Az 1938-ban megjelent A Manderley-ház asszonya (ITT írtunk róla bővebben) a maga korában igazi irodalmi szenzációnak számított, a regény hatalmas népszerűsége ellenére ugyanakkor szerzőjét, Daphne du Maurier-t sokáig legfeljebb igényes lektűrszerzőként tartotta számon az irodalomkritika. A mű népszerűsége ugyanakkor azóta is töretlen, ráadásul irodalmi újraértékelése is évekkel ezelőtt megindult.
A regényt a lappangó pszichológiai feszültség, az elfojtások, a kínálkozó Brontë-párhuzam, a gótikus irodalomhagyomány újjáélesztése, és persze az emlékezetes nőalakok okán is szokás emlegetni, A nő hétszer sorozatban pedig elsősorban az utóbbiakra koncentráltunk. Miért volt kiszolgáltatott helyzetben a névtelen narrátor? Milyen határokat feszegetett Rebecca? És mi motiválja a mű egyik legtitokzatosabb és legsötétebb női szereplőjét, Mrs. Danverst? A podcastsorozat negyedik részéből kiderül.
Témáink:
01:35 Dilemmák és félelmek
02:43 Majdnem kilencvenéves, de nem poros
06:38 Spoileresen folytatjuk
07:55 A cím és a dupla olvasat
09:29 Romantikus szerző?
10:55 Hitchcock és az adaptáció
12:38 Taylor Swift pandémia-olvasmánya
14:57 A híres kezdőmondat
17:00 Az új asszony útban van
20:16 A társadalmi ugrás
21:25 Kit képvisel a névtelen narrátor?
25:03 Szépség a fenyegetés árnyékában
26:10 A titok
28:10 A Brontë-hatás
30:10 A Menabilly-ház
32:28 „… én boldog akarok lenni.”
33:57 Mi hajtja Rebeccát?
37:48 Két külön világ
42:30 A modern nő és a tőle való félelem
44:04 Függő viszonyból függő viszonyba
48:00 Létezik feloldás?
51:01 Gótikus elemek
A szeptemberi olvasmányunk Jeanette Wintersontól a Nem a narancs az egyetlen gyümölcs. Részletek>>
A nő hétszer a British Council, a KultúrFlipper és az ISON közös sorozata a budapesti Brit Nagykövetség és a Könyves Magazin támogatásával valósul meg.
