James Joyce Dublinban született egy tízgyermekes családban. Apja kisvállalkozó, adóbegyűjtő, politikus, de leginkább alkoholista volt, aki zűrös ügyeivel nyomorba vitte a családot. Bigott katolikus anyja fiát papnak szánta, így Joyce jezsuita iskolákban tanult, majd 1898-ban a szintén jezsuita dublini University College hallgatója lett. Ekkorra már teljesen kiábrándult a katolikus hitből, az egyetemen sem teológiát, sem filozófiát nem hallgatott, inkább nyelveket tanult (például norvégot, hogy Ibsent olvashasson), és érdeklődése egyre inkább az írás felé fordult. Első műve, Az ibseni új dráma című értekezés 1900-ban jelent meg a londoni Fortnightly Review hasábjain. Ezt követően elsősorban verseket írt, amelyek később a Kamarazene című kötetben láttak napvilágot. Egy 1901-es népszámlálási jegyzőkönyvben már a 19 éves James szerepel.
Közben elhatározta, hogy orvos lesz, és 1902-ben, záróvizsgái után Párizsba utazott, ahol kiderült: dublini diplomáját nem ismerik el, és a tandíjra sincs elég pénze. Nem egészen egy év elteltével hazatért, és Stephen Hero címen belekezdett egy önéletrajzi ihletésű regénybe, amelynek újraírt változatát csak 1916-ban jelentette meg Ifjúkori önarckép címmel - cikkünket itt olvashatod róla. Közben felkérést kapott a The Irish Homestead című laptól egyszerű, Írországban játszódó történetek írására. A novellák egybegyűjtött füzérét 1914-ben Dublini emberek címmel jelentette meg kötetben.
1904-ben ismerte meg Nora Barnacle-t, a dublini Finn's Hotel szobalányát, aki hamarosan élettársa lett. Viszonyuk sajátos volt: Nora az érzelgős, olcsó regényekért rajongott, társa műveit soha nem olvasta, az írást afféle gyerekes hóbortnak tartotta. Joyce viszont nagyon szerette a nőt, aki intellektuálisan nem nyújtott sokat, érzéki örömökkel azonban elhalmozta. 1904-ben a horvátországi Pulába, majd Triesztbe költöztek, ahol megszülettek gyermekeik, George és Lucia. 1906 és 1907 között Joyce néhány hónapig egy római bank alkalmazásában állt, majd ismét visszatért Triesztbe. Elterjedt egy városi legenda, hogy Joyce magát Horthy Miklóst tanította angolul, amikor a leendő kormányzó 1904-ben Pólában (vagy Triesztben? Vagy Fiumében?) állomásozott, Joyce pedig ismeretlen írócska volt még, erről ebben a cikkünkben írtunk. Felmerült az is, hogy Joyce szifiliszes volt, és a betegség okozhatta, hogy "1907-ben lebénult a jobb karja, a betegség pszichés következményei közé tartozik pedig, hogy az író álmatlanságban szenvedett, időről időre elájult, és többször volt idegösszeomlása."
1909-ben rövid időre hazalátogatott Írországba, ahol egy ír mozihálózatot akart létrehozni, sikertelenül. Ekkor szakított végleg szülőhazájával, amelynek nacionalizmusát, vallásos elfogultságát hevesen elutasította, s legtöbb művében igen érzékletesen és kritikusan ábrázolta.
Az első világháború kitörése után Zürichbe költöztek, Joyce hozzálátott az Ulysses írásához. Mivel lassan, aprólékosan dolgozott, pénzkeresésre nem volt módja, a nyomortól csak a kiadók, a csodálók és a kevés barát anyagi segítsége mentette meg a családot. A szegénység mellett többféle szembetegséggel is meg kellett küzdenie, többször műtötték, néha rövidebb időre teljesen elvesztette látását.
James Joyce és Nora Barnacle Zürichben
Az Ulyssesből először Amerikában publikáltak fejezeteket a Little Review hasábjain. A mű közfelháborodást keltett, pornográfia vádjával be is tiltották egészen 1933-ig. 1920-ban Joyce-ék Párizsba költöztek, a teljes mű - az Odüsszeia sajátos modern változata - először itt jelenhetett meg 1922-ben. Az első teljes kiadást aztán nem kisebb művész, mint Matisse illusztrálta. A regény egyetlen nap, 1904. június 16. története a három főszereplő, Leopold és Molly Bloom, valamint Stephen Dedalus belső monológjain keresztül leképezve. Napjainkban a világ több pontján tartanak e napon úgynevezett Bloomsdayt, tisztelegve az író emléke előtt. Szombathelyen is szokás a Bloomsday, mert a mű szerint Leopold Bloom - azaz Virág Lipót - ebben a városban született. 2012-ben adták ki az új magyar fordítást, amit hatalmas csoportos munka előzött meg. Szolláth Dávid irodalmárral, az egyik újrafordítóval készült interjúnkban a szöveg extrém kihívásairól is beszélgettünk:
Érdekesség, hogy kortársa, Virginia Woolf nem szerette Joyce stílusát, a naplójában azt írta az Ulyssesről, hogy míg az eleje tetszett neki, a későbbi fejezetek untatták és irritálták. Woolf elutasítása azért is izgalmas, mert az utókor őket tartja a tudatfolyam technika legkiemelkedőbb képviselőinek.
140 éve született Virginia Woolf, a 20. századi modern irodalom egyik legfontosabb írója, a Mrs. Dalloway, az Orlando, A világítótorony és a Felvonások között szerzője. Születésének évfordulója alkalmából tíz érdekességet gyűjtöttünk össze az életéről.
1923-ban Joyce újabb regénybe kezdett, amelyen tizenhat éven át dolgozott. Az angol irodalom egyik legtalányosabb alkotása, a Finnegans Wake 1939-ben jelent meg, és akkor nem aratott túl nagy sikert. Jóllehet túl sok olvasója manapság sincs, a konszenzus mesterműként tartja számon, kezdőmondata pedig az egyik legjobb a világirodalomban.
A második világháború kitörése után, 1940-ben Joyce családjával együtt Zürichbe menekült Franciaországból, itt is halt meg 1941. január 13-án.
Joyce jelentősége elsősorban az új irodalmi technikák alkalmazásában és sajátos nyelvhasználatában áll. Napjainkban is több folyóirat foglalkozik csak az ő műveivel, emlékének ápolására világszerte Joyce-klubok működnek, nálunk 2002 februárjában alakult meg a Magyarországi James Joyce Társaság az író életművének kutatására.
