Martin Korte német emlékezetkutató, a Braunschweigi Műszaki Egyetem professzora, az egyik legtöbbet idézett neurobiológus, televíziós műsorok kedvelt vendége. Kutatásainak középpontjában a digitális technológia és az ember kapcsolata áll. Új könyve német nyelvterületen nagy sikert aratott, most pedig magyarul is megjelent. Ez az Ésszel a géppel.
A kötetben a szerző közérthető nyelven mesél egy olyan tudományterületről, ami mindenkit érint, hiszen mindannyian a digitális technológia korában élünk. A száraz kutatási adatok helyett érdekességekkel és példákkal magyarázza el, milyen hatása van a digitális eszközöknek az életünkre és az idegrendszerünkre.
Már csak 40 másodpercig tudunk figyelni?!
A folyamatos digitális jelenlét márpedig lenyomatot hagy az idegrendszerünkön. Folyamatosan romlik a koncentrálóképességünk, mivel arra trenírozzuk magunkat, hogy mindig másra figyeljünk, mint amivel éppen foglalkozunk.
Miközben dolgozunk, félszemmel a bejövő üzeneteinket lessük a telefonunkon – ismerős, ugye?
A statisztikák szerint átlagosan óránként 110-180 alkalommal érintjük meg a telefonunkat, és mindössze negyven másodpercet töltünk a gépünkön a már megkezdett feladattal, mielőtt eltereli a figyelmünket valami más dolog az interneten vagy a külvilágban.
Egyfolytában megszakítjuk minden tevékenységünket, így nincs gyakorlatunk abban, hogy csak egy feladatra koncentráljunk és kizárjuk a zavaró tényezőket.
Mi magunk gyengítjük az akaraterőnket.
Ez a folyamatos stimuláció pedig stresszhez vezet. Az agy ilyenkor átkapcsol vészhelyzeti működésre, amikor alig érzékeljük a környezetünket és a szabad, asszociatív gondolkodás helyett csak reflexek alapján reagálunk.
Korte ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy vigyáznunk kell, milyen feladatokat adunk át és milyen információkat bízunk az internetre vagy az AI-ra. A tudás, az adatok, a tények és az életrajzi emlékek megváltoztatják az agyunk szerkezetét.
Vagyis differenciáltabban gondolkodunk, cselekszünk és látjuk a dolgokat, ha mi magunk is többet tudunk a világról. Korte szerint ezt nem szabad elveszítenünk.
Így hatnak a gyerekekre a kütyük
A kötet nagy részét a gyerekek és a digitális világ kapcsolata képezi, ennek sokat vitatott leágazása az iskolai digitális eszközök kérdése. Korte ebben az arany középutat képviseli. Amellett érvel, hogy a digitális oktatás szükséges, azonban a kutatások azt mutatják, hogy a képernyők használata nem olyan hatékony, mint amikor a gyerekek csoportokban tanulnak és valódi kapcsolatot teremtenek egymással az osztályteremben.
Azt külön is hangsúlyozza, hogy akár digitális, akár hagyományos oktatásról van szó, tanárokra szükség van, akik irányítanak, rámutatnak a hibákra, elmagyarázzák, hogy javíthatunk a teljesítményünkön.
A digitális oktatásnak szerinte bizonyos körülmények között egyenesen hátrányai is lehetnek.
Az önállóan, mindössze a digitális eszközzel végzett tanulás azoknak a diákoknak kedvez, akik eleve jobban teljesítenek. Azok a fiatalok azonban, akik valamilyen hátránnyal indulnak, nehezebb körülmények közül érkeznek, ahol a digitális eszközök sem úgy állnak rendelkezésre, hátrányba kerülnek és rosszabbul teljesítenek az önálló tanulásban. Emiatt a szociális szakadék egyre jobban mélyül, így épp azok a gyerekek maradnak le, akiken segíteni kellene.
A digitális média túlzott használatának a valódi világban nagyon is kézzelfogható hatása van például a finommotoros képességekre, mint az egyensúlyérzék. A mai általános iskolások például képtelenek pontosan végigsétálni egy padlóra rajzolt tízméteres egyenes vonalon – a szerző erről is beszélt egy interjúban. Másrészt viszont a telefon nyomkodásához használt ujjak ügyesebbek, az ezekhez kapcsolódó agyi terület ezeknél a gyerekeknél fejlettebbek.
A multitasking mítosza
A könyv egy másik állítása, hogy a multitasking valójában csak mítosz. Ha több dolgot csinálunk egyszerre, akkor 50 százalékkal hosszabb időbe telik elvégezni azokat, mintha egymás után csinálnánk meg a feladatokat. Ráadásul a kísérletek azt mutatják, hogy a multitasking nem fejleszthető gyakorlással.
Korte szerint akkor dolgozunk a leghatékonyabban, ha csak két dologra koncentrálunk: magára a feladatra és a vele elérhető célra.
Még egy mítoszt eloszlatott: a kísérletek nem támasztották alá, hogy a nők ügyesebben zsonglőrködnek a több feladattal. Nők és férfiak egyformán rosszul teljesítenek a párhuzamos feladatmegoldásos teszteken.Vagyis a multitasking amellett, hogy srtresszes, mégcsak nem is hatékony.
Korte azt javasolja, hogy különítsük el határozottan az online és offline töltött időt és mindkét esetben figyeljünk csak arra, amit épp csinálunk, éljük meg a pillanatot. Ne próbáljunk meg mindenütt egyszerre jelen lenni, hanem koncentráljunk csak egy irányba.
Fotó: Martin Korte/ TU Braunschweig