James Joyce a szifilisz miatt vakulhatott meg az egyik szemére - állítja megjelenés előtt álló könyvében (The Most Dangerous Book: The Battle for James Joyce’s Ulysses) egy harvardi kutató, Kevin Birmingham. Szerinte azok a tünetek, melyeket Joyce a leveleiben részletesen leírt (kelések a száján, tályog a vállán), is ennek a betegségnek a jellemzői. A szifilisz lehetett az oka annak, hogy 1907-ben lebénult a jobb karja, a betegség pszichés következményei közé tartozik pedig, hogy az író álmatlanságban szenvedett, időről időre elájult, és többször volt idegösszeomlása.
A feltételezés, hogy az író szifiliszes volt, az elmúlt évtizedekben időről időre felmerült. Birmingham mostani kutatásai során két olyan, 1928-ban kelt levelet is talált, melyekben Joyce arzén- és foszforinjekciókról számol be: annak idején a galyl nevű keverék tartalmazta ezeket az összetevőket, melyet kizárólag a szifilisz kezelésére alkalmaztak.
A szifiliszt Joyce megemlíti az Ulyssesben is, A dublini emberek című novelláskötetében pedig a Nővérek című írásában a tisztelendő halála kapcsán azt írta, hogy a betegség „ráment az agyára” (amit a betegség utolsó fázisaként tartottak számon). „Éjjelente, amint felnéztem az ablakra, ezt a szót ismételgettem suttogva: paralízis. Különös hangzású szó, akár a gnómon Euklidészben vagy a simónia a katekizmusban. Most pedig éppenséggel valami gonosz és bűnös lény nevét jelentette. Félelemmel töltött el, mégis vágytam rá, hogy a közelébe férkőzzem, és szemügyre vegyem halálos munkáját.” (ford.: Papp Zoltán)
Birmingham szerint a diagnózis teljesen más megvilágításba helyezi az író személyiségét: enélkül ugyanis Joyce leveleiből egy zsémbes hipochonder portréja rajzolódik ki, ezzel szemben az igazság az, hogy az írónak nagy fájdalmai voltak, mindez pedig az írásait is új megvilágításba helyezi.
A kötet június 16-án (Bloomsday) jelenik meg, azon a napon, melyen az Ulysses cselekménye játszódik.
Forrás: Guardian
