Victor Klempererrel megismerhetőek a totalitásra törekvő rendszerek nyelvi sémái

Victor Klempererrel megismerhetőek a totalitásra törekvő rendszerek nyelvi sémái

Klemperer az LTI-ben a hitleri propaganda és közélet nyelvének néhány tucat kulcsszimbólumát megragadva, ezeket történeti, kultúrtörténeti és nyelvi kontextusba állítva tulajdonképpen minden totális és totalitásra törekvő rendszer nyelvi sémáit katalogizálja. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2022. február 18. |
Victor Klemperer
LTI - A Harmadik Birodalom nyelve - Egy filológus feljegyzései
Ford. Lukáts János, & kiadó, 2021, 462 oldal
-

Victor Klemperer (1881-1960) zsidó származású nyelvészprofesszorként kizárólag árja feleségének és Drezda bombázásának köszönhetően élte túl a Harmadik Birodalom tizenkét esztendejét. A drezdai egyetem katedrájáról különböző hadiutánpótlás-gyárakba száműzve, betanított segédmunkásként közvetlen közelről figyelhette meg, hogyan fertőzi meg egy egész nép tudatát a náci hatalom legtitkosabb és legfélelmetesebb fegyvere, a totális nyelv, amit ő rövidítve LTI-nek, azaz a Harmadik Birodalom nyelvének (Lingua Tertii Imperii) nevezett el. Megfigyeléseit folyamatosan lejegyezte a naplójába, majd a háború befejezése után fejezetekbe rendezte és 1947-ben LTI címen publikálta, mely világszerte ismertté tette a nevét.

Az olvasók országa című tematikus sorozatunk könyvek segítségével igyekszik körbejárni a legaktuálisabb közéleti kérdéseket a választások előtt. Interjúk, podcastek, recenziók, beszámolók, beleolvasók sorával hozunk képbe, mert hisszük, hogy a széleskörű tájékozódás is segít építeni a társadalmunkat. A sorozat többi cikkét itt találod.

A könyv nem száraz lexikológia vagy szemantika (megértéséhez például nem szükséges német nyelvtudás), inkább egy különös napló: a szerző elejétől a legvégéig benne élt ebben a számára életveszélyes társadalomban és ép elméjét megőrizendő, imponáló polgári műveltség birtokában, rezignált iróniával folyamatosan megfigyelte és rögzítette a hétköznapi nácizmus majd minden nyelvi rezdülését, a korabeli viccektől kezdve az újságcikken keresztül egészen a náci irodalomig.

Az LTI magyarul 1984-ben jelent meg először és ezidáig utoljára a Tömegkommunikációs Kutatóközpont Membrán könyvek című sorozatában – jelen könyv szövege ezen kiadás javított, átdolgozott változata.

Victor Klemperer: LTI - A Harmadik Birodalom nyelve - Egy filológus feljegyzései (részlet)

Fordította: Lukáts János

Rathenau azt írja valamelyik levelében, hogy ő a megegyezéses béke, Ludendorff ellenben, a saját kifejezésével élve, „a győzelemért való küzdelem” (auf Sieg kämpfen) híve. A kifejezés a lóversenypályáról származik, ahol tétre, helyre vagy befutóra lehet fogadni. Az esztétika iránt érzékeny Rathenau ezt kissé fintorogva idézőjelbe tette, nyilván méltatlannak tartotta, hogy a hadi helyzetre alkalmazzák, még ha régi nemesi sportágból származik is; a lósport ősidők óta leginkább az arisztokrácia és a feudális tiszti csoportok ügye voltaz úrlovasok között hangzatos nemesi nevekre hallgató hadnagyok és lovaskapitányok voltak. Rathenau érzékenységében nem mosódott el a különbség a sport játékossága és a háború véres komolysága között.

A Harmadik Birodalomban sokat tettek ennek a különbségnek az elfedéséért. Kívülről az önfenntartás és a népegészségügy ártatlan békejátékának leple alatt valójában felkészültek a háborúra, és a sport a nép tudatában is efféle komoly dologként rögződött. Ekkoriban jött létre a sportfőiskola, amelynek hallgatója minden más egyetemi hallgatóval minimum egyenértékű volt, de a führer szemében bizonyára fölöttük is állt. Ennek az értéknövekedésnek az időszerűségét mutatja a harmincas évek közepén a cigaretták és szivarok elnevezése, melynek következtében „Sportiskolást” és „Hadisportot” szívtak, meg „Sportzászlót” és „Sportsellőt” (Sportstudent; Wehrsport; Sportbanner; Sportnixe).

A sport népszerűsítésének és dicsőítésének másik tényezője az 1936-os olimpia volt.

A Harmadik Birodalom nagyon odafigyelt arra, hogy ezen a nemzetközi rendezvényen vezető kultúrállamként jelenjék meg a világ színe előtt, és mivel a fizikai teljesítményta saját felfogása szerintteljesen egyenértékűként a szellemi mellé, sőt fölé helyezte,

az olimpiai eseményt rendkívüli pompával vette körül, olyan rendkívülivel, hogy egy pillanatra még a faji különbségek is elhalványultak. A „Szőke He”, a zsidó Helene Mayer tőrével a német vívósportnak szerez dicsőséget; egy amerikai néger magasugrását úgy ünneplik, mintha árja vagy legalább egy nordikus fajtárs ugrotta volna. A Berliner Illustrirte egyik frázisa így hangzik: „A világ legzseniálisabb teniszjátékosa”, aminek alapján a következő bekezdésben már teljes nyugalommal hasonlíthatja az olimpiai bajnoki teljesítményt Napóleon hőstetteihez.

A sport tekintélyének növekedését és elterjedését az autóiparnak tulajdonított jelentősége is elősegítette – a „führer országútjai” (die Straßen des Führers) –, és valamennyi hősiessé emelt kül- és belföldi autóverseny révén mindez, együtt a hadisporttal és az olimpiával, ugyanazt a célt szolgálta, ráadásul enyhíteni lehetett velük a munkanélküliségen.

Azonban már jóval az hadisport, az olimpia és a führer országútjainak megjelenése előtt megmutatkozott az Adolf Hitlerben élő egyszerű és brutális vágy. Amikor a Mein Kampfban a „népi állam nevelési alapjairól” (Erziehungsgrundsätze des völkischen Staates) ír és részletesen beszél a sportról, leghosszabban a boksznál időzik. Megállapításainak a következő mondat a csúcsa: „Ha az egész szellemi uralkodó osztályt egykor nem csupán az előkelő illemszabályokra nevelik, hanem inkább ökölvívást tanulnak, úgy a selyemfiúk, a dezertőrök és a hozzájuk hasonló söpredék soha nem csinál német forradalmat.” Pont ezelőtt a passzus előtt Hitler a különös durvaság vádja ellen védelmezi a bokszotbizonyára joggal, én ebben nem vagyok szakember; azzal azonban, ahogy erről a sportról megnyilvánul, őrjöngésének mellékhatásaként, teljeséggel lumpenproli (és nem proletár vagy népi) dologgá alacsonyítja.

Ezt mind alaposan fontolóra kell venni, ha meg akarjuk érteni azt a szerepet, amelyet a sport „a mi doktorunk” nyelvében játszott.  Goebbelst végig „a mi doktorunknak” (unser Doktor) nevezték, végig a doktori címmel jegyezte minden cikkét, és a párton belül akadémiai rangjának semmivel sem volt kisebb a jelentősége, mint a teológia doktorának az egyházalapítás idején. A „mi doktorunk” volt a tömegek nyelvi és gondolati formálója, függetlenül attól, hogy bizonyos jelszavakat a führertől vett át, és hogy Rosenberg mint pártfilozófusakihez ráadásul többek között a „Zsidóságkutató Intézet” (Institut für die Erforschung des Judentums) is tartozottszintén különleges becsben állt.

Goebbels 1934-ben, „A hűség pártnapján” (Parteitag der Treue) adta ki alaptételétezt az elnevezését a pártnap a Röhm-puccs elfeledtetése céljából kapta. „Olyan nyelven kell beszélnünk, amelyet a nép megért. Aki a néphez akar szólni, annakmint Luther mondjaa nép ajkát kell figyelnie.” Goebbels, a „birodalmi főváros” (Reichshauptstadt) (ilyen hangzatos néven nevezték Berlint minden hivatalos híradásban, egészen a legutolsó időkig, még akkor is, amikor a birodalom egyes darabjai már rég az ellenség kezén voltak, és maga Berlin is csupán egy széjjelbombázott, a külvilágtól elzárt, haldokló város volt) meghódítója és körzetvezetője (Gauleiter) a legtöbbször a Sportpalotából beszélt a berliniekhez, és a legnépszerűbb és leggyakrabban használt képeit is a sportból kölcsönözte. 

Sohasem jutott eszébe, hogy a háborús hősiességet lealacsonyítaná, ha azt egy sportteljesítménnyel hasonlítja össze, a harcos és a sportoló egyaránt a gladiátorokhoz tartozik, és az ő szemében a gladiátorsághősiesség.

Bármelyik sportág szóba kerülhetett, és gyakran támadt olyan érzése az embernek, hogy olyannyira megszokottak már számára ezek a szavak, hogy teljesen eltompult az érzéke képszerűségük iránt. Egy mondat 1944 szeptemberéből: „Nem fogunk kifulladni, ha a finishez érünk”alig hiszem, hogy eközben valóban a hajrá utolsó erőfeszítésébe mindent beleadó futót vagy kerékpárost látott volna a szemei előtt. Más a helyzet a bizonykodásnál: „Győztesek leszünk, még ha csak mellbedobással jutunk is át a többiek előtt a célszalagon.” Itt a kép a maga szemléletességében jelképesen értendő. Ebben az esetben a futás csupán a zárójelenet pillanatképében tűnik fel, máskor viszont komplett futballmérkőzések idéződnek meg, melyek során Goebbels nem riad vissza a sportág egyetlen szakkifejezésétől sem. 1943. július 18-án ezt írja a Reichben: „Ahogyan egy nagy futballmérkőzés győztesei más lelkiállapotban hagyják el a pályát, mint ahogy ráléptek, éppúgy egy nép is egészen másképpen fog kinézni, amikor befejez egy háborút, mint amikor elkezdte (…) A katonai összetűzést a háborúnak abban (az első) fázisában semmiképpen sem lehetett nyíltnak nevezni. Mi egyfolytában az ellenség tizenhatosán belül küzdöttünk (…)” Erre a tengelyhatalmak kapitulációját követelik! Ez éppen olyan, „mintha a vesztésre álló csapat kapitánya azzal a példátlan ötlettel állna a győztes csapat kapitánya elé, hogy 9:2-es előnynél szakítsák félbe a játékot… Ha ebbe egy csapat hajlandó lenne belemenni, azt jogosan nevetnék ki és köpnék le. Hiszen már győzött, és most csak a győzelmét kell megvédenie.”

A „mi doktorunk” időnként keverte a különböző sportágak kifejezéseit. 1943 szeptemberében azt magyarázta, hogy az erőset nem csupán az jellemzi, hogy ad, hanem hogy kap is, és hogy kicsit sem rogyhat meg a térde. Mert különben, folytatja, miközben az ökölvívás területéről áttéved a kerékpársportra, „fennáll a veszélye, hogy leelőzik”.

A legtöbbször használt, leghatásosabb és legdurvább képei azonban mindenképpen az ökölvívásból származnak. Ugyanakkor rejtély, hogy ezek mennyire kapcsolódnak valóban a sport – különösen a boksz – alapelveihez; megdöbbentő az emberi érzések nyilvánvaló és totális hiánya. A sztálingrádi katasztrófa után, amely annyi emberéletet követelt, Goebbels nem talál jobb kifejezést a törhetetlen bátorságra, mint ezt: „Kitöröljük a vért a szemünkből, amellyel tisztán kell látnunk, és indulunk a következő menetbe, amelyben ismét biztos lábakon fogunk állni.” Majd  néhány nap múlva: „Egy népnek, amely mindeddig csupán  a baljával bokszolt, és éppen most készül a jobbjára is kesztyűt húzni, hogy azt a következő menetben kíméletlenül használatba vegye, semmi oka arra, hogy engedékeny legyen.” A következő tavaszon és nyáron, amikor Németországban már városok omlottak össze, maguk alá temetve lakosaikat, amikor a végső győzelem reményét már csak a legostobább szemfényvesztéssel lehetett fenntartani, Goebbels a következő képet prezentálja: „Ha egy bokszoló egyszer már megnyerte a világbajnokságot, és aztán az egyik ellenfele orrcsonton vágja, attól még nem lesz gyengébb, mint előzőleg volt.” És: „(…) mit tehet akár a legfinomabb úr is, ha ráront három suhanc, akik szabálytalanul, viszont eredményesen bokszolnak? Leveszi a kabátját, és feltűri az inge ujját.” Ez a proli virtuskodás tökéletes imitációja, ami mögött most már nyilvánvalóan az elkövetni szándékozott szabálytalanság, az „új fegyver” ígérete rejtőzik.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Míg a Nyugat egysége szétforgácsolódik, a keleti államok a kapcsolataikat erősítik

Az Európából Oroszország és a Közel-Kelet érintésével Kínáig húzódó új selyemutak beszédesen bizonyítják, hogy egy sokszorosan és bonyolultan összekapcsolódó világban élünk. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Kánikulakirályoknak tartjuk a tudósainkat, mert nem értjük, mit beszélnek

Magnason vérbeli mesélő, aki a súlyos téma ellenére utánozhatatlan iróniával és humorral vezeti be az olvasót a klímaváltozás okainak és hatásainak vizsgálatába, élvezetes könyvvé összegyúrva mitológiát és tudományt, útibeszámolót, beszélgetéseket (például a dalai lámával) és családi történeteket (így saját nagyszüleiről, akik mézesheteiket egy gleccserexpedíción töltötték). Olvass bele!

...
Beleolvasó

L. Ritók Nóra: Olyan ellentmondásokkal vádoljuk a mélyszegénységben élőket, amik minket is feszítenek

Gyermekek tízezrei élnek ma Magyarországon a 21. századi Európához méltatlan nyomorúságban. Éhesen, gyógyszer nélkül, teljes és végleges kilátástalanságban. L. Ritók Nóra megmutatja ennek a legtöbbünk számára láthatatlan világnak a kegyetlen mindennapjait. Olvass bele!

ZÖLD - TERMÉSZETESEN OLVASOK
...
Zöld

A Last of Us előtt már begombásodott a (horror)irodalom

...
Zöld

Litkai Gergely: Mi történne a világgal, ha eltűnnének a méhek? / A méhek története

...
Zöld

A húsevés évezredes hagyományát ugyanúgy átírhatjuk, mint a nők szavazati jogait?

Olvass!
...
Beleolvasó

Tom Felton: Harry Potter és Draco Malfoy egyazon érme két oldala

A Harry Potter-filmek forgatásáról, felnövésről, barátságokról, a hírnév előnyeiről és hátrányairól is mesél önéletrajzában Tom Felton színész, akit Draco Malfoyként ismert meg a világ. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Szerhij Zsadan: Ezt a földet mától Ukrajnának nevezd!

Harkiv Hotel címmel jelent meg az ukrán Szerhij Zsadan kötete, melynek verseit Vonnák Diána válogatta és fordította magyarra. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Az elitiskola tanárának manipulációja a szülők életét sem kíméli

A saját érdekedben az iskolai közösségek olykor viszontagságos működésébe enged betekintést, ahol sokszor csupán egy szikra kell, hogy lángra lobbanjanak a lappangó indulatok. Olvass bele!

Hírek
...
Gyerekirodalom

Aki mesés kalanddá tette a nyelvtant - 95 éve született Varga Katalin

...
Zöld

Jane Goodall Budapesten is bemutatja A remény könyvét

...
Panodyssey

Szepesi Kornél: Hope [Panodyssey]

...
Alkotótárs

Harmadik alkalommal hirdetik meg a Mastercard® - Alkotótárs irodalmi ösztöndíjprogramot

...
Hírek

Tavaly rekord számú könyv eltávolítását kérték az amerikai iskolákból és könyvtárakból

...
Nagy

Ezeket a könyveket olvasd, ha tetszett A páciens!

...
Hírek

A világ legrégebbi héber Bibliáját állítják ki Tel-Avivban

...
Szórakozás

Tolkien, Trianon, Borbély Szilárd, Polcz Alaine [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Nagy

Melyik könyvvel érdemes belépni Sherlock Holmes fiktív univerzumába?

Még több olvasnivaló
...
Nagy

„Kommunista volt-e Petőfi? Néger volt-e Kossuth?”

A Petőfi-délibábok című programsorozat Petőfi politikai emlékezete a dualizmustól napjainkig című nyitórendezvényén kiderült, hogy az évek során Petőfi lobogó helyett sokaknak inkább dobogó volt: emelvény, amelyről ki-ki a maga hasznát remélve szónokolt.

...
Nagy

Fantasztikus írókat adtak a világnak, a britek mégsem falják a könyveket

Az angolok olyan szerzőket adtak a világnak, mint William ShakespeareAgatha Christie, Jane AustenCharles DickensJ. R. R. Tolkien, J.K. Rowling. Ezek alapján joggal hihetnénk, hogy az angolok a világ legnagyobb könyvfogyasztói, de tényleg így van? 

...
Nagy

Gurubi Ágnes: Szauna nap

Gurubi Ágnes a Szív utca című kötetével 2021-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Volt értelme megőrülni című tárcasorozata mostantól egy évig olvasható a Könyves Magazinon. Ez az első rész.

...
Panodyssey

Závada Péter: Az új formákról

"A színház az elmúlt kétezerötszáz év során jelentős fejlődésen ment keresztül, és ma már olyan technológiák állnak rendelkezésünkre, melyek még huszonöt évvel ezelőtt sem léteztek. Mégis ahhoz, hogy számomra egy színházi előadás igazán inspiráló legyen, valami újat, eredetit és felforgatót kell mondania néző és színész relációjáról, olyasvalamit, ami mindent más perspektívába helyez." Závada Péter esszésorozata negyedik részében az új színházi formákról értekezik. 

...
Nagy

Nádas és Hajnóczy is magukról, vagyis a világról írnak

Azonosíthatjuk Nádas Pétert a Párhuzamos történetek főszereplőjével? Hajnóczy Péter magáról mintázta volna A halál kilovagolt Perzsiából alkoholista főhősét? Ezeket a kérdéseket boncolgatja a PIM kiállítása, amelyen Barnás Ferenc mondott beszédet.

...
Kritika

Bevezetés a városi magány mesterségébe

Jhumpa Lahiri Amerre járok című kötete pillanatképeket villant fel a városi magány mindennapjairól: a folyamatosan pergő mentális film egy névtelen nagyváros kulisszái között játszódik, hőse és mesélője pedig egy negyvenes nő, egy klasszikus megfigyelő, aki állandó önreflexióban él – sőt, nemcsak egyszerűen létezik, hanem folyamatos mozgásban van, jön, megy, bolyong.

A hét könyve
Kritika
Fakó lábujjak és parányi nők – Így szól a horror a nagyvilágban
...
Nagy

Tar Sándor a térképről leszorult helyek és emberek írója

Tar Sándorról írt monográfiát Deczki Sarolta, akit az elesettek, a kiszolgáltatottak, a periféria írójaként is emlegetett szerző életéről és műveinek erőteljes hatásáról is kérdeztünk.