“Ha a gyerekkorom képregényeire gondolok, akkor a szexi idomú nőknek kábé ennyi a szerepük: szexuális, szerelmi tárgyak. Lehetnek még istennők és szülőanyák, de például női problémák nem kerülnek középpontba” - vezette fel a beszélgetést Szekeres Nikoletta szerkesztő, kritikus, majd rákérdezett, hogy beszélgetőtársainak hol kezdődik a női képregény.
Tondora Judit illusztrátor, aki főleg az amerikai piacra dolgozik (pl. DC, Disney), felidézte Trina Robbins esetét. Robbins volt a Wonder Woman első női rajzolója, és amikor az ő ideje után elkezdték túlszexualizálni a szuperhőst, elhatárolódott tőle. Ezt a példát azóta is sok női alkotó követi, többek között ő is azzal, hogy amikor ő rajzolta Wonder Womant, akkor próbálta a realisztikusabb testkép irányába elvinni.
Szép Eszter képregénykutató ehhez kapcsolódva kifejtette, hogy az amerikai fősodor szuperhősös hagyományához képest Robbins alapozta meg az amerikai alternatív képregény feminista vonulatát, ami kis példányszámban, de tabudöntögető témákat feldolgozva jelent meg a hetvenes években. Robbins később kutatóként is foglalkozott a témával, 1985-ben jelentette meg a Women and the Comicst (Catherine Yronwode társszerzőségével), ami az első könyv, amit valaha erről írtak.
Szép szerint a nők ábrázolása mellett fontos a kontextus is, hogy milyen helyzetekben, milyen női problémákat jelenít meg. Utóbbira ugyanis egy olyan képregény, ami a nő megmentéséről szól, soha nem lesz képes.
A kamasz lányoknak szóló képregények kiadására itthon a Ciceró Könyvstúdió állt rá, a kiadó szerkesztője, az író és fordító Kleinheincz Csilla pedig a vizuális művészetekben uralkodó férfi tekintet kapcsán felhozta a Bechdel-tesztet, ami lényegében azt méri,
van-e az adott fikciós műben legalább két olyan, lehetőleg névvel ellátott női szereplő, akik egymással beszélgetnek, de nem egy férfiról.
Ennek a kritériumnak a filmek nagy százaléka nem felel meg, tette hozzá Kleinheincz.
Alison Bechdelnek köszönhetjük egyébként a Persepolis mellett a másik olyan feminista önéletrajzi képregényt, ami nemcsak meghatározó, de nagyon szórakoztató is. Erről már a cím is árulkodik: Bechdel családja temetkezési vállalkozó volt, a Funeral Home rövidítése pedig a képregény címe lett, Fun Home.
A női képregényekben felbukkanó nagy témák kapcsán Tandora azt látja, hogy mostanában a szerelem helyére a női barátság és a testvéri kapcsolatok lépnek.
Kleinheincz elmesélte, hogy ő a saját lánya miatt is találkozott azzal, hogy nem nagyon tud olyan magyar nyelvű képregényt a kezébe adni, ami lányokra koncentrál - miközben, ahogy az elmúlt évtizedben a YA-könyvekben is egyre nagyobb teret kaptak a lányok történetei, ez megjelent a képregényekben is. A kiadó vezetését meggyőzve tehát olyan darabokat adnak ki, amik elsősorban a felnövésről szólnak és a kamaszkori női problémákkal foglalkoznak. Példaként Raina Telgemeiert hozta, aki sikerre vitte a felsős iskolai korosztálynak szánt képregényeket. Mosolyogj! című kötete az Egyesült Államokban három éve a legjobb tíz között van, a Görcs pedig hetekig vezette a New York Times bestsellerlistáját, nem a képregények, hanem az összes könyv közül.
Raina Telgemeier: Nővérek
A női történeteken belül megjelentek a kisebbségek történetei is, Kleinheincz nagyon szereti és ajánlja Thi Bui The Best We Could Do című önéletrajzi munkáját, ami egy vietnami bevándorló család története, és a vietnami háborúban az északi és a déli oldal szembenállását és az ebből fakadó konfliktusokat is bemutatja.
Szép ezután arról beszélt, hogy miért mára lett ennyi női és kamasz lányos képregény. A folyamatok összetettségét leegyszerűsítve három fő okot nevezett meg:
- Az amerikai piacon a nyolcvanas évekig meghatározó volt a képregényboltok jelensége, aminek a fetisizálásával mi is találkozhatunk filmekben, sorozatokban. Robbins írta, hogy ezekbe a kvázi barlangokba nőként nagyon rossz érzés volt belépni, mert régebben például a pornográfia árusítását nem választották el a képregénytől, ráadásul az is csalódás volt, hogy nem talált olyan képregényt, ami neki szólna. A piac szerkezete kizárta a nőket, a szexuális kisebbségeket, a különböző népcsoportokból való embereket. Ez kezdett szétesni a kilencvenes években a szűkülő a képregénypiaccal, amikor az olvasókat keresve a nagy kiadók “hirtelen rájöttek, hogy az emberiség fele nő”.
- Szintén számít, hogy a kétezres évektől a képregényt könyvekben (is) adják ki, és ezzel bekerült a jóval nagyobb könyves terjesztésbe.
- A női képregényeknek a webcomicok népszerűsége is jót tett, hiszen ezeket sok nő és fiatal olvassa (Szép a Nimonáért rajong), és presztízzsé vált webcomicot könyvben kiadni.
Magyarul elérhető képregényként Szép az Anna Frank naplójának fekete borítós változatát ajánlotta (több van forgalomban, szerinte ez a jó). Ennél kiemelte a kreatív vizuális adaptációt, ami szerinte fontos egy olyan közegben, ahol a gyerekek nem foglalkoznak órán a vizuális kultúrával. Emellett hangsúlyozta, hogy a női főszereplőjű képregények nemcsak lányoknak szólnak, hanem mindenkinek. Ezt a gondolatot fogalmazta meg később Kleinheincz is, aki szerint nemcsak a kislányokat kéne arra kondicionálni a fiú főszereplős kötelező olvasmányokkal, hogy empatizáljanak egy fiú problémájával, hanem ennek fordítva is meg kéne történnie: “Abszurd, hogy nem akarnak megismerkedni az emberiség felének a tapasztalásaival”.
A magyar női képregényalkotók kapcsán Szép elmondta, hogy amikor a Petőfi Irodalmi Ügynökség megbízásából összerakta a magyar képregényesek külföldi terjesztőknek szánt katalógusát, csak két nőt tudott beletenni. Az egyikük Benczédi Anna Júlia illusztrátor, akinek Vízitündér (író: Maria Surducan) című kötete 2020-ban elnyerte a hosszú képregényeknek járó Alfabéta-díjat. A másik Marjai Petra Lilla, akinek szexuális kalandokkal teli, zsírkrétával megrajzolt diplomaképregénye, az Eki & Coco, eredetileg Belgiumban készült, angol nyelven. Szép szerint a női képregény itthon még mindig feltörekvő állapotban van, el kell telnie pár évnek, hogy tematizálni tudjanak, vagy iskolákat és irányzatokat elemezni.
Vera Brosgol: Ánya kísértete
Tondora ennek kapcsán kifejtette, hogy ő az amerikai közegben azt tapasztalja, hogy megszűnt a nyomás, hogy a főszereplőnek kisfiúnak kell lennie. Illusztrátorként pedig az, hogy ő nő, nem érdekel senkit, amíg el tudja végezni a munkát.
A képregényalkotás gyakorlatával kapcsolatban előkerült, hogy ugyan történetileg a borítón feltüntetett feladatokat (pl. író, kihúzó) jellemzően férfiak látták el, a nők csak retusáltak, színeztek, azóta ez sokkal diverzebb. Példaként bemutatták a Ms. Marvel képregényt, ami tudatos paradigmaváltó szándékkal jött létre. A főszereplője egy muszlim kamaszlány, írónak pedig Willow Wilson nő fantasy szerzőt kérték fel.
Szép elmondta, hogy a Magyar Képregény Szövetség törekszik arra, hogy nők is képviseltessék magukat a szakmai beszélgetéseken vagy az Alfabéta-díj zsűrijében (a díjazásban nem az alkotó neme számít, hanem a minőség).
Tondora ezen a ponton hosszasan beszélt arról, hogy mennyire kemény munka képregény-illusztrátorrá válni. Szerinte eleve ez a legnehezebb illusztrációs műfaj, amire akár 7-10 évet is kell készülni - miközben ahhoz képest, hogy aztán mennyi időt, energiát igényel, Magyarországon egyáltalán nem térül meg anyagilag. Neki azért sikerült befutnia, mert a szülei messzemenőkig támogatták, otthon élt, volt ösztöndíja, és senki nem háborgatta, amikor hajnalban, 12 órája még mindig ugyanazt az oldalt rajzolta.
Szekeres itt beszúrta, hogy a képregényre is kellene állami pályázatot kiírni, nemcsak a szépirodalomra vagy a zenére.
Szép kiemelte a booktuberek hatását is, akik többnyire lányok, és szinte mindegyikük csinál egy olyan videót, amiben felfedezik a képregényt. Kleinheincz megerősítette, hogy az eladásaikban érzékelik, hogy a booktuberek rájöttek, hogy ez nekik való.
Zárásul Szép mutatta be a magyar származású, amerikai Miriam Katin We Are On Our Own című képregényét, amit szerinte mindenképpen ki kéne adni itthon is. A történet Budapesten és a Balaton-felvidéken játszódik, és arról szól, hogy ő és az anyja hogyan bujkáltak 1943-44-ben, hogyan áldozza fel magát az anyja azért, hogy Katint kimentse a városból.
“Az egyik nagy tabu Magyarországon a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszak, amit itt nem lehet megrajzolni, de ő Amerikában megtette.”
Katin képregényének méltatásához Tondora is csatlakozott, szerinte ez a Maus mellé sorolható alapmű, nem is érti, Magyarországon miért nem elérhető, hiszen tipikusan olyan történet, amit itt olvasnunk kellene.
