Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?
Mindig vágytam arra, hogy szépirodalmat írjak, de nem mertem belekezdeni, részben csak félénkségből, és mert nagyon nagyra tartottam az írókat, részben azért, mert úgy gondoltam, hogy az én sötét gondolataim ugyan kit érdekelnek, miért terheljem velük a világot. Amikor Forgács Zsuzsa jó tizenöt éve megkeresett azzal, hogy írjak neki egy szöveget a női testről, úgy vágtam bele, hogy át sem gondoltam, novellát írok-e vagy esszét, és írtam mindjárt hármat. Ezek az első novellák alkották aztán a kötet magját, amelyhez hozzáadódtak más alkalmi felkérések, míg egyszer csak az a gondolat kezdett foglalkoztatni, nem lesz-e ebből kötet, végig tudom-e vinni egy egész könyvben is, amit a novellákban elkezdtem, radikálisan és félelem és szégyen nélkül.
Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?
Ahogy írtam, felkérésre született szövegek adták a magot, tehát teljesen kívülről indult el az írási folyamat, de megtaláltam benne magam, és ki akartam kerekíteni egy kötetté.
Mit vártál az első könyvedtől?
Kicsit aggódtam, hiszen esszéistaként és kritikusként voltam jelen régebben az irodalmi életben, elfogadják-e tőlem, hogy másféleképpen szólalok meg. De egyébként leginkább csak azt vártam magamtól, hogy kompromisszum nélkül végigcsináljam, ami a fejemben mocorgott, és hogy néhány embert megtaláljon, akiknek mondanak valamit ezek a szövegek és az élmények, amelyeket megörökítenek.
Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?
Többen mondták, hogy nagyon sötét a könyv, és bár ez volt a vállalásom, szívesen tennék bele egy-két szöveget, ami az öröm és a jó szerelem lehetőségeit is megmutatja a női tapasztalatban, hiszen semmi nem tisztán fekete, mindenben vannak világosabb foltok helyenként. Nem tudom ugyanakkor, nem vetné-e ki magából a könyv, ha ilyesmivel próbálkoznék - miközben írtam, volt szöveg, amit ilyennek szántam, de nem sikerült megírnom.
Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?
Nagy Boglárka, a Jelenkor szerkesztője volt a múzsám, az ő támogatásával készült el a kötet. Ezenkívül a gyerekeimnek mutattam meg a szövegeket, amikor elkészültek, nagyon lelkes olvasók voltak.
Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?
Volt, aki azt mondta, hogy újra és újra elolvasott egy novellát (az evészavarról szólót), mert egyszerűen nem tudta elhinni, hogy ezt meg lehet írni. Valaki más pedig azt mondta, hogy nem nézte ki belőlem, hogy ilyen őrült, zsigeri szöveget tudok írni. Mindkettő nagyon jól esett.
Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?
Valószínűleg a Winnetou volt az első könyv, amit elolvastam, azon tanultam meg olvasni. Melengető, otthonos emlék, a gyerekkorom szebb pillanatait idézi fel, amikor bele tudtam bújni egy könyvbe a világ elől.
Hány évesen írtad meg az első olyan szövegét, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?
Kiskamasz koromban írtam verseket, ezeket meg is mutattam másnak, de nem volt velük nagy sikerem. Azt mindenesetre megállapították, hogy elég sötéten láttam az életet (már akkor is...). De a szüleim szerint az első versem kétévesen írtam, a következőképpen hangzott: "Nézem, nézem a Dunát, nem látom a hajót. Fáj a szívem."
Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?
Nagyon sok kiváló első kötet van, nehéz választani. A Fancsikó és Pinta nagyon erős indulás volt, megjelent benne Esterházy későbbi játékossága és eleganciája, de több érzelemmel, mint amennyit később megengedett magának.
Nyitókép: Valuska Gábor
