Victor Klempererrel megismerhetőek a totalitásra törekvő rendszerek nyelvi sémái

Victor Klempererrel megismerhetőek a totalitásra törekvő rendszerek nyelvi sémái

Klemperer az LTI-ben a hitleri propaganda és közélet nyelvének néhány tucat kulcsszimbólumát megragadva, ezeket történeti, kultúrtörténeti és nyelvi kontextusba állítva tulajdonképpen minden totális és totalitásra törekvő rendszer nyelvi sémáit katalogizálja. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2022. február 18. |
Victor Klemperer
LTI - A Harmadik Birodalom nyelve - Egy filológus feljegyzései
Ford. Lukáts János, & kiadó, 2021, 462 oldal
-

Victor Klemperer (1881-1960) zsidó származású nyelvészprofesszorként kizárólag árja feleségének és Drezda bombázásának köszönhetően élte túl a Harmadik Birodalom tizenkét esztendejét. A drezdai egyetem katedrájáról különböző hadiutánpótlás-gyárakba száműzve, betanított segédmunkásként közvetlen közelről figyelhette meg, hogyan fertőzi meg egy egész nép tudatát a náci hatalom legtitkosabb és legfélelmetesebb fegyvere, a totális nyelv, amit ő rövidítve LTI-nek, azaz a Harmadik Birodalom nyelvének (Lingua Tertii Imperii) nevezett el. Megfigyeléseit folyamatosan lejegyezte a naplójába, majd a háború befejezése után fejezetekbe rendezte és 1947-ben LTI címen publikálta, mely világszerte ismertté tette a nevét.

Az olvasók országa című tematikus sorozatunk könyvek segítségével igyekszik körbejárni a legaktuálisabb közéleti kérdéseket a választások előtt. Interjúk, podcastek, recenziók, beszámolók, beleolvasók sorával hozunk képbe, mert hisszük, hogy a széleskörű tájékozódás is segít építeni a társadalmunkat. A sorozat többi cikkét itt találod.

A könyv nem száraz lexikológia vagy szemantika (megértéséhez például nem szükséges német nyelvtudás), inkább egy különös napló: a szerző elejétől a legvégéig benne élt ebben a számára életveszélyes társadalomban és ép elméjét megőrizendő, imponáló polgári műveltség birtokában, rezignált iróniával folyamatosan megfigyelte és rögzítette a hétköznapi nácizmus majd minden nyelvi rezdülését, a korabeli viccektől kezdve az újságcikken keresztül egészen a náci irodalomig.

Az LTI magyarul 1984-ben jelent meg először és ezidáig utoljára a Tömegkommunikációs Kutatóközpont Membrán könyvek című sorozatában – jelen könyv szövege ezen kiadás javított, átdolgozott változata.

Victor Klemperer: LTI - A Harmadik Birodalom nyelve - Egy filológus feljegyzései (részlet)

Fordította: Lukáts János

Rathenau azt írja valamelyik levelében, hogy ő a megegyezéses béke, Ludendorff ellenben, a saját kifejezésével élve, „a győzelemért való küzdelem” (auf Sieg kämpfen) híve. A kifejezés a lóversenypályáról származik, ahol tétre, helyre vagy befutóra lehet fogadni. Az esztétika iránt érzékeny Rathenau ezt kissé fintorogva idézőjelbe tette, nyilván méltatlannak tartotta, hogy a hadi helyzetre alkalmazzák, még ha régi nemesi sportágból származik is; a lósport ősidők óta leginkább az arisztokrácia és a feudális tiszti csoportok ügye voltaz úrlovasok között hangzatos nemesi nevekre hallgató hadnagyok és lovaskapitányok voltak. Rathenau érzékenységében nem mosódott el a különbség a sport játékossága és a háború véres komolysága között.

A Harmadik Birodalomban sokat tettek ennek a különbségnek az elfedéséért. Kívülről az önfenntartás és a népegészségügy ártatlan békejátékának leple alatt valójában felkészültek a háborúra, és a sport a nép tudatában is efféle komoly dologként rögződött. Ekkoriban jött létre a sportfőiskola, amelynek hallgatója minden más egyetemi hallgatóval minimum egyenértékű volt, de a führer szemében bizonyára fölöttük is állt. Ennek az értéknövekedésnek az időszerűségét mutatja a harmincas évek közepén a cigaretták és szivarok elnevezése, melynek következtében „Sportiskolást” és „Hadisportot” szívtak, meg „Sportzászlót” és „Sportsellőt” (Sportstudent; Wehrsport; Sportbanner; Sportnixe).

A sport népszerűsítésének és dicsőítésének másik tényezője az 1936-os olimpia volt.

A Harmadik Birodalom nagyon odafigyelt arra, hogy ezen a nemzetközi rendezvényen vezető kultúrállamként jelenjék meg a világ színe előtt, és mivel a fizikai teljesítményta saját felfogása szerintteljesen egyenértékűként a szellemi mellé, sőt fölé helyezte,

az olimpiai eseményt rendkívüli pompával vette körül, olyan rendkívülivel, hogy egy pillanatra még a faji különbségek is elhalványultak. A „Szőke He”, a zsidó Helene Mayer tőrével a német vívósportnak szerez dicsőséget; egy amerikai néger magasugrását úgy ünneplik, mintha árja vagy legalább egy nordikus fajtárs ugrotta volna. A Berliner Illustrirte egyik frázisa így hangzik: „A világ legzseniálisabb teniszjátékosa”, aminek alapján a következő bekezdésben már teljes nyugalommal hasonlíthatja az olimpiai bajnoki teljesítményt Napóleon hőstetteihez.

A sport tekintélyének növekedését és elterjedését az autóiparnak tulajdonított jelentősége is elősegítette – a „führer országútjai” (die Straßen des Führers) –, és valamennyi hősiessé emelt kül- és belföldi autóverseny révén mindez, együtt a hadisporttal és az olimpiával, ugyanazt a célt szolgálta, ráadásul enyhíteni lehetett velük a munkanélküliségen.

Azonban már jóval az hadisport, az olimpia és a führer országútjainak megjelenése előtt megmutatkozott az Adolf Hitlerben élő egyszerű és brutális vágy. Amikor a Mein Kampfban a „népi állam nevelési alapjairól” (Erziehungsgrundsätze des völkischen Staates) ír és részletesen beszél a sportról, leghosszabban a boksznál időzik. Megállapításainak a következő mondat a csúcsa: „Ha az egész szellemi uralkodó osztályt egykor nem csupán az előkelő illemszabályokra nevelik, hanem inkább ökölvívást tanulnak, úgy a selyemfiúk, a dezertőrök és a hozzájuk hasonló söpredék soha nem csinál német forradalmat.” Pont ezelőtt a passzus előtt Hitler a különös durvaság vádja ellen védelmezi a bokszotbizonyára joggal, én ebben nem vagyok szakember; azzal azonban, ahogy erről a sportról megnyilvánul, őrjöngésének mellékhatásaként, teljeséggel lumpenproli (és nem proletár vagy népi) dologgá alacsonyítja.

Ezt mind alaposan fontolóra kell venni, ha meg akarjuk érteni azt a szerepet, amelyet a sport „a mi doktorunk” nyelvében játszott.  Goebbelst végig „a mi doktorunknak” (unser Doktor) nevezték, végig a doktori címmel jegyezte minden cikkét, és a párton belül akadémiai rangjának semmivel sem volt kisebb a jelentősége, mint a teológia doktorának az egyházalapítás idején. A „mi doktorunk” volt a tömegek nyelvi és gondolati formálója, függetlenül attól, hogy bizonyos jelszavakat a führertől vett át, és hogy Rosenberg mint pártfilozófusakihez ráadásul többek között a „Zsidóságkutató Intézet” (Institut für die Erforschung des Judentums) is tartozottszintén különleges becsben állt.

Goebbels 1934-ben, „A hűség pártnapján” (Parteitag der Treue) adta ki alaptételétezt az elnevezését a pártnap a Röhm-puccs elfeledtetése céljából kapta. „Olyan nyelven kell beszélnünk, amelyet a nép megért. Aki a néphez akar szólni, annakmint Luther mondjaa nép ajkát kell figyelnie.” Goebbels, a „birodalmi főváros” (Reichshauptstadt) (ilyen hangzatos néven nevezték Berlint minden hivatalos híradásban, egészen a legutolsó időkig, még akkor is, amikor a birodalom egyes darabjai már rég az ellenség kezén voltak, és maga Berlin is csupán egy széjjelbombázott, a külvilágtól elzárt, haldokló város volt) meghódítója és körzetvezetője (Gauleiter) a legtöbbször a Sportpalotából beszélt a berliniekhez, és a legnépszerűbb és leggyakrabban használt képeit is a sportból kölcsönözte. 

Sohasem jutott eszébe, hogy a háborús hősiességet lealacsonyítaná, ha azt egy sportteljesítménnyel hasonlítja össze, a harcos és a sportoló egyaránt a gladiátorokhoz tartozik, és az ő szemében a gladiátorsághősiesség.

Bármelyik sportág szóba kerülhetett, és gyakran támadt olyan érzése az embernek, hogy olyannyira megszokottak már számára ezek a szavak, hogy teljesen eltompult az érzéke képszerűségük iránt. Egy mondat 1944 szeptemberéből: „Nem fogunk kifulladni, ha a finishez érünk”alig hiszem, hogy eközben valóban a hajrá utolsó erőfeszítésébe mindent beleadó futót vagy kerékpárost látott volna a szemei előtt. Más a helyzet a bizonykodásnál: „Győztesek leszünk, még ha csak mellbedobással jutunk is át a többiek előtt a célszalagon.” Itt a kép a maga szemléletességében jelképesen értendő. Ebben az esetben a futás csupán a zárójelenet pillanatképében tűnik fel, máskor viszont komplett futballmérkőzések idéződnek meg, melyek során Goebbels nem riad vissza a sportág egyetlen szakkifejezésétől sem. 1943. július 18-án ezt írja a Reichben: „Ahogyan egy nagy futballmérkőzés győztesei más lelkiállapotban hagyják el a pályát, mint ahogy ráléptek, éppúgy egy nép is egészen másképpen fog kinézni, amikor befejez egy háborút, mint amikor elkezdte (…) A katonai összetűzést a háborúnak abban (az első) fázisában semmiképpen sem lehetett nyíltnak nevezni. Mi egyfolytában az ellenség tizenhatosán belül küzdöttünk (…)” Erre a tengelyhatalmak kapitulációját követelik! Ez éppen olyan, „mintha a vesztésre álló csapat kapitánya azzal a példátlan ötlettel állna a győztes csapat kapitánya elé, hogy 9:2-es előnynél szakítsák félbe a játékot… Ha ebbe egy csapat hajlandó lenne belemenni, azt jogosan nevetnék ki és köpnék le. Hiszen már győzött, és most csak a győzelmét kell megvédenie.”

A „mi doktorunk” időnként keverte a különböző sportágak kifejezéseit. 1943 szeptemberében azt magyarázta, hogy az erőset nem csupán az jellemzi, hogy ad, hanem hogy kap is, és hogy kicsit sem rogyhat meg a térde. Mert különben, folytatja, miközben az ökölvívás területéről áttéved a kerékpársportra, „fennáll a veszélye, hogy leelőzik”.

A legtöbbször használt, leghatásosabb és legdurvább képei azonban mindenképpen az ökölvívásból származnak. Ugyanakkor rejtély, hogy ezek mennyire kapcsolódnak valóban a sport – különösen a boksz – alapelveihez; megdöbbentő az emberi érzések nyilvánvaló és totális hiánya. A sztálingrádi katasztrófa után, amely annyi emberéletet követelt, Goebbels nem talál jobb kifejezést a törhetetlen bátorságra, mint ezt: „Kitöröljük a vért a szemünkből, amellyel tisztán kell látnunk, és indulunk a következő menetbe, amelyben ismét biztos lábakon fogunk állni.” Majd  néhány nap múlva: „Egy népnek, amely mindeddig csupán  a baljával bokszolt, és éppen most készül a jobbjára is kesztyűt húzni, hogy azt a következő menetben kíméletlenül használatba vegye, semmi oka arra, hogy engedékeny legyen.” A következő tavaszon és nyáron, amikor Németországban már városok omlottak össze, maguk alá temetve lakosaikat, amikor a végső győzelem reményét már csak a legostobább szemfényvesztéssel lehetett fenntartani, Goebbels a következő képet prezentálja: „Ha egy bokszoló egyszer már megnyerte a világbajnokságot, és aztán az egyik ellenfele orrcsonton vágja, attól még nem lesz gyengébb, mint előzőleg volt.” És: „(…) mit tehet akár a legfinomabb úr is, ha ráront három suhanc, akik szabálytalanul, viszont eredményesen bokszolnak? Leveszi a kabátját, és feltűri az inge ujját.” Ez a proli virtuskodás tökéletes imitációja, ami mögött most már nyilvánvalóan az elkövetni szándékozott szabálytalanság, az „új fegyver” ígérete rejtőzik.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Míg a Nyugat egysége szétforgácsolódik, a keleti államok a kapcsolataikat erősítik

Az Európából Oroszország és a Közel-Kelet érintésével Kínáig húzódó új selyemutak beszédesen bizonyítják, hogy egy sokszorosan és bonyolultan összekapcsolódó világban élünk. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Kánikulakirályoknak tartjuk a tudósainkat, mert nem értjük, mit beszélnek

Magnason vérbeli mesélő, aki a súlyos téma ellenére utánozhatatlan iróniával és humorral vezeti be az olvasót a klímaváltozás okainak és hatásainak vizsgálatába, élvezetes könyvvé összegyúrva mitológiát és tudományt, útibeszámolót, beszélgetéseket (például a dalai lámával) és családi történeteket (így saját nagyszüleiről, akik mézesheteiket egy gleccserexpedíción töltötték). Olvass bele!

...
Beleolvasó

L. Ritók Nóra: Olyan ellentmondásokkal vádoljuk a mélyszegénységben élőket, amik minket is feszítenek

Gyermekek tízezrei élnek ma Magyarországon a 21. századi Európához méltatlan nyomorúságban. Éhesen, gyógyszer nélkül, teljes és végleges kilátástalanságban. L. Ritók Nóra megmutatja ennek a legtöbbünk számára láthatatlan világnak a kegyetlen mindennapjait. Olvass bele!

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

Mi az a mesterséges intimitás, és milyen hatással van az életünkre? Esther Perel belga-amerikai pszichoterapeuta tartotta az idei Brain Bar záró előadását.

...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

Olvass!
...
Beleolvasó

Roderik Six hátborzongató történetet írt az emberi alkalmazkodókészségről

A Helikon Margó Könyvek sorozatában megjelent Özönvíz egy ökológiai katasztrófa küszöbén játszódik és a kíméletlen túlélési kényszerről mesél. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Ughy Szabina novelláiból kiderül, hogy milyen áron válhat láthatóvá egy nő

Milyen árat kell fizetni egy nőnek, hogy szépnek, egészségesnek tűnjön? Ughy Szabina elbeszéléseiben a nők számára az önmagukra ismerés, testük és szellemük újrafelfedezése alapélmény. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Ali Smith-nél két testvér próbálja túlélni a legrosszabb időket

Az Évszak-kvartett befejező részében a skót író ismét jelenünk legégetőbb kérdéseit vizsgálja, miközben a világ lassan karanténba zárul. Olvass bele a Nyárba!

Hírek
...
Beleolvasó

Szöllősi Mátyás szerint Roderik Six világa lágy, nedves, szürke purgatórium

...
Nagy

John Scalzi alázatával és a jövőbe mutató hüvelykujjal nyitott az idei Könyvfesztivál

...
Gyerekirodalom

Hétlábú paripák és jó boszorkányok bújnak elő Zalka Csenge Virág mesekönyvéből

...
Hírek

Margó Könyvek néven indít könyvsorozatot a Margó Irodalmi Fesztivál és a Helikon Kiadó

...
Hírek

Meghalt Szirtes András

...
Hírek

Egy vesszőhiba miatt ugorhat a Líra 12 milliós büntetése

...
Hírek

Murakami idén is az irodalmi Nobel legnagyobb esélyese a fogadóirodáknál

...
Gyerekirodalom

Mesés böngészők, varázslatos népmesék, kalandos történetek - Tíz gyerekkönyv a Könyvfesztivál kínálatából

...
Hírek

Elhunyt a Dumbledore professzort alakító Sir Michael Gambon

Még több olvasnivaló
...
Nagy

John Scalzi alázatával és a jövőbe mutató hüvelykujjal nyitott az idei Könyvfesztivál

Mi köze lehet a hüvelykujjunknak a sci-fihez és a fiatal generációhoz, milyen a rém kellemetlen laudáció, és mit jelent spekulatív irodalmi nagykövetnek lenni? A Könyvfesztivál megnyitóján jártunk.

...
Kritika

Miért gyilkolnak a gazdagok, ha a pénz és a hatalom már nem elég motiváció?

Jeneva Rose thrillerjében a város leggazdagabb feleségei olyan döntésre szánják el magukat, ami örökre összeköti őket.

...
Nagy

Bognár Péter: Az unokatestvérek bosszúja

„…egy pillanatra az őz jutott szembe, mert hiszen mégiscsak az őz okozta a galibát, az őz, amely az autó reflektorának fénycsóvájában hirtelenjében torzszülöttnek és vámpírnak látszott lenni, és amely hosszan nézett rám, egészen addig, míg félre nem kaptam a kormányt...” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a kilencedik rész.

...
Nagy

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

Kik, mikor, kikre és miért mondták azt, hogy ködlovag? Ludmán Katalinnal, „A rejtelem volt az írósága…” szerkesztőjével beszélgettünk. Szóba kerültek Schöpflin, Márai vagy Mészöly Miklós „ködlovagozásai”, Hazai Attila prózája és Hajnóczy szöveguniverzuma, továbbá kiderült, hogy hungarikum-e a ködlovagság.

...
Kritika

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Elena Ferrante Nápolyi regényeit idéző atmoszféra és történetvezetés jellemzi A tó vize sohasem édes című könyvet, bár ezúttal egy Róma környéki kisváros a helyszín, ahol a fiatal főhős-elbeszélő története zajlik. Az olasz író harmadik, díjnyertes regényét több mint húsz nyelvre fordították le. 

...
Nagy

Ma már világirodalmi klasszikusok, de ki sem akarták adni őket

A kilencedik alkalommal meghirdetett Margó-díj támogatója, az Erste idén először különdíjjal jutalmazza azt a rövidlistás szerzőt, aki saját történetével vagy prózájával példaként szolgál a #higgymagadban faktorra. Cikkünkben négy híres, mára klasszikussá vált szerzőt mutatunk be, akik hittek magukban annyira, hogy ne futamodjanak meg a visszautasítások miatt.

A hét könyve
Kritika
Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját
...
Zöld

Ürge-Vorsatz Diána: Tévút, ahogy a nagy cégek áttolják a felelősséget a fogyasztókra / Mi van, ha megmentjük a világot?

A Bookline Zöld ehavi adásában Frank Schätzing Mi van, ha megmentjük a világot? című könyve apropóján beszélget Litkai Gergely Ürge-Vorsatz Diána asztrofizikussal, a környezettudomány doktorával.