Camus hőse a világirodalom legmegmagyarázhatatlanabb gyilkosságát követi el

Camus hőse a világirodalom legmegmagyarázhatatlanabb gyilkosságát követi el

„Ma meghalt az anyám. Vagy talán tegnap, nem is tudom.” A francia irodalom jól ismert mondatai, melyekkel kezdetét veszi Meursault, az algíri francia hivatalnok talányos történetének kibontása. A férfi önmaga és a külvilág számára is teljesen érthetetlen okból lelő egy arab embert a tengerparton, majd börtönbe és a tárgyalóterembe kerül, ahol beletörődéssel fogadja halálos ítéletét. Egyszerű, rövid, tárgyilagosan előadott történet, semmi sem bonyolult benne, mégis egy hatalmas kérdőjel az egész, egyrészt a gyilkos tett megmagyarázhatatlansága, másrészt a főhős személyiségének ellentmondásossága miatt. Mert a legnagyobb kérdés, melyből az összes többi ered, nem más, mint hogy kicsoda Meursault? A társadalmi konvenciók ellen lázadó hős? Magának való, torz jellemű szociopata? Vagy hazugságra és megalkuvásra alkatilag képtelen ember? Újraolvasó rovatunkban Orwell, Kafka és Hemingway után most az irodalmi Nobel-díjas író, Albert Camus Közöny című regényét vettük elő.

Kolozsi Orsolya | 2023. augusztus 04. |
Albert Camus
Közöny
Ford.: Gyergyai Albert, Jelenkor, 2022, 150 oldal
Albert Camus: Közöny könyv

Az Algériában született francia író-filozófus Jean Paul Sartre mellett az egzisztencializmus legmeghatározóbb alakja, aki a világot és benne az emberi létet értelmetlennek és abszurdnak látta, és ezzel állította szembe az emberi méltóságot, valamint a szolidaritást. Ez utóbbit mutatja meg A pestis című regényében, melyet a koronavírus-járvány kezdetén már újraolvastunk:

Ha járvány van, a betegséget mindenki a szívében hordja
Ha járvány van, a betegséget mindenki a szívében hordja

Albert Camus A pestis című regényéből Olaszországban triplájára emelkedtek az eladások, Franciaországban egy hét alatt több, mint 1600 fogyott. A koronavírus miatt újraolvastuk.

Tovább olvasok

Szépirodalmi és bölcseleti munkái mellett legendás alakja és élettörténetének több részlete (többek között szegénységben eltöltött gyerekkora, sport iránti szenvedélye, tüdőbetegsége vagy korai, tragikus halála egy autóbalesetben) is hozzájárult ahhoz, hogy a világirodalom legnagyobb és máig legismertebb alakjai közé kerülhetett. 

Közöny (eredetileg L’Étranger, azaz Az idegen) című, negyven nyelvre lefordított kisregényét 1942-ben adták ki. A szöveg legfontosabb sajátossága az az elbeszélői hang, mely egyes szám első személyben közvetíti az eseményeket, mindent a főhős nézőpontjából, az ő tudatán és értelmezésén átszűrve. A megszólalásmód szenvtelen, tárgyilagos és szikár. Meursault közönyösnek tűnő mondatai rövidek és minimalisták, némi líraiság csak a napot, a hőséget, a forróságot és a tengert leíró részekben figyelhető meg: „A nap most már kibírhatatlan volt. Szinte darabokra tört a homokon és a tengeren.” A főhős tehát maga az elbeszélő, aki anyja haláláról és temetéséről, egy szerelmi viszonyról, egy meg nem magyarázható gyilkosságról, a börtönben töltött napokról és bírósági tárgyalásáról számol be azon a nyelven, mely szótlan, rezignált, közömbösnek és érzéketlennek tűnő személyiségéből fakad. 

-

Az emberi élet egyik legtraumatikusabb eseményével (az anya halála) indítja elbeszélését, és már az első mondat szenvtelensége irányt mutat a későbbiekre nézve, majd fokozódik ez az érzés, amikor a temetésre utazó férfi beszámol arról, hogy nem kívánja felnyitni anyja koporsóját, és még egyszer megnézni őt, a virrasztáson tejeskávét iszik, dohányzik és nem tudja pontosan megmondani, hány éves az édesanyja, akit ő adott be egy öregek otthonába. A temetésről visszatérve aztán azonnal a tengerhez megy, fürdőzik egyet, sőt felszed egy lányt is. Hát mi ez, ha nem a lehető legnagyobb érzéketlenség, kérdezhetné az, aki csak a történet vázlatát ismeri, de aki olvassa a regényt, valószínűleg látja, hogy a helyzet korántsem ennyire fekete vagy fehér. Meursault személyisége ennél jóval rejtélyesebb, nem igazán lehet eldönteni, hogy vajon nincsenek érzelmei, vagy csak nem tudja kifejezni őket, vagy esetleg nem hajlandó azokat a társadalmi normák és elvárások szerint megmutatni. 

Ez a világtól és a társadalomtól elidegenedett, kívülálló figura már önmagában furcsa és nehezen érthető, de a mű közepe táján elkövetett gyilkosság még talányosabbá teszi az alakját. A teljesen motiválatlan tettnek semmiféle előzménye nincs (bár korábban is találkoznak az arabokkal, akkor azonban éppen Meursault kéri a barátját, hogy ne használja a fegyverét), és oka sem igazán. Az irodalmi művekben nem ritka toposz a gyilkosság, de valamiféle szándék általában minden emberölés mögött megtalálható. Ez lehet féltékenység, bosszú, nyereségvágy, gyűlölet, önvédelem, hirtelen felindulás vagy akár furcsa kísérlet (ld. Raszkolnyikov), de ok nélküli emberölésre alig akad példa. Nemcsak környezete, ő maga sem érti saját magát, hiszen sem a fegyver elsütésének pillanatában, sem a későbbiekben nem tud számot adni arról, mi vitte rá a gyilkosságra, melyet részletesen, a maga abszurditásában is valósághűen mutat be a narrátor: „Akkor aztán minden megingott. A tenger felől sűrű és lángoló lehelet áradt. Úgy éreztem, hogy az ég egész széltében megnyílik, s tűzesőt hullat a földre. Egész lényem megfeszült, és görcsösen szorongattam kezemben a revolvert. A ravasz engedett, odaértem a cső sima fémtestéhez, s akkor kezdődött el minden, abban a száraz, süketítő zajban. Leráztam magamról a napot és egyben a verítéket. Megértettem, hogy megtörtem az egész nap egyensúlyát, és egy strand kivételes csendjét, ahol pedig boldog voltam. Akkor még négyszer egymás után lőttem egy már mozdulatlan testre, s a golyók úgy belemélyedtek, hogy még a nyomuk se látszott.

Olyan volt ez, mintha csak kopogtam volna, röviden, négyszer, balsorsomnak ajtaján.”

Ennek a különös gyilkosságnak a megjelenítéséig tart a regény első fele, a másodikban már a következményeket ismerhetjük meg, és míg az elsőben Meursault állt a középpontban, addig a másodikban már a társadalom is főszereplővé lép elő. A második rész (mely nagyrészt a bírósági tárgyalásra épül) voltaképpen az első magyarázata, hiszen az ügyvéd, az ügyész, az esküdtek és az újságírók is azt próbálják megérteni (amit egyébként az olvasó is), hogy a főhős miért tette, amit tett. A nyomozás folyamán természetesen őt magát is megkérdezik erről, de nem tud mást mondani, mint „hogy az egész a nap miatt volt”. Ha korábban nem is, itt már egészen biztosan feltűnik Meursault környezethez való viszonyának és személyiségének az a sajátossága, hogy sokkal inkább érzéki benyomások útján kapcsolódik a világhoz, mint érzelmileg vagy intellektuálisan. Hétköznapjaiban az érzékszervei nagyobb szerepet kapnak, mint bármi más, a hőség, a szagok, az ízek, a külvilág zajai jelentősebb dolgokként tűnnek fel előtte, mint a társadalom számára szokásosan fontosnak nevezett dolgok. A gyilkosságot sem tudja másképp magyarázni, mint ezzel, a szemébe tűző nappal és a kibírhatatlan hőséggel. 

-

Az ügyét tárgyalóknak ez természetesen nem elég, mindenképpen racionális okot szeretnének találni az abszurd tett megértéséhez, ehhez pedig elsősorban arra kell rájönniük, kicsoda Meursault. Meg akarják érteni, ki ez az ember, így egyre inkább elkanyarodnak a konkrét bűnesettől, és arra fókuszálnak, milyen érzéketlenül viselkedett az anyja temetésén. Szeretnék megrajzolni a profilját, eldönteni, hogy egy gyászába belezavarodott, mélyen érző, csendes férfi vagy egy érzéketlen, üres szívű, mindenki iránt közönyös ember áll előttük. Ha Meursault kicsit is értené a világot, és hajlandó lenne azonosulni a szereppel, melyet felkínálnak neki (látványosan gyászolná az anyját, elfogadná Istent, bűntudatot mutatna), akkor jóval enyhébb ítéletre számíthatna. Ő azonban nem megy bele ebbe a játszmába, és talán éppen ez az, amit vele kapcsolatban maga Camus így fogalmaz meg: „…a könyv hősét azért ítélik el, mert nem vesz részt a játékban. Ily módon idegen a társadalomban, amelyben él, magányosan és érzékenyen bolyong az élet peremén. (…) Hogyan nem vesz részt Meursault a játékban? A válasz egyszerű: nem hajlandó hazudni.

A hazugság nem egyenlő azzal, hogy nem az igazat mondjuk. Valójában azt is jelenti, hogy többet mondunk az igazságnál, és többet annál, mint amit érzünk.”

Erre azonban még akkor sem hajlandó, amikor tálcán viszik elé a lehetőséget, felkínálják neki saját viselkedésének mindenki számára elfogadható értelmezését. Elutasít minden olyan lehetőséget, ahol belemehetne a közös játszmába és menthetné a bőrét. Következetes ellenállása heroikussá is válhatna, de ez sem történik meg egyértelműen, hiszen nem lehet eldönteni, hogy mindez tudatos döntés-e a részéről. Ha igen, akkor Meursault igazi hős, valódi lázadó, mártírrá váló figura – de számomra a többszöri olvasás után sem egészen nyilvánvaló, hogy nem akar vagy egyszerűen csak nem tud beállni a társadalom által előírt szerepbe.

Mivel nem megy bele a játékba, a társadalom, melynek addig jórészt a perifériáján mozgott, halálra ítéli. Meursault nem tettet olyan érzelmeket, melyeket éreznie kellene és illene, akkor sem, ha megpróbálják erre az ösvényre terelni. És a legtöbb értelmezés éppen ebben találja meg a kulcsot: a főhőst ebben a regényben nem a valódi érzelmei különböztetik meg környezetétől, csak az, hogy ő nem mutat hamis érzelmeket, nem áll készen a megalkuvásra. És talán éppen ezért kell meghalnia is: a társadalmi konvenciókat képviselő ügyész, az esküdtek és a tárgyaláson résztvevők nem tűrik el, hogy nyíltan vállalt ürességével hatalmas felkiáltójelként figyelmeztessen a társadalom többségének ürességére, és azokra a hazugságokra, melyekkel igyekeznek elfedni azt. 

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Hemingway szerint a legnagyobb küzdelem az, amit az ember önmagával folytat

Hemingway halhatatlan figurát keltett életre az idős, kubai halász, Santiago alakjában, aki három hosszú napon át viaskodik egy hatalmas kardhallal, hogy aztán a tetemet a hazafelé vezető tengeri úton felzabálják a cápák. A példázatos történet a kitartás, a büszkeség, a küzdelem és az öregedés regénye is egyben. 

...
Nagy

Kafkánál a valóság az igazi rémálom, az élet pedig maga a reménytelenség

Franz Kafka az idegenség írója, aki a létezésben nem talál semmiféle otthonosságot – az ember létét a világban kiúttalan, elidegenedett, szorongással és félelemmel teli állapotként jeleníti meg, elsősorban a groteszk és az irónia segítségével, egy szürreális, mégis ismerős világ megteremtésével. Újraolvasó rovatunk májusi könyve Kafka talán leghíresebb műve, A per

...
Kritika

Az 1984-ben olyan az élet, mintha lépni próbálnánk a sakktáblán, pedig már rég mattot kaptunk

Újraolvasó rovatunkban olyan klasszikusokat veszünk elő, melyeknek szállóigéit, felejthetetlen hőseit, emlékezetes fordulatait mindenki ismeri. Ezúttal egy sokat idézett regényt olvastunk újra, mert a szerző születésének 120. évfordulóját ünnepeljük, és mert a Nagy Testvér, a Gondolatrendőrség, a 101-es szoba közös kulturális tudásunk alapvető részei. George Orwell disztópiája, az 1984 a rovat áprilisi könyve.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Jordán Ferenc: Az ember találmánya a szaporodáshoz való jog - Olvass bele a biológus könyvébe!

Litkai Gergely a Bookline Zöld podcastjének következő adásában Jordán Ferenc hálózatkutatóbiológussal beszélget Az ember vége a természet esélye című könyvéről. Olvass bele a kötetbe!

...
Zöld

Túlélés vagy tanulás? John Holt könyve az iskolai kudarcok meglepő okait mutatja be – Olvass bele!

Miért jelent kudarcélményt sok gyerek számára az iskola? Olvass bele John Holt könyvébe!

...
Zöld

UFO-invázió nem lesz, de arrogáns azt gondolni, hogy egyedül vagyunk – Podcast Rab Árpád jövőkutatóval

Litkai Gergely a Bookline Zöld új podcastjében Rab Árpád jövőkutatóval beszélget Jane McGonigal Elképzelhető című könyvéről. 

...
Szórakozás

„Ez már hosszabb, mint egy házasság” – Megnéztük az 55 éves Kalákáról szóló filmet

Kaláka: a Kárpátoktól a Karib-tengerig nem egyszerűen a zenekar történetét meséli el, hanem egy kontinenseken átívelő út krónikája is.

Szerzőink

...
Kiss Imola

Csernus Imre: A magyarok zárkózottak, fosósak és félnek felelősséget vállalni

...
Horányi Hanna Zelma

Nick Cave könyve megtört szívű elmélkedés hitről, zenéről és gyászról

...
sa

Az ügynökakták igenis nyilvánosak, csak fel kell dolgozni őket – Takács, Bartók és gyermekvédelem a Margón

A hét könyve
Kritika
Nick Cave könyve megtört szívű elmélkedés hitről, zenéről és gyászról
...
Zöld

Jordán Ferenc: Nem az a lényeg, hogy megjósoljuk a Föld jövőjét, hanem hogy alkalmazkodjunk [Podcast]

Litkai Gergely zöld podcastjének vendége Jordán Ferenc ökológus, akivel tavalyi nagy sikerű, Az ember vége a természet esélye című könyve apropóján beszélgettek.

Polc

Salman Rushdie és a kétélű kés, ami élni hagyta

...

Otthonosság és idegenség Görcsi Péter debütáló regényében – Olvass bele!

...

Jesmyn Ward rabszolgalányról szóló története a test nyelvén mesél pokoljárásról és felemelkedésről

...

Stephen King 50 éves horrorja egy menstruáló kamaszlány miatt vált klasszikussá

...