(Nyolcvan éve, 1935. szeptember 17-én született Ken Kesey amerikai író, a filmen is nagy sikert aratott Száll a kakukk fészkére című regény szerzője.
Kesey a Colorado állambeli La Juntában született, de Oregon államban nőtt fel, ahol szülei jól menő tejgazdaságot működtettek. A középiskolában minden csínyre kész, problémás gyerek volt: bűvésztrükkökkel és hasbeszéléssel szórakoztatta társait, a tankönyvek helyett inkább a csillagokat tanulmányozta, kiválóan bokszolt, birkózott és az amerikai futballban is jeleskedett.
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
Fordította: Bartos Tibor, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2012, 376 oldal, 3200 HUF
A középiskola elvégzése után az Oregoni Egyetemen tanult tovább, ahol a helyi színjátszókörben is megcsillogtatta tehetségét. Itt tapasztalta meg az írás örömét, és ettől kezdve novellákban rögzítette napi élményeit, megfigyeléseit. Egy ösztöndíj jóvoltából a Stanford Egyetemen írásművészeti órákat látogatott. 1956-ban megnősült, három gyereke született, de volt egy negyedik gyereke is, egy alkalmi kapcsolatból.
Huszonöt éves volt, amikor egy diáktársa sajátos pénzkereseti lehetőségre hívta fel a figyelmét: a kaliforniai Palo Alto egyik veteránkórházába önkénteseket kerestek narkotikumokkal végzett kísérletekhez, amelyeket a kormány finanszírozott. Kedélyesen csak ennyit jegyzett meg: "Na, ilyenkor kezdi el az ember azt érezni, hogy Isten létezik. Amikor a CIA elkezd drogot osztani neked". A kísérletek befejeztével a kórház elmeosztályán vállalt betegfelvigyázói munkát, itt szerzett tapasztalataiból, élményeiből született meg 1962-ben világhírűvé vált regénye, a Száll a kakukk fészkére.
A kórházban rögzített benyomásait (...) kiírta magából: a Száll a kakukk fészkére 1962-ben jelent meg, és egyből óriási siker lett. A lélektelen és embertelen rendszerrel szembeszálló jólelkű és életvidám csirkefogó, Randle Patrick McMurphy története hamar kultikussá lett, és népszerűsége azóta is töretlen.
Az író-pszichológus Gyurkovics Tibor (nem mellesleg a vígszínházi előadás szakértője) úgy vélte, hogy „létezésünk skizofréniájáról beszél a mű, és nem a skizofrénia betegségről. Arról, hogy nyomorult sorsunk beilleszthetetlenségét nálunk kevésbé nyomorultak, vagy mondjuk szerencsésebbek manipulálják elviselhetetlenül beilleszkedővé. S itt a belső lírai skizofréniás látás társadalmi méretűvé növekszik: a nálunk épkézlábabbak manipulálnak minket, látszólag épkézlábatlanabbakat. Nem az elmebetegségről van tehát szó Ken Kesey könyvében. Manipuláltságunkról van szó, társadalmiasult egyéniségünkről, mely nem azonos egyéni egyéniségünkkel. Ez mégcsak nem is társadalomkritika. Egyszerűen tény. Az ember felnőtt helyzeténél fogva manipulált…"
A regény megjelenésének évében, azaz 1962-ben, a kórház egyik női alkalmazottja beperelte az írót és a kiadót is, azt állítván, hogy a regény egyik mellékszereplőjét, a háromszor színre lépő vöröskeresztes hölgyet nyilvánvalóan róla mintázta a szerző. Kesey nem bonyolódott jogi vitába, hanem az érintett részeket átírta, és a regényben a „vöröskeresztes liba” helyett így a „Szóvivő” lépett színre (az Európa Kiadó legfrissebb kiadásában is a módosított szöveg olvasható).
Kesey egyszer mesélt arról is, hogy évekkel a regény megjelenését követően véletlenül összefutott azzal az ápolónővel, aki a Főnéni, Miss Ratched alakját inspirálta. „Sokkal kisebb volt, mint amire emlékeztem, és sokkal emberségesebb is” – ismerte el ekkor a szerző.
A könyv nem várt sikert aratott mind az olvasók, mind a kritikusok körében, akik a hatvanas évek Amerikájában uralkodó kiúttalanság és otthontalanság érzésének lenyomatát látták benne. A regényből Dale Wasserman átiratában hamarosan színdarab is készült, amelynek jogait a színpadi előadás főszerepét alakító Kirk Douglas vásárolta meg. Amikor a filmstúdiók is érdeklődni kezdtek a mű iránt, Douglas a fiának, Michael Douglasnek adta át a jogokat, aki egy Amerikában addig kevéssé ismert csehszlovák emigráns filmesre, Milos Formanra bízta a rendezést. McMurphy szerepére előbb Marlon Brandót, majd Gene Hackmant próbálták megnyerni, de ők nem vállalták, így került a képbe az ördögi mosolyú Jack Nicholson.
A film 1975-ben készült el, a következő Oscar-gálán öt szobrot kapott, és a nézők milliói körében osztatlan sikert aratott. Érdekes módon az író ki nem állhatta a filmet, nem szerette Jack Nicholsont, és az indián Bromden (Serteperte Főnök) alakját is kifogásolta.
Keseyt a váratlan siker és népszerűség nem vakította el. Megírta az Olykor egy nagy ötlet című családregényét, amelyből Paul Newman rendezésében és főszereplésével film is készült, majd gyakorlatilag eltűnt az irodalmi életből. Barátaival együtt megvásárolt egy kiszolgált iskolabuszt, elképesztő színekkel átfestették, és rámázolták a Further nevet. Keresztül-kasul beutazták vele Amerikát, és afféle "drog-happeningeket" tartottak útközben Merry Pranksters (Vidám csínytevők) néven, miközben maguk is bőven fogyasztottak a különböző tudatmódosítókból. Sofőrjük a Kerouac-regényekből ismert botrányhős, a költő Allen Ginsberg alkalmi szeretője, Neal Cassady volt, a zenei hátteret pedig a Grateful Dead együttes szolgáltatta.
Az írót 1965-ben kábítószer-birtoklásért letartóztatták, de saját öngyilkosságát megrendezve Mexikóba szökött. Nyolc hónap bujkálás után lóháton tért vissza hazájába, ahol öt hónap börtön várt rá. 1967. novemberi szabadulását követően a vándoréletet elunva családjával egy oregoni farmon telepedett le, ahol végül apja mesterségét folytatva tejgazdaságot üzemeltetett. Számos újságcikket írt, született néhány könyve is, de ezek színvonala meg sem közelítette az első regényét.
Az írót mélységesen lesújtotta, hogy húszéves fia 1984-ben autóbalesetben meghalt. 1990-ben meghívták az Oregoni Egyetemre írást tanítani, de cukorbetegség kínozta, és májproblémái is voltak. A Grateful Dead koncertjeinek rendszeres fellépője volt, egy általa írott darabbal turnézott a Merry Panksters megmaradt tagjaival, happeningeken próbálta a hatvanas évek szellemét felidézni. Ken Kesey hatvanhat évesen, 2001. november 10-én bekövetkezett halálát májrák okozta.
Magyarul még a Hajósének és az Olykor egy nagy ötlet című regényei jelentek meg, Kakukkfészek címmel pedig több színház is műsorára tűzte legismertebb regényének színpadi változatát.
(MTI)
