Bryan Caplan közgazdász nem rejti véka alá, hogy a nyitott határok híve, és az általa jegyzett képregényben közel kétszáz oldalon keresztül érvel és polemizál a globális bevándorlás és a teljes liberalizálás mellett. Caplan ugyanakkor nagyon is tisztában van az ellenérvekkel, így a Szabad a pálya című kötetben folyamatosan hangot kapnak a kételkedők és tiltakozók is, akik szigorítanák, korlátoznák vagy tiltanák a bevándorlást. A könyv általánosságban a globális határnyitást tárgyalja, a fókuszpontja mégis az amerikai bevándorlás, aminek Caplan szerint egyebek között az az oka, hogy az Egyesült Államok továbbra is a bevándorlók kedvenc célországa, az amerikai minta sok ország számára példaként szolgál, nem utolsósorban pedig rengeteg kutatási adat áll a szakemberek rendelkezésére.
A Szabad a pálya megértéséhez ugyanakkor nem kell közgazdász vagy politológus végzettség, Caplan ugyanis egyszerűen, lényegre törően – és Weinersmith rajzainak köszönhetően – szemléletesen magyaráz el olyan összetett fogalmakat is, mint a bevándorlás utilitarista megközelítése vagy a nettó jelenérték. Érvelésének zanzája nem más, minthogy a határok megnyitásából globálisan mindenki profitálna, szerinte ugyanis a „nyitott határok felszabadítják majd a globális munkaerőpiacot és így példátlan bőséget tesznek elérhetővé”. A kötetben folyamatosan érveket és ellenérveket ütköztet, leginkább gazdasági szempontból, de bőven kitér a kulturális hatásokra (bemutatja, hogy a bevándorló családokban hogyan alakul generációkon át a nyelvtudás, vagy milyen hatással van a bevándorlás az egyes emberek IQ-jára – és általában milyen hatással lenne az emberiség IQ-jára).
A társadalmi gondokat és dilemmákat Caplan kulcslyukmegoldásokkal orvosolná, a példát pedig épp a gyógyításból hozza, ahol nagy metszések helyett sokszor már laparoszkópos eljárással végeznek sebészi beavatkozásokat. A bevándorlás területén a teljes szigor helyett különböző specifikus részfelvetései vannak: például ha egy országban attól tartanak, hogy a bevándorlók elveszik majd a helyiek munkáját, akkor megoldás lehet, hogy a bevándorlók magasabb adót vagy egyfajta belépődíjat fizessenek, amikor az országba érkeznek, amiből a helyiek veszteségeit kompenzálnák. Szerinte ez még mindig jobb megoldás lenne, mint a teljes tilalom.
A kötetben Caplan figurája az elméleti, filozófiai részeknél olyan személyekkel vitázik, mint Immanuel Kant vagy a Nobel-díjas Milton Friedman, de feltűnik a kötet lapjain Donald Trump amerikai ex-elnök is, és a legviccesebb (de egyáltalán nem bántó), amikor megjelenik legfőbb vitapartnere, a bevándorlást ellenző Mark Krikorian alakja. Caplan amúgy sem állta meg, hogy időről időre ne üssön meg személyesebb hangot, így a kötetbe bekerült román származású felesége, aki hétévesen került az Egyesült Államokba, és jó barátja, a kolumbiai származású szociológiaprofesszor, Fabio Rojas is.
A kötet végén amúgy – képkockára lebontott! – jegyzeteket és bőséges irodalomjegyzéket találunk. Caplan a képregény lapjain lelkesen és rendületlenül érvel a teljes nyitás mellett, a bevándorlásról szóló vitákhoz – melyeket nagy eséllyel még sokáig fogunk folytatni – pedig a Szabad a pálya jó adalék vagy kiindulási alap lehet. Caplan amúgy követendő példaként az Európai Uniót hozza fel, amelynek polgárai szabadon mozoghatnak és dolgozhatnak az övezeten belül, tisztában van ugyanakkor azzal is, hogy a világ még nagyon messze van ettől – a saját országáról nem is beszélve, amelynek határai még Kanada felé sincsenek nyitva.
