A Margó Könyvek podcastsorozatban a Helikon Kiadóval közösen és a Kreatív Európa program támogatásával megjelentetett 18 Margó Könyv apropóján beszélget a két házigazda, Szeder Kata vagy Valuska László a vendégekkel. Ebben az adásban Reisz Gábor filmrendező, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, a Rossz versek és a Magyarázat mindenre készítője mesélt felnövésről, forgatókönyvírásról, korai munkákról és fontos olvasmányairól (A korábbi adásokat itt tudjátok meghallgatni: Rainer-Micsinyei Nóra, Szél Dávid, Nyáry Luca, Ott Anna, Marton Krisztián).
Az epizód kiindulópontja ezúttal Arnaud Dudek Légy észnél című kötete volt, ami egy személyes és egy generációs krízist dolgoz fel. A kötetet 2012-ben a legjobb elsőkönyvesek Goncourt-díjára jelölték, korábban kritikában írtuk róla, részletet is közöltünk, a szerzővel pedig interjúban beszélgettünk. A könyvhöz Fehér Boldizsár írt utószót.
Időszakos, de meghatározó olvasmányok
A beszélgetés elején a Reisz Gábor életét meghatározó olvasmányokról volt szó: a rendező úgy fogalmazott, nem tartja magát igazi könyvmolynak, inkább időszakosan szokott olvasni. Fontos könyv volt számára Alan Sillitoe A hosszútávfutó magányossága című regény. Ezt követték idővel a Paul Auster kötetek, de Ljudmila Ulickaja Odaadó hívetek, Surik című regényét is nagyon szerette.
Ami legutóbb nagyon nagy hatással volt rám, az a Mozgókép volt”
– mondta (Daniel Kehlmann regénye 2024-ben az év könyve volt a Könyvesen).
Hogyan jön létre egy forgatókönyv?
Reisz számára nem is elsősorban a történetek a fontosak, hanem hogy azok hogyan elevenednek meg a vásznon. Ennek az alapja pedig mindig egy forgatókönyv.
Az első forgatókönyvem jegyzetekből állt össze. A metrón, otthon, suliban írogattam a jegyzeteket össze-vissza, éppen, ami eszembe jutott.
(…) A VAN forgatókönyve a készítés közben alakult ki” – árulta el.
A Mozgókép kapcsán felmerült, hogy egy filmrendező hogyan viszonyul a film és az irodalom kapcsolatához, főleg, ha adaptációkról van szó. Reisz korábban már játszott a gondolattal, hogy könyvet dolgozzon fel, de ez még diákkorában volt. Anton Pavlovics Csehov A 6-os számú korterem című kisregényét akarta filmes változatban feldolgozni. Azóta kevésbé foglalkoztatja ez a kérdés, de valójában nem tud egy regényre nem filmként tekinteni:
Mindig bekapcsol a filmes agyam, ha olvasok.”
A felnövés traumákkal kezdődik
Akár csak Arnaud Dudek könyve, Reisz eddigi filmjei is egyfajta felnövéstörténetek. A rendező szerint ezek általában töréspontokra épülnek, ami mindenkinek más és más, de lényegében mindenkit egy trauma indít el a felnőtté válás útján.
A felnőtté válás mindig egy végponttal kezdődik, mint egy szakítás, egy haláleset, egy munkahely megszűnése, a sportolás feladása, a gimnázium vége”
– mondta Reisz.
Megemlítette azt is, hogy egy film befejezésével jó eltávolodnia a saját alkotásától, de ez nem mindig sikerült. A nemzetközi turné miatt például a Magyarázat mindenrénél erre nem volt lehetőség: „Mintha szakítanának veled, és egy évig kötelezően erről kell dumálnod.”
A filmes karrier előtt
Felmerült, hogy milyen kompromisszumokkal jár a rendezői munka: Reisz úgy emlékszik vissza, hogy még javában a 20-as éveiben is érezte azt a nyomást, hogy valami „normális munkát kell végeznie”. A Színház és Filmművészeti Egyetemen a szülei támogatására szorult, dolgozni pedig a sűrű órarendje miatt nem tudott. De egészen az első filmjéig szorongott azon, hogy nem teljesít elég jól.
De a filmes karrier előtti munkájáról is mesélt:
Voltam mosogató, videótékás egy szekrény méretű videótékában, ahol nem voltak jó filmek. (…) Baromi kilátástalan volt minden.”
Jelenleg Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen tanít, ami nagy biztonságérzetet ad neki a filmes szakma mellett. Az évek alatt belátta, hogy a filmes projektek mellett kell valami fix, mert az ad rendszert az életének.
Az adásból továbbá kiderül, hogy:
- Mit jelent Reisz számára a barátság?
- Hogyan élte meg, hogy fiatalkorában Algériába költöztek a családjával?
- Mit jelent, hogy az emlékek valójában nem is léteznek?
