A világirodalom terén elképesztően gazdag hónapok várnak ránk. Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, Salman Rushdie Diadalvárosa már kapható, de hamarosan érkezik Irene Solà új regénye, Murakami Haruki várva várt A város és bizonytalan falai című kötete, de Viktor Pelevin és Charles Bukowski rajongóinak sem kell már sokáig várniuk. Októberben mutatják be az Intermezzo című, új Sally Rooney-regényt, hamarosan pedig Gunnar Gunnarsson Fekete madarát is elhozza nekünk az Ø Kiadó.
A friss világirodalmi megjelenéseket szemléző összeállításunk második részében újabb 7 izgalmas kötetet ajánlunk a figyelmetekbe. (Az első rész itt olvasható.)
Claire Keegan: Már későn
Claire Keegan az Ilyen apróságok című első regénye rögtön Booker-hosszúlistás lett, és a mi tavaly év végi listánkon is szerepelt. A Már későn című novellagyűjteménye hasonló, érzelmi kompressziós megoldásokkal operál: Keegan, mondhatni, a modernkori, női Hemingway. A Már későn három párkapcsolati történetet tartalmaz, igazi remekműveket. Keegan tükröt tart nekünk, önzőségünknek, szerelemmel és szeretettel kapcsolatos kicsinyességeinknek, öntorzításainknak.
Amy Hempel: Az állatvilág kapujában
Amy Hempel történeteinek szereplői hétköznapi, sokszor név nélküli emberek, akik eléggé szófukarok, élettörténetük sem kiemelkedő, de valamilyen tragédia – látható vagy láthatatlan –, mindig körüllengi őket. A címadó novellában a főszereplő állatkínzással kapcsolatos hangokat hall a fejében, egy másik írásban pedig elhagyott nők csak azért járnak állatmenhelyre, hogy aztán ők is elhagyhassák a kiszolgáltatott állatokat. Akad olyan történet is, amelyikben egy nő elmondja: volt idő, mikor arra vágyott, úgy szeressék őt, ahogyan egy kutya szereti az embert.
Az 1951-ben született novellista, Amy Hempel az amerikai minimalista próza egyik legfontosabb képviselője. Írásaiban jelentős szerepe van a ritmusnak, a csendeknek, a költői szóképeknek. Legtöbbször nem a tartalom a lényeg, hanem az érzések megragadása, az „apró” szálak, amelyekből végül kibontakozik az egyén tragédiája. Mindezek ellenére az író egyik legnagyobb erőssége a humora. Novelláskötete az Ampersand gondozásában, Dobsa Evelin fordításában érkezik.
Abdulrazak Gurnah: A tengernél
1996 egy késő novemberi napján ereszkedik a Gatwick repülőtér leszállópályájára Saleh Omar gépe. Az idős férfi az Indiai-óceán távoli szigetéről, az eltérő kultúrák évszázados találkozóhelyéről, Zanzibárról érkezett, hamisított útlevéllel és álnéven, a táskájában pedig legféltettebb kincse, egy tömjénnel teli mahagóniládika. Korábban bútorüzlete és háza volt, férj volt és apa, ám most csak menedéket keres csendes magányába zárkózva.
Mivel úgy tűnik, nem beszél angolul, kirendelnek mellé egy tolmácsot, az egyetemi oktató, költő Latif Mahmudot, aki szintén Zanzibárról származik. Amikor Saleh és Latif találkozik egy angol tengerparti kisvárosban, kiderül, a múltjuk nagyon is szorosan egymáshoz köti őket.
Visszaemlékezéseik során feltárul családjaik ellenségeskedéssel terhes, szövevényes története, melyben szerelem, árulás, csábítás és birtoklásvágy egyaránt szerepet játszott.
A háttérben pedig egy gyarmati uralom alól felszabadult nép küzdelmes sorsát is végigkövethetjük a Nobel-díjas Abdulrazak Gurnah saját élettapasztalatait is felszínre hívó, magával ragadó regényében. Ahogy Gurnah korábbi magyarul megjelent regényeit, úgy A tengernélt is az Európa adja ki.
Vigdis Hjorth: Anya meghalt?
Egy lázadó fiatal nő faképnél hagyta a családját, és meg sem állt egy másik kontinensig, egy másik életig. Eltelt harminc év, nem volt jelen apja betegségénél, halálánál, temetésén, nem ismeri húga gyermekeit. Családja nehezteléséből, dühéből lassan idegenség, hamu alatt parázsló gyűlölet lett. Hogyha harminc év után tékozló gyermekként megpróbál visszatérni anyjához, vajon újra tud-e éledni a szülő-gyermek viszony? Vajon feltámad-e az ősi, zsigeri, ösztönből fakadó szeretetkapcsolat?
Vigdis Hjorth 1959-ben született Oslóban. 1983-ban gyermekkönyvekkel kezdte írói pályáját, azóta több mint harminc kötete jelent meg. Jellemző rá, hogy a legkínosabb, szőnyeg alá söpört témákat sokszor természetes, közvetlen, akár humoros hangon tárgyalja. Makacsul kutatja a diszfunkcionális család ártalmas működését, egyre mélyebbre ás a titkok, elhallgatások, traumák világába és brutális őszinteséggel tárja elénk, amit talál. A Polar kiadásában magyarul is olvasható a 18 nyelvre lefordított Örökség című regénye, ami a kirobbanó nemzetközi sikert hozta el számára, valamint A tanárnő dala és a Henrik Falk című könyve.
Az Anya meghalt? című regényben tökéletes képet fest a generációs traumáról, hitelesen ábrázolja, hogyan jelöl meg bennünket a gyerekkor, hogyan vándorol át a fájdalom szinte akadálytalanul egyik generációból a másikba.
Vlagyimir Szorokin: Az örökség
Az örökség című regényt Szorokin 2023-ban fejezte be: a mű a – 2021-ben szintén a Gondolat Kiadó gondozásában megjelent – Garin doktor folytatásának tekinthető (főhősei a doktor utódai egy, a „kátrányok” fajába tartozó nőtől), és az író korábbi gyakorlatához hasonlóan egy elképzelt jövőből közvetlen, groteszk választ ad az aktuális oroszországi eseményekre, a klasszikus orosz prózai hagyományt a fantázia abszurd bakugrásaival és joyce-i szólamokkal vegyítve.
Elisa Shua Dusapin: A pacsinkógolyók
A szokcsói tél után ezúttal a tokiói nyárba repíti olvasóit Elisa Shua Dusapin második regénye, A pacsinkógolyók. Claire nagyszüleinél tölti a nyarat, akik az ötvenes években menekültek el Koreából, s játéktermet nyitottak pénznyelő pacsinkóautomatákkal.
Claire Svájcban él, és sosem tanult meg igazán koreaiul, ezért nagyszüleivel csak néhány angol szó, koreai kifejezés és egy sor eltúlzott gesztus segítségével tud kommunikálni. A Kiss Kornélia fordításában szeptemberben, a Magvető gondozásában megjelenő regény identitásról, nyelvről mesél érzékeny tónusban. Itt elolvashatsz egy részletet A pacsinkógolyókból.
Per Petterson: Szájában hamu, cipőjében homok
Az 1960-as évek elején járunk, a hidegháború nyomott légkörével sújtott Norvégiában. Per Petterson későbbi műveinek ki-be járó hőse, Arvid Jansen még csak hatéves kisfiú, akit olykor rémálmok gyötörnek. Arvid lassan, óvatos léptekkel kaptat a kamaszkor előtte magasodó baljós hegye felé. Még nem érti teljesen, de az apró mozaikokból már kezd összeállni számára a világ.
Szülei munkások. Oslo külvárosában élnek, apja cipőgyárban dolgozik, dán édesanyja takarítónő. A mára világhírűvé lett norvég író debütáló regényének középpontjában az apa-fiú kapcsolat áll.
Per Petterson a tőle megszokott finom ecsetvonásokkal, borongós északi színekkel festi meg a gyermekkor összetett portréját. Műve sallangmentes, szikár nyelvezettel megírt – akárcsak Hemingway, Petterson is kerüli a felesleges díszítéseket. A sorok között, a felszín alatt kimondatlan érzések és fájdalmasan őszinte, mégis megértő, szeretettel teli történetek sejlenek fel. Így, a maga pőreségében tárul fel előttünk az ember zavarba ejtő sérülékenysége és a kapcsolatok kusza pókhálója.
