Gáspár Singer-Anna: Lényeges felismerés volt, hogy általam fontosnak tartott problémák másokat is érdekelnek

Gáspár Singer-Anna: Lényeges felismerés volt, hogy általam fontosnak tartott problémák másokat is érdekelnek

Idén már hatodik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. Lassan hagyomány, hogy interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket. Halmai RóbertBabarczy EszterCzakó Zsófia, Szelle Ákos, Zsembery Péter  és Hegyi Ede után Gáspár-Singer Anna mesélt a könyv elengedéséről, az olvasói értelmezésekről és a novellákat összekötö motívumokról. A legjobb első prózakötetnek járó elismerést október 15-én az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon adják át a Várkert Bazárban. 

Forgách Kinga | 2020. október 11. |

Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban? 

Az elengedés: és itt nem csak az egyes szövegekkel kapcsolatos bíbelődésre gondolok, hanem a már összeállt kötetre is. Egy másik, sokkal korábbi, nagyjából az első novellák megjelenésekor elkönyvelt 

lényeges felismerés volt az is, hogy általam fontosnak tartott problémák mások számára is érdekesek lehetnek.

Gáspár-Singer Anna
Valami kék
Kalligram, 2019, 205 oldal
Gáspár-Singer Anna: Valami kék

Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét? 

Alapvetően egymástól különálló szövegeket kezdtem el írni, így inkább arról van szó, hogy az évek alatt folyóiratokban megjelent novellák lassan kötetbe rendeződtek. Két évvel ezelőtt tettem először egymás mellé őket, akkor 

viszont már azt is láttam, hogy a „kint is vagyok, bent is vagyok” idegenségélménye, az identitáskeresés vagy épp a határátlépés(ek) milyen gyakran visszaköszönnek bennük.

A legutolsó novellákat így már kifejezetten e motívumokhoz kapcsolódóan írtam.

Mit vártál az első könyvedtől? 

A kiadáson túl leginkább azt szerettem volna, ha a könyv megtalálja az olvasóit, és hogy ezek a szövegek tőlem függetlenül is működjenek.

Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön? 

A szövegekkel molyolást tényleg csak abbahagyni lehet, befejezni nem,

szóval biztosan találnék most is olyan részt, amin változtatnék. De itt jön a képbe a már korábban is említett elengedés, ami szerencsére időnként gátat szab az eredendő javítgatási vágyamnak. Ha van valami, ami az írással kapcsolatban terápiás jelleggel bír, akkor ez az.

Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?
 

A barátaimnak – általában mindig ugyanannak a pár embernek – szoktam  elküldeni a kész szövegeket, akik szerencsére eléggé konstruktívan állnak hozzá, és véleményezik: többnyire csak ezután publikálom őket. Amikor két éve megkerestem a kiadót (Kalligram), tizenegy szöveg volt meg, amelyekhez később még további hármat írtam, ekkor már a szerkesztőmmel szorosan együttműködve.

Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?
 

Érdekes volt megtapasztalni, hogy a szövegek kapcsán olyan új kapcsolódási pontok és értelmezési lehetőségek merültek fel, amelyek korábban nem jutottak az eszembe. Volt olyan is, aki azt mondta, nem szó szerint persze, hogy a könyv „a körúton belül jó lesz”. És időnként igyekszem én is megküzdeni a szoros referenciális olvasattal, amikor az ember legszívesebben azt kiáltaná: Hé, ez csak játék! De viccen kívül: az eddigi legjobb élményem az volt, hogy olyanok is szerették a könyvet, akikről álmomban sem gondoltam volna.

Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?

Michael Ende fantasy meseregénye, a Végtelen történet, ami körül, elsősorban a film miatt, elképesztő hájp volt akkoriban. Emlékszem a boldogságra is, amikor a nagyapámnak a huszonötödik könyvesboltban sikerült végre beszereznie, mert mindenki azt akarta olvasni. Tényleg, szabályos őrület volt. 

Most belegondolva abban a könyvben is fontos szerep jut az idegenségnek és a különféle határátlépéseknek.

Hány évesen írtad meg az első olyan szöveget, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad? 

Leszámítva a nyolcévesen lejegyzett receptjeimet, amelyeket gondosan össze is fűztem, illetve a később Örkény modorában írt fura „egyperceseimet”, bőven harmincon túl kezdtem el írni és publikálni. Igaz, akkor már nagyon vágytam rá. Az egyetemen (magyar szak) valamiért cikinek tartottam volna, amiben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy nem nagyon foglalkoztunk kortárs szövegekkel. 

Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért? 

Friss élmény Marilynne Robinson Háztartása, ami szerintem csodás debüt könyv: őszintén beszél a kötődésekről, magányról és a normalitástól való eltérés szabadságáról. 

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Ebből a tíz könyvből kerül ki 2020 Margó-díjasa!

Idén már hatodik alkalommal adják át a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat - mutatjuk a legjobb tízet!

...
Nagy

Ezeket a könyveket jelölték idén a Margó-díjra (2. rész)

Idén immáron hatodik alkalommal dől el, hogy ki kapja a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat. Mutatjuk a jelölteket!

...
Nagy

Ezeket a könyveket jelölték idén a Margó-díjra (1.rész)

Idén immáron hatodik alkalommal dől el, hogy ki kapja a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat. A jelölt könyvek befutottak, mi pedig bemutatjuk, kik közül kerülhet ki 2020 Margó-díjasa.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

Mi az a mesterséges intimitás, és milyen hatással van az életünkre? Esther Perel belga-amerikai pszichoterapeuta tartotta az idei Brain Bar záró előadását.

...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

A hét könyve
Kritika
Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját
...
Nagy

John Scalzi: Miért akarna bármi az emberhez hasonlóvá válni?

Miért vesz valaki templomot magának? Segít-e az alkotói válságban a zenélés? Hogyan reagálnának az emberek, ha tényleg megjelenne az igazi mesterséges intelligencia? John Scalzival, a Könyvfesztivál díszvendégével beszélgettünk. Interjú.

Olvass!
...
Beleolvasó

Luiz Schwarcznak a bipoláris depresszióval és a családja történetével is meg kellett küzdenie

Luiz Schwarcz Sao Paulo egyik legjelentősebb könyvkiadójának alapítója, aki Légszomj című könyvében családjáról és a bipoláris zavarral való küzdelméről is mesél. Olvass bele!

...
Beleolvasó

És te mit tennél, ha éjszaka beállítana hozzád a bátyád egy zsák pénzzel és egy hullával?

A családomban mindenki gyilkos Agatha Christie és Arthur Conan Doyle találkozása a Tőrbe ejtve-filmekkel és A csütörtöki nyomozóklubbal. Ördögien csavaros történet, ami a klasszikus krimik szabályrendszerét tiszteletben tartva nyújt valami felejthetetlenül újat. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Roderik Six hátborzongató történetet írt az emberi alkalmazkodókészségről

A Helikon Margó Könyvek sorozatában megjelent Özönvíz egy ökológiai katasztrófa küszöbén játszódik és a kíméletlen túlélési kényszerről mesél. Olvass bele!