Zerocalcare, az olasz, akit a gyereked imádni fog
Zerocalcare művei Olaszországban rendre mintegy százezer példányban fogynak, olvasóinak jó része még csak nem is képregényrajongó. Hogy mi a titka? Közvetlenség, őszinteség, valamint a képesség, hogy önmaga hibáin nevessen és kifigurázza azokat.
A Torokszorítósdi hozzávalója három barát, egy iskola, egy sűrű, sötét erdő és egy titok. Egy gyávaságból fakadó hazugság, ami örökre tönkreteszi mások életét. Majd tizenöt évvel később a felismerés: úgy hitték, egyetlen titkot őriznek, holott mindhármuknak megvolt a sajátja. És volt még egy, a legnagyobb, amiről egyikük sem tudott. Napjaink legnépszerűbb olasz képregényalkotójának kötete a felnőtté válásról, titkokról és hazugságokról szól, és arról a torokszorító bűntudatról, ami polipcsápokként tekeredik ránk, és talán életünk végéig fojtogat.
Zerocalcare művei sajátos univerzumot alkotnak: önéletrajzi jellegűek, olyan vicces állandó mellékszereplőkkel, mint az Óriástatu, vagy az anyja, akit mindig emberméretű pulykának rajzol meg és sok fikcióval – egyik könyvében például egy zombitámadás kellős közepén találja magát. Ugyanakkor ő is ugyanúgy a popkultúrából táplálkozik: a Torokszorítósdiban például feltűnik Darth Vader, He-man, a Disney-féle három kismalac (közülük kettő már zombi), egy nagyon részeg Luke Skywalker, a Tini Nindzsa Teknőcök vagy a maszk a Sikoly-filmekből. Jó ideje az animáció is foglalkoztatja, hamarosan láthatjuk saját rajzfilmsorozatát a Netflixen.
Amikor Múminék megérkeznek a Riviérára
Tove Jansson nemcsak regényeket írt és rajzolt a Múminokról, hanem több képregényt is készített. 1948-ban jelent meg az első történet egy finn-svéd lap gyerekrovatában, majd 1954-től indultak be a folytatásos képregénystripek, ezúttal kifejezetten az angol nyelvű piacra, így a szövegek is eleve angol nyelvűek. A Nimue az egyik klasszikussal kezd, ez a Múmin a Riviérán. Míg a stripek eredetileg fekete-fehérben jelentek meg, magyarul a színes kiadást vették át, de a színezés retró jellege miatt tökéletesen illik a rajzokhoz.
És a történet?
Ahogy a tavasz megérkezik Múminvölgybe, és kinyílik az első krókusz, Múminpapa és Bájocska, akiket megigéz a szerencsejáték és a sztárok világa, ráveszik a családot, hogy utazzanak délre, a riviérára. Múmin és Múminmama vonakodva bár, de beleegyeznek az útba, így hát elkezdődik a múminok nagy kalandja, melyből nem hiányozhatnak a komornyikok, a luxusüzletek, a fedett medencék és a hajnali párbajok sem.
A szöveget Nagy M. Boldizsár fordította, Borda Réka szerkesztette, a borítót Tóth Patrícia magyarosította, a korrektúrát, csakúgy, mint a Torokszorítósdinál, Berki Imre Artúr csinálta.
A Múmin karaktereinek neveiről: a korábbi magyar kiadásokban több névváltozata is volt egyes szereplőknek, ám a jogtulajdonosok kanonizálták a neveket, táblázatba foglalták, hogy a különböző nyelveken hogyan kell ezentúl hívni a szereplőket. A magyar változat véglegesítésében a Múmin a Riviérán fordítója, Nagy M. Boldizsár is közreműködött.