Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?
A Sebek a falon eredetileg forgatókönyvnek készült egy pályázatra, ahol azonban nem kapott támogatást. Ezután döntöttem úgy, hogy akkor „egész estés” regény lesz belőle. Nyilván ehhez alaposan át kellett dolgozni, bővíteni. Maga az alapötlet – és most spoileres leszek – onnan jött, hogy ekkortájt került a kezembe Natascha Kampusch önéletrajzi könyve, ami nagyon megérintett. Mire elolvastam, már tudtam, hogy ezt a témát akarom én is feldolgozni, magyar környezetben, krimibe ágyazva.
Mit vártál az első könyvedtől?
Hogy kiadják. Minden más – a pozitív visszajelzések, az építő jellegű kritikák, a jótanácsok – már csak a hab a tortán.
Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?
Ez megint spoileres lesz: Dina mindenképp nagyobb teret és több időt kapna. Az ő története megérne egy külön könyvet is, utólag kicsit bánom, hogy csak a regény végén derül ki, hogy ki ő valójában és min ment keresztül.
Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?
Nem igazán mutogatom senkinek a kéziratokat, de természetesen a feleségem az első, aki elolvashatja és jól megkritizálhatja.
Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?
Arra fel voltam készülve, hogy sokaknak túl sok lesz ez a könyv. Szóval a „beteg és undorító” jelzők nem leptek meg. Az már kicsit jobban, hogy néhányan pszichiátert javasoltak. Hogy pozitívat is mondjak: valakinek Dan Simmons ugrott be a stílusomról. Ez nagyon jól esett, mert ő tényleg nagy hatással volt rám.
Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?
Kettő ugrik be így hirtelen, nem tudom, melyik lehetett az első. Az egyik Sienkiewicztől a Sivatagon és vadonban, aminél jobb ifjúsági kalandregényt álmodni sem lehet. A másik Michael Crichtontól az Őslénypark, amit 13 évesen szerintem minden hónapban elolvastam egyszer.
Hány évesen írtad meg az első olyan szövegét, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?
Ez szinte biztos, hogy a gimiben volt, ahol – sokakhoz hasonlóan – verseket írogattam. Ezeket már meg mertem mutatni a tanáraimnak és az iskolai verspályázatra is beneveztem őket. Dobogón végeztem, ha jól rémlik.
Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?
Lee Child és az Elvarázsolt dollárok. Friss, eredeti, tele humorral és izgalommal. Ráadásul megteremtett egy halhatatlan krimihőst is, aki már huszonpár könyvben tért vissza azóta. De az Elvarázsolt dollároknál jobb Reacher-regény azóta sem született.
