L. Ritók Nóra: Olyan ellentmondásokkal vádoljuk a mélyszegénységben élőket, amik minket is feszítenek

Gyermekek tízezrei élnek ma Magyarországon a 21. századi Európához méltatlan nyomorúságban. Éhesen, gyógyszer nélkül, teljes és végleges kilátástalanságban. L. Ritók Nóra megmutatja ennek a legtöbbünk számára láthatatlan világnak a kegyetlen mindennapjait. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2022. február 07. |
L. Ritók Nóra
Láthatatlan Magyarország
TEA, 2017, 320 oldal
-

L. Ritók Nóra könyvében rávilágít, hogy az oktatási rendszer miért képtelen a gyerekek sorsára hatással lenni, és miért tehetetlen a szociális ellátórendszer a mélyszegénységgel szemben. Személyes hangvételű, megrázó írásaiban nem hallgatja el saját kudarcait és vívódásait sem, melyeket az általa létrehozott, a gyerekeket és környezetüket sikeresen segítő civil szervezet és művészeti iskola működtetésekor nap mint nap átél.

Az olvasók országa című tematikus sorozatunk könyvek segítségével igyekszik körbejárni a legaktuálisabb közéleti kérdéseket a választások előtt. Interjúk, podcastek, recenziók, beszámolók, beleolvasók sorával hozunk képbe, mert hisszük, hogy a széleskörű tájékozódás is segít építeni a társadalmunkat. A sorozat többi cikkét itt találod.

L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország (részlet)

A szegénység

 

Napok óta nem hagyott nyugodni egy finom figyelmeztetés. Az egyik telephelyünkön a cserépkályha fűtéséhez tűzifát vásároltunk, és be akartuk tenni a kályha mellé, hogy kéznél legyen. Akire a fűtést bíztuk, figyelmeztetett: ne tegyük, tavaly ők is elöl hagyták, és a gyerekek elhordták haza. Mindig csak egyet-egyet, a táskájukban. Vitték haza. A tűzifát. Mert otthon nagyon kell, és nincs elég. 

Ennyit változott a világ: a múlt század elején a gyerekeknek kellett vinni egy-egy kugli fát az iskolába. Ma onnan viszik haza.

Napjainkban félmillió ember él mélyszegénységben Magyarországon. Gyerekek is. Családok. És magukra maradt öregek.

Ki tartozik ma nálunk ebbe a csoportba? Talán azok, akiknél most voltam. Akik az uzsora elől menekülve jöttek, messziről, egy szál ruhában, négy gyerekkel, és most boldogok, mert beengedték őket egy komfort nélküli lakatlan házba. Ahol már délután félhomály van, áram nincsen. Bútor sem, csak a csupasz falak, szőnyeg sem, a hideg betonon álldogáló gyerekek önfeledten majszolják az almát, amit a kezükbe nyomok. Semmijük sincs.

Vagy a másik, aki szintén egy komfort nélküli házban megtűrtként él, egy keskeny ágyon alszik a nagyfiával és a másikkal, a picivel. Akit még szoptat, de már nem sok teje van, inkább csak azért, hogy megnyugodjon a kicsi. Ha éhes. Ma tápszert vittünk neki, és kiváltottuk a gyógyszert, amit az ótvar kezelésére kapott kisebesedett kis arcára és kezére a gyerek. Az asszonynak nem volt pénze rá. A házban laknak még mások, egy szobában mindannyian, mert egy kályha van, látom, a csökött kis kukoricacsövekkel fűtenek, amit a betakarítás után keresgéltek a földeken. A jövedelmük összesen nem tesz ki egy normális fizetést. A felnőttek csendben, fásultan ülnek a sötét szobában, már gyertya sincs. Teljesen esélytelenek egy kártyás villanyóra felszerelésére. Az most 80-100 ezerbe is belekerül.

Esetleg az, aki írt nekem a héten a Facebookon, hogy segítsek, mert megfullad a köhögéstől a kicsi, de képtelen kiváltani a felírt gyógyszert. És nem tud kölcsönadni senki, nem ad már, csak kamatra, akinek van, de a többségnek nincs. A 22 800 Ft-ból nem futja még segítségadásra is.

Aki két halmozottan fogyatékos gyermekével valaha házvásárlásra vett fel kölcsönt, svájci frank alapút, mert azt ajánlották nekik, és már rég nem bírva fizetni a részleteket várja a végét, az árverést, és nem tudja, hova megy majd, a két magatehetetlennel meg a többivel, már csak az imában hisz, hogy majd az segít.

A másik már túl van ezen, szerencsésnek érzi magát, hogy bérelheti a saját házát, ami már nem az övé, de örül, hogy maradhatott. Segítséget kér ő is, a középiskolás két nagylánynak nem bírja befizetni az ebédet, mire hazamennek, már szédelegnek az éhségtől, és otthon sincs mindig ebéd.

És ott vannak a kisebbek, akiknek mindig nézzük a lábbelijét, annak is, aki a hirtelen jött októberi hidegben még nyitott szandálban ment suliba, a méret kicsit nagy volt, és a fazon sem kisgyereknek való, kicsit billegett a magas sarkokon, de neki legalább van. A másik otthon maradt, mert elszakadt az is, ami volt.

Vagy azok, akiket mi viszünk először távolabbra a falutól, felnőttként is, akik közül sok úgy nőtt fel, hogy nem volt múzeumban, moziban, nem ült villamoson, nem lépett mozgólépcsőre, aki a színházban elhiszi, hogy tényleg víz van ott, és bálna úszik benne. Aki velünk van felnőttként is először a fővárosban vagy állatkertben, és élőben most látott még majmot, alig tudott betelni vele. Aki velünk eszik először banánt és lát angol WC-t. Aki sosem zuhanyozott. Nem volt uszodában, sosem viselt fürdőruhát, és nem ismeri a hajszárítót. 

Akit bezárt a szegénység egy kultúrkörbe, ahol mások a természetességek, és soha meg nem érintheti őket olyasmi, ami a másik világhoz tartozik.

Aki sosem vesz csirkecombot, ő a csirkefarhátig ér el csupán meg a zsírnak valóig, vagy a húspépig, esetleg a gondosan fóliázott szalámivégekig, amit más a kutyájának vesz meg. Aki nem ismeri a salátákat, gyümölcsöt sem tud venni, és max. két tojásért küldi a gyereket el a boltba. Aki örül, ha más kidobott szemetében visszaváltható üveget, fémdobozt, még jobban, ha ehetőt talál. Oldalakon tudnám ezt sorolni, sorban jönnek fel bennem arcok, helyszínek, élethelyzetek, ami mind a szegénységhez kötődik. Ma, Magyarországon.

Mindenki azt viszi tovább, amit otthon kapott. Amit az élet, a közeg, az intézményrendszer a szülőknek megadott, azt adja tovább. A szegény a szegénységet. Vele a tehetetlenséget, a tanulatlanságot, a betegséget, a nyomorúságot. A lehetőségeket nem látja. Az akarat kiveszett belőle. És nem azért, mert így szereti. Hanem mert nem tud mást. És nem tud mást átörökíteni sem.

Muszáj segíteni.

 

Zavaros ügyek

 

A Hankiss Elemér felállította gondolatpárokon sokat gondolkodom, nemcsak mint pedagógus, de mint a szegregátumokban, cigány közösségekkel dolgozó is. Próbálom figyelni, hogy az általa felvetett hagyományos európai és a modern kor értékrendje közötti ellentmondások hogyan magyaráznak meg jelenségeket a többségi és a kisebbségi lét megélései és megítélései között.

Mert az világos, hogy ezekkel a problémákkal mi, a többségi csoportban élők is szembesülünk. Igaz, ezt a magunk körein belül nehezebben vesszük észre. Sokkal markánsabban látják viszont sokan bennük, a mélyszegénységben élőkben, pláne a cigányokban ezeket az ellentmondásokat. Az ítélet könnyen kimondatik: ők nem akarnak európai módon élni. Nem akarják azt, amit minden kulturált európai, hiszen nem akarnak takarékoskodni, beosztani, nem korlátozzák a vágyaikat, nem teljesítik a kötelességeiket stb.

Csak pár példa az említett gondolatpárokból, hogy érthetőbb legyek: a hagyományos értékrend szerint – amit az iskola is tanít, és ugye minden felelősséget vállaló ember ezt vallja –: élj takarékosan! Míg a világ ma arról szól, a számukra is elérhető információforrásokból és a többségi társadalomból is ez folyik: fogyassz! Tanítjuk, elvárjuk: becsüld meg, amid van! Ugyanakkor a kor szellemisége mondja: szerezz minél többet! (Erre emlékeztet a sokat emlegetett mondat is, „akinek semmije sincs, annyit is ér”.) A „légy becsületes!” és „légy sikeres!” ellentmondása pedig sajnálatos hozadéka lett a mai világnak. (A tisztes szegénység: erény! – A gazdagság az igazi siker!)

Lehet bogarászni az ellentétpárok között, és átgondolni saját életünket, és kimondott ítéleteinket. Én úgy érzékelem, hogy ezek az ellentmondások feszítik a mindennapokat, mindannyiunkét, 

ám könnyen megfogalmazott vádként jelennek meg a mélyszegénységben élők felé, miközben azok, akik ezeket megfogalmazzák, éppúgy ennek a béklyójában vergődnek.

Persze ezek az elméleti fejtegetések csak a nap végén jutnak az eszembe. Napközben meg kellene érteni a történéseket, átlátni az információkat, bizalmat adni és kapni, hinni tudni.

Ami néha pokolian nehéz. Elhiggyem azt, hogy tényleg árulják a lányt, vagy sem, megértsem, miért a mobiltelefon a legfontosabb, ha pénzhez jutnak, miért kell szakadt cipőben engedni a gyereket az iskolába abból a családból is, ahol kocsi van, vagy mi van a hűtőben befagyasztott hat csomag hús és kötelezően megmutatott liszt és olaj mellett is csak krumplit evő gyerekekkel.

Mert ezeket a legnehezebb átlátni, megérteni, és ennek tükrében adekvát megoldásokat kitalálni.

Nemrég, amikor egy ház ledőlt, és fedél kellett volna sürgősen egy család feje fölé, a családfő elárulta nekem, hogy pár hónappal előtte nagy hülyeséget csinált. Mert hirtelen kellett 80 ezer Ft egy öreg autóra, és aláírt egy papírt, hogy három hónapra lemond a házáról, aztán majd visszakapja. De becsapták, és az állami gondozottként életkezdési támogatásból vett ház tulajdonjogát sosem kapta vissza. Aztán, ahogy elkezdtem érdeklődni, kiderült, nem egyedül van ezzel. Családok sokasága ment bele errefelé ebbe a „remek” üzletbe, amit az egyik falu Roma Kisebbségi Önkormányzatának vezetője hozott, azonnali kifizetéssel, ügyvéddel. Persze először nem értettem, mi ebben az üzlet. A szálak messzire vezetnek… talán kölcsönök felvétele? Spekuláció? Nyilván nem a házak valós értéke hozta ide őket. És a tömegesség jelzi, valakik nagy üzletet csináltak vele… miközben földönfutókká tették a felelőtlenül döntő családok sorát. Akik még ugyan a házaikban élnek, de már nem tulajdonosok.

A modern világ értékrendje jellemzően a pénzről szól. Ez szervezi azoknak az életét is, akiknek van, és azoknak is, akiknek nincs. Ebben egyformák vagyunk. Csak a megítéléseink különbözők.

Persze gondolkodom azon is, segíthet-e ezen az erkölcstan oktatás bevezetése? Az iskola, amelynek látens tanterve éppúgy zavaros, ellentmondásos… nem hiszem.

Fogalmam sincs, mi a megoldás. És attól tartok, ezzel nem vagyok egyedül. De vajon gondolkodunk-e rajta elegen?

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Jamie Susskind szerint a politikát három komoly fejlemény fogja átformálni a következő században

"Az ember feljavítása többé nem fikció" - áll a jogi végzettséggel rendelkező, nagyszerű amerikai gondolkodó, Jamie Susskind könyvében. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A jól működő közösségek társadalmában egy-egy pártnak nincs jelentősége a hétköznapokban

Itthon a "politizálás" szitokszó, pedig politizálni valójában annyit jelent, hogy foglalkozunk a közös ügyeinkkel. Mint ahogy azt ebben a könyvben Ésik Sándor ügyvéd, a Diétás Magyar Múzsa Facebook-oldal főszerkesztője is teszi. Olvass bele!

...
Nagy

Az olvasók országa: kerülj képbe a választások előtt!

Képzeljünk el egy olvasót, aki komolyan veszi, hogy a választás nemcsak hatalmi játszma, hanem valódi kérdések mentén kell válaszokat adni a mindenkit érintő kérdésekre. Képzeljünk el egy tematikus sorozatot, ami a könyvek segítségével igyekszik körbejárni a legaktuálisabb kérdéseket.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

...
Zöld

Az írók jóval a tudósok előtt ráéreztek az agy működésére – interjú a világhírű agykutatóval

Dr. Scott A. Small Alzheimer-kutató érdekfeszítően írt arról, miért tesz jót nekünk az egészséges felejtés. Szóba került Salman Rushdie elmepalotája, a kreativitás és a MI, az alvás és a társadalmi felejtés szerepe, illetve a pszichopaták és a csimpánzok is. Interjú.

Olvass!
...
Beleolvasó

A gazdag kisvárosban a barátság látszata mögött gyilkos indulatok fortyognak

Jeneva Rose regénye egy amerikai kisvárosba vezet: Buckhead a drága autók, hatalmas házak és álságos barátságok helye. Az itt élő nők közül vajon ki lesz elég okos ahhoz, hogy túlélje Buckheadet - és ki végzi holtan? Olvass bele!

...
Beleolvasó

Egy sorsszerű találkozás kellett ahhoz, hogy létrejöjjön az első magyar jógaiskola

Az első magyar jógaiskola története az indiai Madrászból és a Haich család balatonvilágosi villájából indul. A jómódú családból származó Erzsébet és az indiai Yesudian történetét Kertész Edina írta meg. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Ha a tudás meghajol a hatalom előtt, erőszak nélkül nem lehet megújulni?

Meg lehet változtatni egy nagyhatalmú intézményt belülről, vagy elkerülhetetlen az erőszak, ha forradalomról van szó? Olvass bele R.F. Kuang új könyvébe!

...
Nagy

Bognár Péter: Az unokatestvérek bosszúja

„…egy pillanatra az őz jutott szembe, mert hiszen mégiscsak az őz okozta a galibát, az őz, amely az autó reflektorának fénycsóvájában hirtelenjében torzszülöttnek és vámpírnak látszott lenni, és amely hosszan nézett rám, egészen addig, míg félre nem kaptam a kormányt...” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a kilencedik rész.

Szerzőink

...
Ruff Orsolya

Rébecca Dautremer: A jó képeskönyv olyan, mint egy színházi előadás

...
Vass Norbert

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

...
Kolozsi Orsolya

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

Kik, mikor, kikre és miért mondták azt, hogy ködlovag? Ludmán Katalinnal, „A rejtelem volt az írósága…” szerkesztőjével beszélgettünk. Szóba kerültek Schöpflin, Márai vagy Mészöly Miklós „ködlovagozásai”, Hazai Attila prózája és Hajnóczy szöveguniverzuma, továbbá kiderült, hogy hungarikum-e a ködlovagság.

...
Kritika

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Elena Ferrante Nápolyi regényeit idéző atmoszféra és történetvezetés jellemzi A tó vize sohasem édes című könyvet, bár ezúttal egy Róma környéki kisváros a helyszín, ahol a fiatal főhős-elbeszélő története zajlik. Az olasz író harmadik, díjnyertes regényét több mint húsz nyelvre fordították le. 

...
Nagy

Ma már világirodalmi klasszikusok, de ki sem akarták adni őket

A kilencedik alkalommal meghirdetett Margó-díj támogatója, az Erste idén először különdíjjal jutalmazza azt a rövidlistás szerzőt, aki saját történetével vagy prózájával példaként szolgál a #higgymagadban faktorra. Cikkünkben négy híres, mára klasszikussá vált szerzőt mutatunk be, akik hittek magukban annyira, hogy ne futamodjanak meg a visszautasítások miatt.

...
Nagy

Bognár Péter: Az erőszakról, a félelemről és a szavak jelentéséről

„A Haraszti-csemete által tollbamondott jegyzőkönyv alapján így beszélt tehát a fiú, így vagy valahogy ilyesformán, de hogy mindabból, amit összehordott, és amit a fiú őszerinte a fülébe sugdosott az autóban, mindabból mennyi és mi volt igaz, azt már sose fogjuk megtudni.” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesre - ez a nyolcadik rész.

...
Nagy

Karinthy a Micimackót akkora szenzációnak érezte, mint „Mikimauz” megjelenését

Magyarországon a Micimackó Karinthy Frigyes fordításában lett borzasztóan népszerű. De hogyan bukkant az író Milne gyerekkönyvére, ő maga mit gondolt a kötetről, és milyenek voltak a korabeli kritikák? Cikkünkben ennek járunk utána.

...
Nagy

Nem kell mindent megbocsátani, de ha képesek vagyunk rá, az egyfajta szupererő

Carley Fortune a pandémia alatt írta meg első, Minden elmúlt nyár című regényét, amiben arra a kérdésre keresi a választ, hogy meddig tart a kamaszkori szerelem varázsa. A szerzővel a kanadai tájról, a kamaszkori naplóírásról is beszélgettünk. Interjú.

A hét könyve
Kritika
Nem a nagy háború, hanem a barátod halála avat felnőtté
...
Gyerekirodalom

Rébecca Dautremer: A jó képeskönyv olyan, mint egy színházi előadás

A francia Rébecca Dautremer gyerekeknek szóló könyveket és olyan klasszikusokat is illusztrál, mint az Egerek és emberek vagy a Cyrano. A Pestext Fesztivál vendégeként járt Budapesten, mi pedig családi indíttatásról, egy elrontott gyerekkori rajzról, a vizuális utalások elrejtéséről, és az illusztráció meg a szöveg kapcsolatáról beszélgettünk vele.

Hírek
...
Beleolvasó

A gazdag kisvárosban a barátság látszata mögött gyilkos indulatok fortyognak

...
Beleolvasó

Egy sorsszerű találkozás kellett ahhoz, hogy létrejöjjön az első magyar jógaiskola

...
Nagy

A vágyak és a félelmek műfajában érzem magam otthon

...
Hírek

Bödőcs Tibor és Parti Nagy Lajos is az őszi Margó vendégei között

...
Hírek

Szeptember 28-án nyitja kapuit a 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

...
Hírek

Az Anne Frank képregény miatt rúgtak ki egy texasi tanárt

...
Hírek

Különös nyomozás hét költő és hét illusztrátor munkái között

...
Hírek

Családi krízisek, identitásproblémák az idei Booker-díj rövidlistás köteteiben

...
Hírek

A „3 könyv”-szabállyal küzd az Amazon az MI generálta könyvek ellen