Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a művészet és a sport kizárják egymást. De ez nem feltétlenül van így: sok művész fordul érdeklődéssel a sportok felé, akár drukkerként, akár úgy, hogy maga is felhúzza a stoplist vagy ringe száll. A világirodalomból talán Hemingway és Nabokov a leginkább ismert sportrajongók, de tudjuk, hogy Esterházy Péter is imádta a focit.
Most 5 olyan szerzőt mutatunk a világirodalomból, akikről talán kevésbé köztudott, hogy viszonylag magasra jutottak egy-egy sportág művelésében.
Ken Kesey (birkózás)
Bár a Száll a kakukk fészkére íróját elsősorban önpusztító, gyógyszerkísérletekben is részt vevő, a börtönt is megjárt különcként ismerjük, oregoni iskolásként kiemelkedő futballista és birkózó volt. Később az Oregoni Egyetem Fred Lowe-ösztöndíjas birkózója volt a 174 fontos (nagyjából 79 kilogramm) súlycsoportban, és majdnem bejutott az olimpiai csapatba is.
A felkészülés során sajnos súlyos vállsérülést szenvedett, így nem folytathatta sportolói pályafutását.
A birkózókarrier vége egyben azt is jelentette, hogy beindult írói pályafutása, így részt tudott ugyanis venni a Stanford Egyerem írói programjában, a helyi veteránkórházban végzett munkája pedig ihletet adott neki élete legsikeresebb regényének megalkotásához.
David Foster Wallace (tenisz)
A fiatalkorában futballrajongó Wallace serdülőként nagyszerű teniszezővé vált, 14 éves korában az Egyesült Államok Teniszszövetsége a 17. helyre rangsorolta a Közép-Nyugaton, otthonában, Illinois államban pedig a 4. helyre. A Végtelen tréfa szerzője magát nagyjából a legjobb egy században helyezte el, és később, már legnagyobb sikerein túl is azt mondta magáról, hogy
„mélyen legbelül még mindig rendkívül jó teniszezőnek tartom magam, akit nagyon nehéz legyőzni”.
A tenisz mint téma, a játék szépsége íróként is érdekelte, a teniszt a létező legszebb és legigényesebb sportnak tartotta. Nem véletlen, hogy például Federer-élményéről is írt esszét, amit itt foglaltunk össze.
Jack Kerouac (amerikai futball)
A sportos alkatú Kerouac valóságos sztár volt az iskolai amerikaifutball-csapatban, és ennek köszönhetően ösztöndíjat nyert a Columbia Egyetemre is 1940-ben. Elsőévesként azonban már a második meccsén eltörte a lábát, ráadásul folyamatosan veszekedett az edzőjével, ezért a kispadra került. A sérülés és a sportkarrierről szövögetett álmok összeomlása diáktársai szerint nagyon megviselte,
nem evett, nem beszélt, egész nap a szobájában feküdt és a plafont bámulta.
Egyetemi évei alatt néhány sport témájú cikket írt a Columbia Daily Spectator nevű diáklapba, de mivel a futballösztöndíját nem sikerült meghosszabbítania, Kerouac otthagyta az egyetemet. 1942-ben még visszatért, és csatlakozott Lou Little edző egyetemi csapatához a Columbia tartalék hátvédjeként, de nem játszott egyetlen meccsen sem.
Samuel Beckett (krikett)
Kevesen gondolnák, de a Godot-ra várva szerzője szenvedélyes sportember volt, golfozott, teniszezett, rögbizett, érmet nyert úszásban és ökölvívásban is.
De futott, kerékpározott, motorozott és szeretett búvárkodni is.
Leginkább azonban a krikettet szerette, a játék iránti vonzalma még jóval azután is megmaradt, hogy játékosként a pályára léphetett volna.
A Dublini Egyetem hallgatójaként a balkezes ütő kétszer vett részt első osztályú krikettmérkőzéseken. 1969-ben, az irodalmi Nobel-díj átvételekor Beckett kettős elismerést kapott, úgy említették, mint a „Nobel-díjas, aki első osztályú krikettet játszott” és „az a díjazott, aki bekerült a Wisden Cricketeers' Almanachjába”, amelyet ebben a sportban legnagyobb tekintélynek tartanak.
Albert Camus (labdarúgás)
A Közöny és A pestis szerzője, amikor megkérdezték, hogy a színházat vagy a focit szereti-e jobban, noha nagy színházrajongó volt, egyértelműen a focit választotta. Az apját korán elveszítő írót édesanyja gyakorlatilag egyedül nevelte fel, nagy szegénységben éltek, ezért gyakran kapott szidást azért, mert focizás közben tönkretette a cipőjét.
Ez persze nem szegte kedvét, mert imádott focizni.
Középiskolás évei végén már az algíri egyetemi csapat, a Racing Universitaire d’Alger (RUA) kapusa volt.
Nagyszerű hálóőrnek tartották, nagy karriert jósoltak neki, de sajnos egy betegség közbeszólt. Tuberkolózissal diagnosztizálták, ezért a versenyszerű sportról le kellett mondania, a futball iránti érdeklődése azonban egész életében megmaradt.
Forrás: Wikipedia, mentalfloss.com
