A krikettező Beckett, a hálóőr Camus és még 3 író, aki kiváló sportoló hírében állt

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a művészet és a sport kizárják egymást. De ez nem feltétlenül van így: sok művész fordul érdeklődéssel a sportok felé, akár drukkerként, akár úgy, hogy maga is felhúzza a stoplist vagy ringe száll. A világirodalomból talán Hemingway és Nabokov a leginkább ismert sportrajongók, de tudjuk, hogy Esterházy Péter is imádta a focit.

Most 5 olyan szerzőt mutatunk a világirodalomból, akikről talán kevésbé köztudott, hogy viszonylag magasra jutottak egy-egy sportág művelésében.

Ken Kesey (birkózás)

Bár a Száll a kakukk fészkére íróját elsősorban önpusztító, gyógyszerkísérletekben is részt vevő, a börtönt is megjárt különcként ismerjük, oregoni iskolásként kiemelkedő futballista és birkózó volt. Később az Oregoni Egyetem Fred Lowe-ösztöndíjas birkózója volt a 174 fontos (nagyjából 79 kilogramm) súlycsoportban, és majdnem bejutott az olimpiai csapatba is.

A felkészülés során sajnos súlyos vállsérülést szenvedett, így nem folytathatta sportolói pályafutását. 

A birkózókarrier vége egyben azt is jelentette, hogy beindult írói pályafutása, így részt tudott ugyanis venni a Stanford Egyerem írói programjában, a helyi veteránkórházban végzett munkája pedig ihletet adott neki élete legsikeresebb regényének megalkotásához. 

David Foster Wallace (tenisz)

A fiatalkorában futballrajongó Wallace serdülőként nagyszerű teniszezővé vált, 14 éves korában az Egyesült Államok Teniszszövetsége a 17. helyre  rangsorolta a Közép-Nyugaton, otthonában, Illinois államban pedig a 4. helyre. A Végtelen tréfa szerzője magát nagyjából a legjobb egy században helyezte el, és később, már legnagyobb sikerein túl is azt mondta magáról, hogy

mélyen legbelül még mindig rendkívül jó teniszezőnek tartom magam, akit nagyon nehéz legyőzni.

A tenisz mint téma, a játék szépsége íróként is érdekelte, a teniszt a létező legszebb és legigényesebb sportnak tartotta. Nem véletlen, hogy például Federer-élményéről is írt esszét, amit itt foglaltunk össze

Jack Kerouac (amerikai futball)

A sportos alkatú Kerouac valóságos sztár volt az iskolai amerikaifutball-csapatban, és ennek köszönhetően ösztöndíjat nyert a Columbia Egyetemre is 1940-ben. Elsőévesként azonban már a második meccsén eltörte a lábát, ráadásul folyamatosan veszekedett az edzőjével, ezért a kispadra került. A sérülés és a sportkarrierről szövögetett álmok összeomlása diáktársai szerint nagyon megviselte,

nem evett, nem beszélt, egész nap a szobájában feküdt és a plafont bámulta. 

Egyetemi évei alatt néhány sport témájú cikket írt a Columbia Daily Spectator nevű diáklapba, de mivel a futballösztöndíját nem sikerült meghosszabbítania, Kerouac otthagyta az egyetemet. 1942-ben még visszatért, és csatlakozott Lou Little edző egyetemi csapatához a Columbia tartalék hátvédjeként, de nem játszott egyetlen meccsen sem.

Samuel Beckett (krikett)

Kevesen gondolnák, de a Godot-ra várva szerzője szenvedélyes sportember volt, golfozott, teniszezett, rögbizett, érmet nyert úszásban és ökölvívásban is.

De futott, kerékpározott, motorozott és szeretett búvárkodni is. 

Leginkább azonban a krikettet szerette, a játék iránti vonzalma még jóval azután is megmaradt, hogy játékosként a pályára léphetett volna.

A Dublini Egyetem hallgatójaként a balkezes ütő kétszer vett részt első osztályú krikettmérkőzéseken. 1969-ben, az irodalmi Nobel-díj átvételekor Beckett kettős elismerést kapott, úgy említették, mint a Nobel-díjas, aki első osztályú krikettet játszott és  „az a díjazott, aki bekerült a Wisden Cricketeers' Almanachjába, amelyet ebben a sportban legnagyobb tekintélynek tartanak. 

Albert Camus (labdarúgás)

Közöny és A pestis szerzője, amikor megkérdezték, hogy a színházat vagy a focit szereti-e jobban, noha nagy színházrajongó volt, egyértelműen a focit választotta. Az apját korán elveszítő írót édesanyja gyakorlatilag egyedül nevelte fel, nagy szegénységben éltek, ezért gyakran kapott szidást azért, mert focizás közben tönkretette a cipőjét.

Ez persze nem szegte kedvét, mert imádott focizni.

Középiskolás évei végén már az algíri egyetemi csapat, a Racing Universitaire d’Alger (RUA) kapusa volt.

Nagyszerű hálóőrnek tartották, nagy karriert jósoltak neki, de sajnos egy betegség közbeszólt. Tuberkolózissal diagnosztizálták, ezért a versenyszerű sportról le kellett mondania, a futball iránti érdeklődése azonban egész életében megmaradt.

Forrás: Wikipedia, mentalfloss.com

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Tudtad, hogy régen olimpiai sportág volt a költészet?

A legjobb alkalmi verseket 1912 és 1948 között díjazták az olimpiai játékokon. Elavult rímek, álnéven indulók és a költészet utolsó olimpiai bajnoka. Te kinek drukkolnál a versolimpián?

...
Beleolvasó

A magyarok miért csak sporteseményeken tudnak örülni egymás sikereinek? Olvass bele Csernus Imre új könyvébe!

Az ismert pszichiáter, Csernus Imre legújabb kötetében a magyarság kérdését járja körül. Most elolvashatsz belőle egy részletet.

...
Zöld

A menstruáció egészen máshogy hat a sportteljesítményre, mint eddig hittük

A menstruáció alatt végzett kognitív tesztek mást mutattak, mint amit a résztvevők feltételeztek a fizikai érzeteik alapján.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Az AI-nak már most gazdagabb a szókincse a magasan képzett emberekénél

Magyar kutatók két népszerű AI-szoftver verbális intelligenciáját hasonlították össze 9000 emberével.

...
Zöld

Vajon megváltoztatja-e az embert, ha napi kapcsolatban van a halállal?

Vajon nem veszítünk el valami létfontosságút azáltal, hogy az életünkben rejtve hagyjuk a halált? Hayley Campbell olyan emberekkel készített éleslátó és őszinte interjúkat, akiknek az elmúlás a mestersége. Olvass bele!

...
Zöld

Ez a könyv bebizonyítja, hogy a szívből jövő nevetéstől leszünk igazán boldogok

Ros Ben-Moshe kiterjedt kutatásokra, a humor- és nevetésterápia gyakorlatára, valamint a pozitív pszichológia és az idegtudományok eredményeire támaszkodva mutatja be, hogy a nevetés tényleg a legjobb orvosság. Olvass el a könyvéből egy részletet!

Listák&könyvek
...
Nagy

5 idézet a hét könyvéből: Naomi Alderman és A jövő

...
Nagy

Félelmetes és groteszk mesék – 7 kötet a világirodalomból, amit még idén olvasni fogunk

...
Nagy

Testvérviszályok, valódi háborúk, macskák és kalapács – A Margó Könyvek 6 kötete 2024-ben

...
Kritika

A hallgatás a fegyverek kegyetlenségével szedi szét a családod

A szlovén Goran Vojnović lírai szépségű, érzékeny regényében egy balkáni család küzd a némaság kényszerével, a történetek és a magyarázatok hiányával. A fügefa a hét könyve.

Szerzőink

...
vn

Tükrök, trükkök és nőtörténetek – még 7 kötet a világirodalomból, amit már várunk

...
sa

5 idézet a hét könyvéből: Naomi Alderman és A jövő

...
K. Varga Bence

K. Varga Bence: Szaradicsné kettéhasad

...

Nyáry Krisztiánnal indul az Ezt senki nem mondta! új évada [Podcast]

...

Kárhozatra születnek az ork csecsemők? [A hatalom gyűrűi-kibeszélő II/1.]

...

A nagyváros szövetébe láthatatlanul simultak a lányok [Budapesti nők]