Az 1977-ben indított, évente hatszor megjelenő American Book Review a 21. század hajnalán összeállította minden idők legjobb kezdőmondatainak százas listáját. A listát nem meglepő módon a máig legkedveltebb amerikai regény, a Moby Dick kezdőmondata vezeti fel, de egyébként elég nagy a szórás a listán a különféle országokból származó szövegek, és a korok szempontjából is. Lentebb olvashatók a lista további érdekességei, és a tíz legjobb mondat magyar fordításban.
A legkorábbi kezdőmondat a Don Quijotéjéből (1605), a legújabb Jeffrey Euginides 2002-es Egy test, két lélek című regényéből származik. A 17. századot egyedül Cervantes képviseli, a 18. századból a Tristam Shandy és a Robinson Crusoe első mondata olvasható, a 19. századból tizenegy, jelen századunkból pedig mindössze két mondat található a listán – 20. századi mondatoké a lista 84 százaléka. Legtöbb kezdőmondattal Joyce (Ifjúkori önarckép, Ulysses, Finnegans Wake), további 11 szerző pedig két-két mondattal szerepel. Közülük mindössze Toni Morrison és Virginia Woolf reprezentálják a női nemet (a nők aránya egyébként 19 százalék a listán). A mondatok jórészt angolul íródtak le először, és bár a szerzők között több olyan található, akinek nem anyanyelve az angol (pl. Nabokov vagy a kínai Ha Jin), fordításból csupán tízet olvashatunk. A legtöbb kezdőmondatot adó eredeti nyelv az angol után a francia, a három előfordulás viszont becsapós, hiszen az ír származású Beckett A megnevezhetetlene eredetileg franciául íródott. A mondatok többsége hozzáférhető az adott regények magyar fordításainak első oldalán, egyedül a Finnegans Wake nincs lefordítva teljes terjedelemben (részletek itt olvashatók). A magyar fordítás néha furán hangzik az angol verzióhoz képest, de így is érdemes rájuk pillantani.
A lista alant:
10. „Engem szem nem lát.” (Ralph Ellison:A láthatatlan – Bartos Tibor)
9. „Azok voltak a legszebb idők, és azok voltak a legrútabb idők, az volt a bölcsesség kora, az volt a balgaság kora, azok voltak a hit napjai, azok voltak a hitetlenség napjai, az volt a Fény évadja, az volt a Sötétség évadja, az volt a remény tavasza, az volt a kilátástalanság tele, csak ránk várt minden, már nem várt ránk semmi, mentünk mind egyenesen az Égbe, mentünk mind egyenesen a másik irányba – röviden, a korszak abban hasonlított a mostanira, hogy a harsányabb hatalmak némelyike csakis a legáhítatosabb tisztelettel érte volna be most és mindörökké.” (Charles Dickens: Két város regénye – Sóvágó Katalin)
8. „Derült, hideg áprilisi nap volt, az órák éppen tizenhármat ütöttek.” (George Orwell: 1984 – Szíjgyártó László)
7. „folyófolyt az Éva és Ádám hajója mellett, a partkanyartól az öböl-bel felé farolva, elfele kanyarult, komótosan, Commodius viciosusan, az utca mentén visszakörforgat, visz Howth Castle és Eme-kastély-vidéke felé.” (James Joyce: Finnegans Wake – Bozai Ágota)
6. „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” (Lev Tolsztoj: Anna Karenina – Németh László)
5. „Lolita, létemnek lángja, lágyékom vágya.” (Vladimir Nabokov: Lolita – Békés Pál)
4. „Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe.” (Gabriel García Márquez: Száz év magány – Székács Vera)
3. „Sikolt feléd az égen át.” (Thomas Pynchon: Súlyszivárvány – Széky János)
2. „Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.” (Jane Austen: Büszkeség és balítélet – Szenczi Miklós)
1. „Szólítsatok Ishmaelnek.” (Melville:Moby Dick vagy a fehér bálna – Szász Imre)
