Gáspár Singer-Anna: Lényeges felismerés volt, hogy általam fontosnak tartott problémák másokat is érdekelnek

Gáspár Singer-Anna: Lényeges felismerés volt, hogy általam fontosnak tartott problémák másokat is érdekelnek

Idén már hatodik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. Lassan hagyomány, hogy interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket. Halmai RóbertBabarczy EszterCzakó Zsófia, Szelle Ákos, Zsembery Péter  és Hegyi Ede után Gáspár-Singer Anna mesélt a könyv elengedéséről, az olvasói értelmezésekről és a novellákat összekötö motívumokról. A legjobb első prózakötetnek járó elismerést október 15-én az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon adják át a Várkert Bazárban. 

Forgách Kinga | 2020. október 11. |

Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban? 

Az elengedés: és itt nem csak az egyes szövegekkel kapcsolatos bíbelődésre gondolok, hanem a már összeállt kötetre is. Egy másik, sokkal korábbi, nagyjából az első novellák megjelenésekor elkönyvelt 

lényeges felismerés volt az is, hogy általam fontosnak tartott problémák mások számára is érdekesek lehetnek.

Gáspár-Singer Anna
Valami kék
Kalligram, 2019, 205 oldal
Gáspár-Singer Anna: Valami kék

Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét? 

Alapvetően egymástól különálló szövegeket kezdtem el írni, így inkább arról van szó, hogy az évek alatt folyóiratokban megjelent novellák lassan kötetbe rendeződtek. Két évvel ezelőtt tettem először egymás mellé őket, akkor 

viszont már azt is láttam, hogy a „kint is vagyok, bent is vagyok” idegenségélménye, az identitáskeresés vagy épp a határátlépés(ek) milyen gyakran visszaköszönnek bennük.

A legutolsó novellákat így már kifejezetten e motívumokhoz kapcsolódóan írtam.

Mit vártál az első könyvedtől? 

A kiadáson túl leginkább azt szerettem volna, ha a könyv megtalálja az olvasóit, és hogy ezek a szövegek tőlem függetlenül is működjenek.

Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön? 

A szövegekkel molyolást tényleg csak abbahagyni lehet, befejezni nem,

szóval biztosan találnék most is olyan részt, amin változtatnék. De itt jön a képbe a már korábban is említett elengedés, ami szerencsére időnként gátat szab az eredendő javítgatási vágyamnak. Ha van valami, ami az írással kapcsolatban terápiás jelleggel bír, akkor ez az.

Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?
 

A barátaimnak – általában mindig ugyanannak a pár embernek – szoktam  elküldeni a kész szövegeket, akik szerencsére eléggé konstruktívan állnak hozzá, és véleményezik: többnyire csak ezután publikálom őket. Amikor két éve megkerestem a kiadót (Kalligram), tizenegy szöveg volt meg, amelyekhez később még további hármat írtam, ekkor már a szerkesztőmmel szorosan együttműködve.

Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?
 

Érdekes volt megtapasztalni, hogy a szövegek kapcsán olyan új kapcsolódási pontok és értelmezési lehetőségek merültek fel, amelyek korábban nem jutottak az eszembe. Volt olyan is, aki azt mondta, nem szó szerint persze, hogy a könyv „a körúton belül jó lesz”. És időnként igyekszem én is megküzdeni a szoros referenciális olvasattal, amikor az ember legszívesebben azt kiáltaná: Hé, ez csak játék! De viccen kívül: az eddigi legjobb élményem az volt, hogy olyanok is szerették a könyvet, akikről álmomban sem gondoltam volna.

Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?

Michael Ende fantasy meseregénye, a Végtelen történet, ami körül, elsősorban a film miatt, elképesztő hájp volt akkoriban. Emlékszem a boldogságra is, amikor a nagyapámnak a huszonötödik könyvesboltban sikerült végre beszereznie, mert mindenki azt akarta olvasni. Tényleg, szabályos őrület volt. 

Most belegondolva abban a könyvben is fontos szerep jut az idegenségnek és a különféle határátlépéseknek.

Hány évesen írtad meg az első olyan szöveget, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad? 

Leszámítva a nyolcévesen lejegyzett receptjeimet, amelyeket gondosan össze is fűztem, illetve a később Örkény modorában írt fura „egyperceseimet”, bőven harmincon túl kezdtem el írni és publikálni. Igaz, akkor már nagyon vágytam rá. Az egyetemen (magyar szak) valamiért cikinek tartottam volna, amiben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy nem nagyon foglalkoztunk kortárs szövegekkel. 

Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért? 

Friss élmény Marilynne Robinson Háztartása, ami szerintem csodás debüt könyv: őszintén beszél a kötődésekről, magányról és a normalitástól való eltérés szabadságáról. 

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Ebből a tíz könyvből kerül ki 2020 Margó-díjasa!

Idén már hatodik alkalommal adják át a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat - mutatjuk a legjobb tízet!

...
Nagy

Ezeket a könyveket jelölték idén a Margó-díjra (2. rész)

Idén immáron hatodik alkalommal dől el, hogy ki kapja a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat. Mutatjuk a jelölteket!

...
Nagy

Ezeket a könyveket jelölték idén a Margó-díjra (1.rész)

Idén immáron hatodik alkalommal dől el, hogy ki kapja a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat. A jelölt könyvek befutottak, mi pedig bemutatjuk, kik közül kerülhet ki 2020 Margó-díjasa.

KÉPALÁ 2020
...
Nagy

Elindult a KÉPALÁ pályázat - Neked mit mesél a fotó?

...
KÉPALÁ - Testőrök között

Győry Domonkos: Papamobil [Képalá]

...
KÉPALÁ - Apa

Papp Ágnes: Vízidő [Képalá]

Film / Színház / Muzsika
...
Kritika

Mi az ára a művészetnek? - Itt járt Martin Eden

...
Hírek

7+1 adaptáció, amelyet érdemes megnézni októberben

...
Hírek

Újra streamel a Radnóti Színház!

A hét könyve
Kritika
Nagy-Britannia legrosszabb évei, legrosszabb évei
...
Nagy

Csillag Péter: Egy nap a mai futballviszonyok értékelése is biztosan érdemes lesz az utókor figyelmére

Az Ady stoplisban című kötetben magyar irodalmi alakok futballhoz való viszonya, a Kapufák és kényszerítők című könyvben a sport és a történelem kölcsönhatása került terítékre, a Hátsó füves című fotóalbum pedig a mai vidéki focira és a sport társadalmi vetületeire irányítja a reflektort. Interjú.

Olvass!
...
Beleolvasó

A tárgyalóteremben az igazság néha különösen rossz védelem

Graham Moore egy olyan „ki tette?” típusú krimit alkotott, ami mindamellett, hogy fontos témákat boncolgat a törvény, igazságosság, lelkiismeret és rasszizmus tengelyén, veszettül szórakoztató is - írtuk kritikánkban a Bűnösökről. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A régi Budaörsöt fedezi fel magának Závada Pál Wandererje

Závada Pál legújabb regényében a budaörsi történelem évtizedeinek és évszázadainak időrétegein utazik keresztül egy-egy alakért, arcért, történetért. Olvassatok bele!

...
Beleolvasó

Végre itt a lehetőség, hogy megmentsük Nemecsek Ernőt!

Interaktív könyv készültt Molnár Ferenc kultikus regénye nyomán. A Pál utcai küldetésben az olvasónak minden fordulópontnál lehetősége van dönteni arról, hogy miként folytatódjon a történet. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Woody Allen: Mindig utáltam a valóságot, de máshol nem lehet jó csirkeszárnyat kapni

Októberben magyarul is megjelenik Woody Allen életrajza, amelyben a rendező családról, forgatásokról, filmekről, barátokról és filmes barátokról mesél. Amerikában a könyv megjelenését kisebb botrány övezte, ti viszont már bele is olvashattok - mutatunk egy részt az Apropó nélkülből!

...
Beleolvasó

Hogyan őrizzük meg humorunkat és ép eszünket vesztegzár idején?

Mihez kezd egy nagymama, ha karanténba kerül? Pataki Éva sok humorral átszőtt regényéből ez is kiderül. Mutatunk egy részt belőle.

...
Beleolvasó

Már megjelenésekor az amerikai kortárs költészet klasszikusaként emlegették

A háború utáni amerikai és egyetemes líra legnagyobb hatású alkotóinak egyikeként tartják számon John Ashberyt, akinek végre magyarul is megjelent az Önarckép konvex tükörben című könyve.