden hivatalos híradásban, egészen a legutolsó időkig, még akkor is, amikor a birodalom egyes darabjai már rég az ellenség kezén voltak, és maga Berlin is csupán egy széjjelbombázott, a külvilágtól elzárt, haldokló város volt) meghódítója és körzetvezetője (Gauleiter) a legtöbbször a Sportpalotából beszélt a berliniekhez, és a legnépszerűbb és leggyakrabban használt képeit is a sportból kölcsönözte. 

Sohasem jutott eszébe, hogy a háborús hősiességet lealacsonyítaná, ha azt egy sportteljesítménnyel hasonlítja össze, a harcos és a sportoló egyaránt a gladiátorokhoz tartozik, és az ő szemében a gladiátorsághősiesség.

Bármelyik sportág szóba kerülhetett, és gyakran támadt olyan érzése az embernek, hogy olyannyira megszokottak már számára ezek a szavak, hogy teljesen eltompult az érzéke képszerűségük iránt. Egy mondat 1944 szeptemberéből: „Nem fogunk kifulladni, ha a finishez érünk”alig hiszem, hogy eközben valóban a hajrá utolsó erőfeszítésébe mindent beleadó futót vagy kerékpárost látott volna a szemei előtt. Más a helyzet a bizonykodásnál: „Győztesek leszünk, még ha csak mellbedobással jutunk is át a többiek előtt a célszalagon.” Itt a kép a maga szemléletességében jelképesen értendő. Ebben az esetben a futás csupán a zárójelenet pillanatképében tűnik fel, máskor viszont komplett futballmérkőzések idéződnek meg, melyek során Goebbels nem riad vissza a sportág egyetlen szakkifejezésétől sem. 1943. július 18-án ezt írja a Reichben: „Ahogyan egy nagy futballmérkőzés győztesei más lelkiállapotban hagyják el a pályát, mint ahogy ráléptek, éppúgy egy nép is egészen másképpen fog kinézni, amikor befejez egy háborút, mint amikor elkezdte (…) A katonai összetűzést a háborúnak abban (az első) fázisában semmiképpen sem lehetett nyíltnak nevezni. Mi egyfolytában az ellenség tizenhatosán belül küzdöttünk (…)” Erre a tengelyhatalmak kapitulációját követelik! Ez éppen olyan, „mintha a vesztésre álló csapat kapitánya azzal a példátlan ötlettel állna a győztes csapat kapitánya elé, hogy 9:2-es előnynél szakítsák félbe a játékot… Ha ebbe egy csapat hajlandó lenne belemenni, azt jogosan nevetnék ki és köpnék le. Hiszen már győzött, és most csak a győzelmét kell megvédenie.”

A „mi doktorunk” időnként keverte a különböző sportágak kifejezéseit. 1943 szeptemberében azt magyarázta, hogy az erőset nem csupán az jellemzi, hogy ad, hanem hogy kap is, és hogy kicsit sem rogyhat meg a térde. Mert különben, folytatja, miközben az ökölvívás területéről áttéved a kerékpársportra, „fennáll a veszélye, hogy leelőzik”.

A legtöbbször használt, leghatásosabb és legdurvább képei azonban mindenképpen az ökölvívásból származnak. Ugyanakkor rejtély, hogy ezek mennyire kapcsolódnak valóban a sport – különösen a boksz – alapelveihez; megdöbbentő az emberi érzések nyilvánvaló és totális hiánya. A sztálingrádi katasztrófa után, amely annyi emberéletet követelt, Goebbels nem talál jobb kifejezést a törhetetlen bátorságra, mint ezt: „Kitöröljük a vért a szemünkből, amellyel tisztán kell látnunk, és indulunk a következő menetbe, amelyben ismét biztos lábakon fogunk állni.” Majd  néhány nap múlva: „Egy népnek, amely mindeddig csupán  a baljával bokszolt, és éppen most készül a jobbjára is kesztyűt húzni, hogy azt a következő menetben kíméletlenül használatba vegye, semmi oka arra, hogy engedékeny legyen.” A következő tavaszon és nyáron, amikor Németországban már városok omlottak össze, maguk alá temetve lakosaikat, amikor a végső győzelem reményét már csak a legostobább szemfényvesztéssel lehetett fenntartani, Goebbels a következő képet prezentálja: „Ha egy bokszoló egyszer már megnyerte a világbajnokságot, és aztán az egyik ellenfele orrcsonton vágja, attól még nem lesz gyengébb, mint előzőleg volt.” És: „(…) mit tehet akár a legfinomabb úr is, ha ráront három suhanc, akik szabálytalanul, viszont eredményesen bokszolnak? Leveszi a kabátját, és feltűri az inge ujját.” Ez a proli virtuskodás tökéletes imitációja, ami mögött most már nyilvánvalóan az elkövetni szándékozott szabálytalanság, az „új fegyver” ígérete rejtőzik.

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Míg a Nyugat egysége szétforgácsolódik, a keleti államok a kapcsolataikat erősítik

Az Európából Oroszország és a Közel-Kelet érintésével Kínáig húzódó új selyemutak beszédesen bizonyítják, hogy egy sokszorosan és bonyolultan összekapcsolódó világban élünk. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Kánikulakirályoknak tartjuk a tudósainkat, mert nem értjük, mit beszélnek

Magnason vérbeli mesélő, aki a súlyos téma ellenére utánozhatatlan iróniával és humorral vezeti be az olvasót a klímaváltozás okainak és hatásainak vizsgálatába, élvezetes könyvvé összegyúrva mitológiát és tudományt, útibeszámolót, beszélgetéseket (például a dalai lámával) és családi történeteket (így saját nagyszüleiről, akik mézesheteiket egy gleccserexpedíción töltötték). Olvass bele!

...
Beleolvasó

L. Ritók Nóra: Olyan ellentmondásokkal vádoljuk a mélyszegénységben élőket, amik minket is feszítenek

Gyermekek tízezrei élnek ma Magyarországon a 21. századi Európához méltatlan nyomorúságban. Éhesen, gyógyszer nélkül, teljes és végleges kilátástalanságban. L. Ritók Nóra megmutatja ennek a legtöbbünk számára láthatatlan világnak a kegyetlen mindennapjait. Olvass bele!

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Hírek

Elveszett bibliai fát támasztottak fel egy 1000 éves magból

A Bibliában szereplő fa magját a Júdeai-sivatag egy barlangjában találták. Olyan növényről van szó, ami lokálisan kihalt, a Bibliában viszont többször is említik a gyógyító hatása miatt.

...
Zöld

A barátságaid is lehetnek mélyebbek és bensőségesebbek – olvasd el, hogyan

Cziglán Karolina pszichológus Elfogadó kapcsolódás című könyvével abban igyekszik segíteni, hogy a kapcsolatainkban merjünk sebezhetőbbek lenni, legyen szó barátságról, szülő-gyerek viszonyról vagy párkapcsolatról. Mutatunk egy részletet a kötetből.

...
Zöld

A zöld tea szuperegészséges, de nem csodaszer – 5 könyv a teázásról

A zöld teának nemcsak az illata elbűvölő, de számos nagyszerű hatással is számoltatnak azok, akik rendszeresen fogyasztják. Bemutatjuk a frissítő itallal kapcsolatos tényeket és mítoszokat, aztán ajánlunk öt könyvet a teázás szerelmeseinek.

Olvass!
...
Beleolvasó

Olga nem igazi ügyvéd alkat, majd csinálja a háttérmunkát - Olvass bele Schillinger Gyöngyvér könyvébe!

„Schillinger Gyöngyvér művében minden benne van, ami az úgynevezett letehetetlen könyvekhez kell: jó karakterek, fordulatok, szex, sikkasztás, botrány.” Olvass bele!

...
Beleolvasó

A postaládában nyolc levél lapult, mind Elsa kisasszonynak címezve - Olvass bele a svéd irodalom gyöngyszemébe!

A mindössze egyetlen nyári nap eseményeit felelevenítő regény a svéd szerzőtől megszokott fanyar humorral, egyben megrendítő drámaisággal mesél az emberi jellemről. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A boszorkányokról szóló álom felszítja az elnökasszony dühét – Olvass bele a provokatív lengyel regénybe!

Most elolvashatsz egy részletet a lengyel ökofeminista író, Agnieszka Szpila regényéből, melyben egy olajvállalat elnöke boszorkánykarrierre vált, hogy megmentse a világot.

Hírek
...
Beleolvasó

Valaki szivárványszínűre mázolja a Szabadság-szobrot Bíró Péter új regényében

...
Hírek

Csoóri Sándor szellemiségét idézi meg a Platon Karataev új dala

...
Szórakozás

Ezeket a könyveket olvasd, ha tetszett a Heartstopper

...
Beleolvasó

Így viaskodik az újrakezdéssel Bakos Gyöngyi novellájának szereplője

...
Hírek

Hamarosan magyarul is olvasható lesz Navalnij életrajza

...
Hírek

Reese Witherspoon Harlan Cobennel közösen ír thrillert

Kiemeltek
...
Podcast

Gyurkó Szilvia: Csak ha rendben vagy, akkor tudsz segíteni a családodnak és más gyerekeknek

Az Ezt senki nem mondta! podcastban ezúttal Gyurkó Szilvia mesélt munkafüggőségről, hivatástudat és gyerekvállalás viszonyáról, és a jó jelenlétről is.

...
Nagy

Gőgös idealista vagy játszmák áldozata volt a Habsburg főherceg, akit Mexikó császáraként végeztek ki?

Edward Shawcross brit történészt kérdeztük Ferenc József öccsének tragikus újvilági kalandjáról. A bábjátékos III. Napóleonról, és Sisi érzéketlen viselkedéséről is.

...
Nagy

A politikai sárm jobban számít a szavazónak, mint a tények

Régen a karizmatikus jelzőt használtuk politikusokra. Sonnevend Júlia azt állítja könyvében, hogy ma a karizmával ellentétben a közelségre építő sármnak sokkal nagyobb szerepe van az emberek megnyerésében, mint valaha.

A hét könyve
Kritika
Dühkitörések, fájdalom, kétségbeesés – Max Porter regénye egy kamasz tudatának mélyére vezet
...
Nagy

Nyáry Luca: Sally Rooney minden regényében van egy meleg pulcsiba burkolózó, nyafogó nő

Egy különleges beszélgetés keretében, Nyáry Krisztiánnal, Nyáry Lucával és Nyáry Lizával mutatták be Sally Rooney új kötetét. Az Intermezzóról Szűcs Péter kérdezte a vendégeket.