Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?
Talán az, hogy a kevesebb néha több. A legelső verzió, amit kinyomtattam, jóval zsúfoltabb volt. Idő kellett ahhoz, hogy a felesleges szálakat el tudjam engedni, és a fontosabb témákban mélyebbre tudjak ásni, őszintébben tudjak megszólalni, ami nehéz volt, mert ez nagyrészt a saját történetem. Magamat, és a környezetemet is féltettem. Pozitív tapasztalat, hogy nem kellett volna.
Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?
Nem nevezném szikrának, talán inkább elakadásnak a saját életemben, amit az írás segítségével igyekeztem feloldani. Ebből született a szöveg, ami aztán sokat változott és alakult. A gyermekkori történeteket a katolikus hétköznapok szabályait követve igyekeztem felépíteni, a felnőttkori szál pedig a milánói dóm konténerkasszája körül játszódik. Talán ez volt a szikra, a milánói dóm kasszája, ahol jegyértékesítőként dolgoztam, miután fizetőssé tették a belépést a templomba.
Mit vártál az első könyvedtől?
Néhány olvasót, akiknek élményt nyújt a szöveg, és főleg néhány vallásos olvasót, akit elgondolkodtat.
Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?
A könyv története két szálon fut, gyermek- és felnőttkori novellák, ezek váltakoznak. Ha tehetném, adnék magamnak még egy kis időt a felnőttkori novellák kidolgozására.
Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?
Az írás, vagyis a könyv keletkezése és átalakulása is a férjemnek köszönhető, a szövegek neki készültek, ő segítette a munkámat, ő motivált, és ő szerkesztette meg a szöveget a leadás előtt.
Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?
Jólesett, hogy Várszegi Asztrik jól szórakozott a vallással kapcsolatos történeteken. Ennek azért örültem, mert nem a megbotránkoztatás volt a célom.
Egy régi osztálytársamtól kaptam egy kedves kommentet a megjelenés napján, nagyon gyorsan el is olvasta a könyvet, ennek örültem, annak meg különösen, hogy tetszett neki, és Janikovszky Éva jutott eszébe olvasás közben. Később ez a komment eltűnt, és amikor megkérdeztem, miért törölte le, azt felelte, kicsoda ő, hogy ilyesmit mer állítani, hiszen egyáltalán nem ért hozzá. Érdeklődéssel és izgatottan figyeltem, hogyan tanuljuk a véleményformálást és véleménynyilvánítást a szöveg kapcsán.
Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?
A Kincskereső kisködmön. Az első fejezet után lebetegedtem és belázasodtam, emlékszem, hogy éjszaka izzadtam. Megijesztett, hogy valami ilyen hatással lehet rám, féltem tőle. Ez nem változott, ma is könnyen a hatása alá von egy könyv, főleg, ha este olvasok. Pár hete például Bulgakov Kutyaszívével álmodtam, az átalakulóban lévő, félig kutya, félig emberszerű lény egy fotelben ült, és nevetett. Annyi változott gyerekkorom óta, hogy most már inkább szeretem, ha valami erős hatást gyakorol rám.
Hány évesen írtad meg az első olyan szövegét, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?
Huszonnyolc, és a megjelent kötet első változata volt.
Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?
Amikor könyvet választok, nem szoktam külön figyelni arra, hogy a szerző hányadik kötete került éppen a kezembe. Ha az olvasásélmény erős, többet szeretnék még tőle, és akkor örülök, ha megismerhetem a szerzőt, megtudhatom, hogy melyik írása korábbi, melyik későbbi, mennyit változott, mi a témája. Moesko Péter következő kötetét például várom, kíváncsian fogom olvasni, a Megyünk haza című kötetet nagyon szerettem.
