Neuman úgy ír a szabadságról, hogy valójában a búcsúzásról és a halálról beszél

Valuska László: Neuman úgy ír a szabadságról, hogy valójában a búcsúzásról és a halálról beszél

Az argentin-spanyol Andrés Neuman Magunknak mondjuk című regénye a Margó Könyvek sorozatban jelent meg, ez a nemzetközileg elismert szerző első magyarul elérhető könyve (itt beleolvashatsz). A könyvhöz Valuska László írt utószót, olvasd el!

Valuska László | 2023. november 16. |
ANDRÉS NEUMAN
Magunknak mondjuk
Ford. Eőry Zsófia, Helikon, 2023, 185 oldal
-

A regényben egy olyan család történetéről olvashatunk, amibe betört a halálos betegség, mi pedig azt olvassuk, amit az apa mond, az anya ír és a fiú gondol. Ebből a három szólamból rajzolódik ki a búcsúzás, a gyász, a kimondhatatlanság és a felnövekvés szomorú-katartikus fonata. A Magunknak mondjuk a hét könyve volt nálunk, akkor azt írtuk, ha úgy tudnánk beszélni a halálról, ahogy Neuman teszi itt, sokkal jobb világban élnénk.

Margó Könyvek néven indít könyvsorozatot a Margó Irodalmi Fesztivál és a Helikon Kiadó
Margó Könyvek néven indít könyvsorozatot a Margó Irodalmi Fesztivál és a Helikon Kiadó

18 kötetből álló könyvsorozat jelenik meg a Margó Irodalmi Fesztivál és a Helikon Kiadó gondozásában, Margó Könyvek néven. A sorozat első hat kötete már elérhető a könyvesboltokban, öt szerzővel pedig találkozhatnak is az olvasók a következő hetek nagy könyves eseményein, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon és az őszi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron. A könyvsorozat megjelenését középiskolásokat célzó olvasásnépszerűsítő program kíséri a következő három évben. A projekt médiapartnere a Könyves Magazin, a könyveket és a szerzőket részletesen és rendszeresen bemutatjuk majd az oldalon.

Tovább olvasok

Valuska László: Felkészülni az ismeretlenre

„Készen állsz?, kérdeztem. Megszorítottad a kezem. Na és te?, kérdeztél vissza. Nem emlékszem, mit válaszoltam.” Mármint Elena, az anya nem emlékszik, mit válaszolt férje kérdésére. Én sem emlékszem, mit mondtam anyámnak, amikor egyik éjszaka teniszközvetítést néztünk a tévében, és közben próbáltuk megbeszélni, mi is vár ránk. Szavakra nem emlékszem a beszélgetésből, csak csendekre, röptékre és nyögésekre, mert női egyes volt: ezek az üres helyek, amik húsz éve foglalkoztatnak. Mit kellett volna mondanom, vagy neki mondania. 

Korán reggel szólalt meg a vonalas telefon, felpattantam az ágyból, átszaladtam a nappaliba, és felvettem: jó reggelt kívánok, az édesanyja exitált. 

Addig azt hittem, hogy felkészültem rá.

Több mint húsz éve tettem le a telefont, és azóta próbálok beszélni a halálról, mert húsz éve nincsenek szavaim hozzá. A betegségnek vagy a halálnak nincs szókészlete, gondoljunk csak az orvosok minden problémát elfedő latinos szóhasználatára, helyette csendekkel, elhallgatásokkal kommunikálunk, mintha az élet a nyelvhez, a halál a nyelven túlihoz tartozna. 

A Magunknak mondjuk című regényben a haldokló apa, Mario többnapos útra viszi tízéves fiát, Litót a Pedro nevű kamionnal, az anyának otthon egyedül kell szembenéznie a félelmeivel. A cselekmény tényleg nem több ennél, hiszen az apa gyógyíthatatlan betegsége mindent áthat, mintha egy misztikus thrillert olvasnánk a világvégéről. Ezt a történetet, ahogy az életet, elspoilerezni sem lehet, a végén meghalunk. A regény hármójuk egyes szám első személyű elbeszélésein keresztül keresi a választ arra a kérdésre, készen állunk-e, és hogy egyáltalán fel lehet-e készülni.

Ez a család minden tagja számára különleges kaland egyszeri és megismételhetetlen, hiszen Mario az utolsó útját a fiával közösen szeretné megtenni. Neuman regényében az országúti kamionozás, más ikonikus utazós regényekhez hasonlóan (például Jack Kerouac: Úton, Robert M. Pirsig: A zen és a motorkerékpár-ápolás művészete), úgy is a szabadságról szól, hogy valójában a búcsúzásról és a halálról beszél. Nagy motorzajban és olajszagban halad apa és fia egyre közelebb egymáshoz, hiszen 

a halálunkkal semmi mást nem örökíthetünk át, csak a közös történeteket. 

Ahogy Cormac McCarthy Az út című regényében az út célja a túlélés, Neumannál a búcsú, a közös élmény és tapasztalat megszerzése, ami a fiú számára hosszú távon jelentheti egyébként a túlélést is. A kisfiú nem sejt semmit, az apa meg már mindent, például azt, hogy az ő szeretett gyereke nemsokára apa nélkül marad. Mario elbeszélésének fullasztó terhe épp ebből következik: mi az, ami átadható vagy továbbörökíthető magunkból. A regény feszültségét pedig az időhöz való viszonyuk teremti meg.

Az anya, Elena sokat olvas, aláhúzza a fontos mondatokat, kiemel, értelmez. Például a halálról is olvas, pont azt, hogy a halált és a gyászt ugyanazzal a képmutatással közelítjük meg, ahogy a 19. században a szexuális vágyakat: ezek mindenkinek a saját történetei, megküzdései. A szexualitásról való nyílt beszéd felforgatott kulturális, társadalmi vagy gazdasági törvényeket is, sok szempontból az egyén szabadságát hozta el. A testiséghez vagy a szexualitáshoz képest a halál természetesen kevésbé monetizálható a fogyasztói kultúrában, ami a fiatalság örök vágyára épül. 

Kulturálisan és társadalmilag is kódolva vagyunk az ellen, hogy a halálról beszéljünk.

Pedig kevés biztosabb dramaturgiai pontja van az életünknek. Andrés Neuman a halálról beszél, ami egy család közös története: megmutatja, hogy nincs nyelvünk se a betegséghez, se a halálhoz, ezért a szereplők egyes szám első személyben monologizálnak. Az elbeszélés minden feszültségét, drámáját az a technika teremti meg, hogy nincs kitüntetett nézőpont: a kisfiú ártatlanságával szemben az apa lebegő, homályos és melankolikus hangja áll, míg az anya érzelmes, dühös, átszexualizált és kétségbeesett szólamán keresztül a világ összeomlását követhetjük végig. Ő távolabbról szemléli az eseményeket, otthonról, telefonon igyekszik kapcsolatot tartani a férjével és a fiával, miközben rengeteg teher, felelősség hárul rá: a férjét és a fiát is neki kell vezetnie az úton. 

A három nézőpont folyamatos feszültségben áll egymással, amelyek nem versengenek egymással, hanem közös képet adnak, de így merül fel egy sor nagyon fontos kérdés. Beavassuk a gyereket a végzetes betegségbe? Mit kezdjünk a mélyből jövő fájdalommal, dühvel, tanácstalansággal vagy reménytelenséggel? Mit lehet megosztani a szeretteiddel abból a félelemből, amit az elmúlás jelent? Lehet-e a halál egy ember története? 

A Magunknak mondjuk szívszorító, mégis felemelő regény egy családról, amelynek nemsokára meg kell tanulnia együtt élni a hiánnyal.

Az üres hely betöltése a gyász, amiről alkotótevékenységként beszél a könyv: ez az a feladat, amivel minden élőnek dolgoznia kell. Az emlékezés munka, az elbeszélés minden esetben fikció, mindenki máshogy meséli el az elhunyt történetét, a nyelv közbelép és formálni kezdi az alakokat. A halál ebből a szempontból az irodalomnak nyit teret: „Amikor Lito rólad beszél, amikor félig visszaemlékszik, félig pedig kitalál téged, észreveszem, hogy ennek a kis árvának két apja van. Az egyik hús-vér és bizonytalanság volt. A másik a szellem-apa, aki most őrködik a kalandjai felett, és legyenek azok bármilyen durvák is, megtapsolja őket. Úgy tűnik, ez a második verziód jobban megérti a fiunkat, mint bárki a világon. Minél kevésbé ismer, annál inkább csodál téged.”

A fiú a történet egy pontján megkapja apjától a régóta vágyott karórát, rögtön leolvassa a mutatókat – fontos pillanat ez mindkettőjüknek. Olvasóként tudjuk, hogy az apa halálával megszűnik az idő, a karóra viszont minden pillanatban arra emlékeztetheti a fiút, hogy az ő élete megy tovább. Tízévesen Lito nem tudja, amit mostanában kezdtem megérteni, hogy anyám halálakor beleragadtam a jelenbe, ahogy a fiú is, hiszen a karóra mindig a jelenidőt mutatja. A születéssel a szülők az időt adják gyereküknek, a végtelen lehetőségeket. A halál az idő határát jelöli ki. Ha megszűnik a jövő idő, akkor a tetteknek következményei sem lehetnek, mert az egyes döntések csak az adott pillanatban mérettetnek meg. És így végeredményben megszűnik a felelősség is. 

Az olvasás abban segít, hogy a lehető legjobban megértsem azokat a csendeket a kanapén.

A regénybeli Elenához hasonlóan tanulom, hogy minden könyv a halálról szól. A szűkebb és tágabb környezetemben soha nem beszéltek a betegségről, az elmúlásról, a rákról vagy a halálról. Kisajátították a halált. A temetés önálló, az időből kiragadott esemény volt, amelynek nem volt előzménye, csak következménye. Anyám halála nem volt több, mint papírmunka. Töltögettem a félhomályos folyosón a formanyomtatványokat. Aláírtam, hogy anyám meghalt. Egy másik papírt és egy sárga szemeteszsákot is hoztak: karóra, gyűrű, pulóver, melegítőnadrág, póló, zokni, kabát, sapka, sál, cipő. Aláírtam, átvettem. A sötét folyosóról kezemben a zsákkal léptem ki a vakító téli napfénybe. A zacskót nem lóbáltam, szorítottam. 

Andrés Neuman szövegére annak ellenére nem voltam felkészülve, hogy tudtam, milyen jelentős szerző a nemzetközi irodalomban. Zenészcsaládba született az argentin Buenos Airesben, anyai ágon spanyol, apain kelet-európai és zsidó felmenőkkel. Tizennégy éves volt, amikor a családja az argentin katonai junta diktatúrája elől a spanyolországi Granadába települt át. Az 1977-ben született írónak eddig nem jelentek meg magyarul könyvei, remélem, ez innentől máshogy alakul, mert nem csak spanyol nyelvterületen ér el kimagasló sikereket. Például a 2666-ot vagy a Vad nyomozókat jegyző csodás chilei író, Roberto Bolaño teljesen a szövegei hatása alá került. A brit Granta irodalmi magazin annak idején felvette Neumant a legígéretesebb spanyol nyelvű fiatal szerzők listájára, márpedig ők tudnak valamit, mert 1983-ban a brit listájukon szerepelt Martin Amis, Kazuo Ishiguro, Ian McEwan vagy Salman Rushdie, az 1996-os listájukra pedig felkerült Jonathan Franzen. Az El viajero del siglo helyet kapott a Guardian és az Independent év végi listáján, a Magunknak mondjuk családi drámáját pedig a New York Times méltatta, több díj listáján szerepelt. 

A Magunknak mondjuk pici és nyomasztó hely, akár a kamion vezetőfülkéje, ami belakva mégis szabad és tágas. Amikor Neuman a halállal való szembenézésről ír könyvet, valójában az élettel foglalkozik: félelmeinkkel, vágyainkkal és a hiánnyal. 

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Vesna Lemaic prózájában a hovatartozás és a kirekesztés feszül egymásnak

Margó Könyvek sorozatban jelent meg a szlovén Vesna Lemaić Szívélyes fogadtatás című kötete, melyben elsősorban a turizmus és a migráció kérdései, igazságtalanságai foglalkoztatják. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Moskát Anita: A Semmirekellők a mérgező családi minták és a megrekedések regénye

A Helikon Kiadó és a Margó Irodalmi Fesztivál közös gondozásában megjelent Margó Könyvek sorozatának norvég darabjához Moskát Anita írt utószót. 

...
Beleolvasó

Totth Benedek: Andrei Dósa szövege megállítja az időt

A Füveskert vakmerő generációs regény. Szereplői: a rendező, az író, a filozófus, a hekker és Gabi, a nő. Jelenükből és múltjukból, képzelt és józan ábrándjaikból sodródnak egységessé a regény narratív szálai. Olvassátok el a Margó-díjas Totth Benedek a kötethez írt utószavát!

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Pogátsa Zoltán: Rá kell jönnünk, hogyan haladjuk meg a kapitalizmust

Litkai Gergely podcastsorozatának novemberi témája a Fenntartható gazdaság vagy társadalmi összeomlás című kötet, amiről a szerzővel, Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológussal beszélgettek.

...
Zöld

Legendás, ismeretlen, regényes, sétálós – 10+1 új könyv a 150 éves Budapestről

Budapest 150 éves születésnapján a város sokszínűségét és sokféleségét hangsúlyozva válogattunk össze róla szóló, (egy kivételével) friss kiadású könyveket. Vessz el az ismeretlen ismerős Budapesten!

...
Zöld

A hagyománytisztelet egy iszonyú gyorsan változó világban öngyilkos stratégia

Az ember vége, a természet esélye című új könyve apropóján Jordán Ferencet népességcsökkentésről, az ember rendmániájáról, visszavadításról, hibás fókuszról és a kötet zavarba ejtő címéről is kérdeztük. Interjú.

ADVENT
...
Könyves Advent

Tüdős Klára becsvágyát a családja értetlenkedése is fűtötte

Olvass bele Bódis Kriszta Korzón a pokolba című kötetébe!

...
Könyves Advent

A Baska magyarul beszél egy Benes-dekrétumok elől menekülő család drámájába avat be

A 12 éves Baska József és családja 1947-ben menekült Magyarországra a Beneš-dekrétumok és a kitelepítés elől. Felnőttként megírta, hogy mi történt azon a sorsdöntő téli éjszakán. Olvass bele a kötetbe!

...
Könyves Advent

Egy autista srác természethez írt szerelmes levele

Dara McAnulty magával ragadó, lírai hangvételű könyve, az Egy ifjú természetbúvár naplója a természettel való mély kapcsolatát tárja fel, de olvashatunk benne az aktivista munka és az autista lét mindennapi kihívásairól és örömeiről is. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Rosszul végződő, abszurd és megbocsájtó mesék – 8 prózakötet karácsonyra

Három fiútestvér, három nemzedék, egy zombianyu és megannyi izgalmas sztori. Például családtörténetek és tönkretett szerelmek, metsző irónia és őrült tanmesék. 8 friss magyar prózakötetet ajánlunk.

...
Könyves Advent

Jézus korában is kórházban születtek a kisbabák? Keresd a választ a Bibliai Kisokosban!

Bibliai Kisokos csupa olyan kérdést tesz föl, amelyet minden Biblia iránt vagy napjaink bibliai vonatkozású helyszínei, kultúrtörténeti eseményei iránt érdeklődő gyermek vagy épp felnőtt fejében is megfogalmazódhat. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Mister Morrison állatlexikona megmutatja milyen változatos és gyönyörű az élővilág

A Mágikus állatok iskolája rajongói számára igazi csemege Mister Morrison állatlexikona, melyben minden tudnivalót összeszed az egyes állatokról. Olvass bele!

Olvass!
...
Zöld

Az MI úttörő fejlesztője szerint a kordában tartás a kiút a technológiai cunami alól

Mustafa Suleyman egy úttörő MI-fejlesztő vállalkozás, az immár a Google alá tartozó DeepMind egyik alapítójaként közvetlen közelről láthatja a mesterséges intelligencia forradalmát. Olvass bele a könyvébe! 

...
Beleolvasó

Cserna-Szabó: Összebékülhetnek egy emberen belül ennyire különböző múltak és kultúrák?

A dán Hassan Preisler A barna ember terhe című könyvéhez Cserna-Szabó András írt utószót. Olvasd el!

...
Beleolvasó

Borda Réka: Vesna Lemaic történeteiben nincs olyan, hogy mi és ők, csak mi, emberek

A Szívélyes fogadtatás novelláiból kirajzolódik az idegenségérzet, az akadozó kommunikáció, és a vágy arra, hogy valahogy megtaláljuk a helyünket a világban. Olvasd el az utószót, melyet Borda Réka írt a kötethez.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Andrés Neuman: Amikor gyászolsz, az otthonod is beleremeg

Az argentin-spanyol szerzővel a Magunknak mondjuk apropóján beszéltünk mások mellett katonai diktatúráról, az anyanyelv különös elvesztéséről, a regénye valódi főszereplőjéről és arról is, mi a közös a gyászban és a száműzetésben. Interjú.

...
Kritika

Hűség a felejtésben: a táborokba zárt japánok sorsa nem csak amerikai történet

Julie Otsuka a saját családja történetét is beleírta debütregényébe, amiben a második világháború során internálótáborokba zárt amerikai japánokról mesélt. Az Amikor isten volt a császár a hét könyve.

...
Kritika

Pusztán attól, hogy valaki anya lesz, nem válik varázsütésre jó emberré

A norvég Lars Svisdal regénye a generációk közötti szakadékot érzékelteti, miközben egy felnőtté válás története is. Láthatóvá válik benne, hogy a jóléti társadalmak is küzdenek a maguk démonaival.

Természetesen olvasok
...
Zöld

Az MI úttörő fejlesztője szerint a kordában tartás a kiút a technológiai cunami alól

...
Zöld

COP28: Teljesen le kell mondani a fosszilis üzemanyagok használatáról

...
Zöld

Nanorobotok, deep fake és algoritmusok - diákoknak rendezett kiállítást a Neumann Társaság

...
Zöld

Mesebeli olvasókabint építettek a Bakonyban a MOME diákjai

...
Zöld

Egy teljes falu elfér Japán legújabb és legmagasabb felhőkarcolójában

...
Zöld

Darwin beteg gyomra is kellett, hogy a világ megismerhesse az evolúció elméletét

...
Zöld

Először sikerült lefilmezni a rákcsapdákat fosztogató delfineket Ausztráliában

...
Zöld

Susan Sontag, Dian Fossey és a holnap ára [Könyvesblokk]

...
Zöld

Az amerikai elnök idén is megkegyelmezett két, Hálaadásra szánt pulykának

A hét könyve
Kritika
Hűség a felejtésben: a táborokba zárt japánok sorsa nem csak amerikai történet
...
Panodyssey

Simon Márton: Északi fény, fenyők, satöbbi (Hogy jöttem 2.)

Simon Márton szellemi önéletrajzának második részében elmeséli, melyek szövegek, amelyek igazán nagy hatással voltak rá.