Június elsején bemutattuk a Krasznahorkai – Út a Nobel-díjig című kiadványunkat a Három Hollóban, amelyen hónapok óta dolgoztunk. Itt írtunk arról, hogy hogyan készült, itt pedig te is megrendelheted a könyvet!
A kiadvány ötlete nem sokkal aztután született meg, hogy 2025. október 9-én a Svéd Akadémia bejelentette, hogy Krasznahorkai László kapja második magyarként az irodalmi Nobel-díjat „meggyőző és látnok erejű életművéért, amely az apokaliptikus borzalmak közepette is képes megmutatni a művészet erejét”. A Könyves Magazin 200 oldalas kiadványa a szerző életútját és életművét mutatja be.
A Nobel-díj bejelentése óta ez az első kiadvány Magyarországon, ami ilyen behatóan foglalkozik Krasznahorkai életművével.
Az ünnepi alkalomra a Három Holló színházterme sejtelmes piros fényekbe öltözött. A teltházas eseményen többen csak a lépcsőn találtak helyet.
Egyéni teljesítmény, de mi tehetjük nemzeti üggyé
A kötet négy fejezetre oszlik, ez a táncrend – ami stílusosan a Sátántangó tartalomjegyzékére utal. Az első rész általános áttekintést ad az életműről, a második az 1985-ben megjelent Sátántangóra összepontosít, a harmadik arról szól, hogyan látja Krasznahorkai életművét a nagyvilág, a negyedik pedig a Nobel-díjra és annak következményeire fókuszál. A kerekasztal-beszélgetések követték ezt a tematikát.
Az első beszélgetésben, amelyen Ruff Orsolya, a könyv felelős szerkesztője, Polgárdi Ákos művészeti vezető, Valuska László, a kötet főszerkesztője és Tasi Annabella, a Könyves magazin főszerkesztője vett részt, elhangzott, hogy a kiadvány egyfajta felnövéstörténetként is olvasható: Krasznahorkai gyulai gyerekkorától – szökős gyerek volt, háromévesen a rendőr oldalkocsis motorral vitte haza – eljutunk egészen odáig, hogy az író Angela Merkel mellett ül a Nobel-díszvacsorán.
De vajon hogyan lehet az, hogy valaki a 80-as években ír egy regényt írógépen, és akkora világsztár lesz, hogy harmincvalahány nyelvre lefordítják a regényét? – hangzott el a kerekasztalon.
Valuska László azt is megemlítette, hogy bekerült a kötetbe annak az interjúnak a szerkesztett leirata is – az író utólagos finomhangolásával –, amit Krasznahorkai László 2017-ben a Margó Irodalmi Fesztiválon adott, és amiről kiderült, hogy egy ideig az volt a szerző utolsó magyarországi nyilvános szereplése.
Ruff Orsolya felelős szerkesztő elmondta, hogy az alkotók nemcsak az életművet ismerőkre gondoltak, hanem azokra is, akik csak most ismerkednek azzal. Kiemelte, hogy a kötetben nagy hangsúlyt fektettek az életmű vizuális motívumainak bemutatására is.
Szabolcsi Alexander, a Könyves Magazin újságírója ugyanakkor Bécsben felkutatta az írói hagyatékot: többek között megnézte a Sátántangó javításokkal teli kéziratát, a Tarr Béla-film forgatókönyvét, Spiró György levelét vagy Esterházy Péter vicces képeslapját. Erről is mind olvashatni lehet a kiadványban.
100 emberből hányan tudják vajon, hogy Krasznahorkai miért fontos?
„Ha most kimennénk a Moszkva (Széll Kálmán) térre, és megkérdeznénk 100 embert, hogy Szoboszlai Dominik miért fontos, akkor 98 ember el tudná mondani, hogy miért.
Az én minimális elvárásom az, hogy 100-ból 72-en tudják azt, hogy Krasznahorkai László miért fontos nekünk, … mit kezd a magyar valósággal, hogyan gondolkodik a művészetről, a reményről”
– fogalmazott Valuska László.
Hozzátette: a több mint 200 oldalas kiadvány célja, hogy minél többen megismerjék a Nobel-díjas író életét, és belépési pontokat adjon a gazdag életműhöz, amitől sokan tartanak a legendás hosszú mondatok miatt.
„Krasznahorkai életműve egyéni teljesítmény, nemzeti üggyé mi, olvasók tudjuk tenni”
– tette hozzá.
Magas irodalomból nagyon nehéz filmet csinálni
A következő beszélgetés a Sátántangóra fókuszált: Vágvölgyi B. András újságíró, író, filmrendező és Török Ferenc filmrendező idézett fel régi filmes sztorikat, Szabolcsi Alexander moderálta a beszélgetést. Meséltek arról, hogyan kezdődött a barátságuk Krasznahorkaival, Török például arra is emlékezett, milyen volt az első 7 és fél órás Sátántangó-vetítés – amikor kényelmetlen székeken, Esterházy Péter hajkoronájával a képben nézte végig a filmet, és milyen szerényen viselkedett Krasznahorkai.
Vágvölgyi B. Andrást Szabolcsi Alexander kérdezi
Aztán máris a kilencvenes években járunk, amikor Vágvölgyi és Krasznahorkai együtt utaztak, vagy egymást látogatták, és beutazták a világot New Yorktól Kiotóig. Szó volt arról is, hogyan lett Krasznahorkai „apokalipszis-szakértő”, és hogy a világsiker után máshogy nézzük-e a Sátántangót.
„Magas irodalomból nagyon nehéz filmet csinálni, kevés a jó példa erre, de a Sátántangó mindenképpen ez a kategória. A regény és a film egy univerzum”
– mondta Vágvölgyi B. András.
A hely, ahova Krasznahorkai csak létrán az ablakon át menne
Dávid Anna, a Magvető Kiadó igazgatója ezután Bakó Sára újságíró kérdésére felidézte, hogy milyen érzés volt jelen lenni a Nobel-díjátadó gáláján Stockholmban és találkozni Krasznahorkai fordítóival.
Korábban, a Magvető 70. születésnapja alkalmából több más szerzővel együtt Krasznahorkai is elmesélte, hogyan került a kiadóba. „Ügyetlen mamlaszként viselkedtem, … nyomasztott, ha be kellett mennem a kiadóba, nem is történt gyakran” – fogalmazott. Dávid Annának írta a folytatást:
„A helyzet nem javult sokat, a legszívesebben közvetlenül a te szobádba mennék, ha másképp nem lehet, létrán át az ablakon át.”
Persze nem így történt, amikor nagyon ritkán az író betért a kiadóba, a lépcsőn érkezett.
A kiadó igazgatója ezután arról beszélt, hogy milyen szerkeszteni Krasznahorkai legendásan hosszú mondatait. „Egy ideje kialakult egy menetrend, hogy hárman is olvassuk Krasznahorkai szövegeit, mindenki összegyűjti a maga javításait, és akkor (Szegő) János ezt végigbeszéli Krasznahorkaival. Bizonyos dolgokban nagyon precíz, de van, amiben nem fogadja el a javaslatainkat.”
Dávid Anna, a Magvető igazgatója
Szilák Flóra irodalomtörténész (akivel szintén olvasható egy interjú a kiadványban) Krasznahorkai életművének izgalmas ellentmondására világított rá: kortársaival szemben őt a keleti kultúrák foglalkoztatták, apokalipszis-szakértőként Japánba, Kínába, Mongóliába utazott, és ez teljesen más irányba terelte az életművét.
Milyen a Krasznahorkai-brand?
Az utolsó beszélgetés egészen más szemszögből közelített a Nobel-díjhoz és az író munkásságához. Erdei Zsófia, a Dentsu Creative reklámügynökség kreatív igazgatója és Bárány Tibor filozófus, irodalomkritikus – a könyv egyik cikkéből kiindulva – arról beszélgetett Mátyás Kittivel, a Könyves Magazin és a Margó Irodalmi Fesztivál kommunikációs vezetőjével, hogy miért lett a Nobel-díj a történelem egyik legnagyobb márkaépítési projektje.
Erdei szerint a Nobel-díj egy nagyon univerzális legitimációs eszköz, nagyon erős kulturális valuta. Bárány Tibor kifejtette, hogy a Nobel-díj amellett, hogy nagyon jót tesz a Krasznahorkai-olvasásnak, egy nagyon nagy veszélyt is magában rejt.
„A kultúra világa akkor működik jól, ha állandóak a viták, nézeteltérések az irodalmi művek kapcsán, … a különböző olvasók más és más interpretációs eszközökkel közelítik meg a műveket, ebből ugye részben más értelmezések jönnek ki.
A Nobel-díj veszélye az lehet, hogy elfelejtjük, milyen szakaszai voltak ennek az életműnek, hogy milyen nagyon komoly viták voltak az életmű kapcsán, hogy bizonyos értelemben mennyire kilógott.”
Erdei szerint
„Krasznahorkai maga a marketing antitézis”: itt van ez az ember, és annyira távolinak érezzük.
A kreatív igazgató hozzátette, hogy az író Nobel-beszéde gyakorlatilag egy imidszfilm volt, ami a legnagyobb nézettséget hozta – ingyen. És ha már márkáról beszélünk, Krasznahorkai brandjéhez tartozik a hosszú mondatok mellett a kalap, a kívülállás, a konzisztencia és a hitelesség is.
Fogunk-e 40 év múlva Krasznahorkait olvasni?
Az utolsó kérdésre Bárány Tibor úgy válaszolt, hogy akkor olvasunk könyveket 40-50 év múlva, ha ma olvasókat nevelünk, és a közoktatásban átgondolt stratégiák jegyében szervezzük meg ezt a folyamatot. Erdei Zsófia szerint Beton.Hofi például többet tett az ügyért, mint bármelyik kerekasztal-beszélgetés.
Az, hogy tiniket lehet látni fotózkodni a moziplakátok előtt, reményre ad okot. Nem évtizedekben lesz mérhető, hogy mikor olvassák, mert mindig lesz egy olyan réteg, aki Krasznahorkait fog olvasni.
Bárány Tibor hozzátette: a tanítványai egyre tudatosabban lassulnak, és kevesebbet használják a telefont, ezért jó lenne ezt az ajánlatot adni:
„Krasznahorkaival lassuljatok!”
