Hegyi Ede: Meg akartam énekelni azon emberek életét, akiket gátlástalanul kihasználnak

Hegyi Ede: Meg akartam énekelni azon emberek életét, akiket gátlástalanul kihasználnak

Idén már hatodik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. Hagyomány, hogy interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket. Halmai RóbertBabarczy EszterCzakó Zsófia, Szelle Ákos és Zsembery Péter után Hegyi Ede mesélt arról, hogy az íráshoz miért kell bátornak és önazonosnak lenni, és hogy őt miként motiválta a düh. A legjobb első prózakötetnek járó elismerést október 15-én az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon adják át a Várkert Bazárban. 

Forgách Kinga | 2020. október 10. |

Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?

Talán az, hogy el kellett fogadnom, hogy elkezdeni és befejezni egy regényt csakis úgy lehet, ha az ember komolyan veszi, ha az életének, az idejének egy bizonyos részét felajánlja ennek a munkának. Bátornak kell lenni és önazonosnak.

Meg kell érteni, hogy az elkészült írás csak átmenetileg azé, aki írja, a munka végeztével engedni kell, hogy bejárja a mű a saját útját, és szembe kell nézni az elkerülhetetlennel:

többek között azért születik, hogy találkozzon az olvasóval, ami az írást elkövető személy számára lehet felemelő és lehet rendkívül deprimáló élmény is. Nem volt más választásom: ki kellett kapcsolnom a szégyenérzetemet és a félelmeimet.

Hegyi Ede
A senki
Napkút, 2019, 213 oldal
Hegyi Ede: A senki

Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?

Elsősorban a düh. Haragudtam a világra, haragudtam magamra és nem utolsósorban végtelenül el voltam keseredve. A vágyaimat nem szinkronizáltam a döntéseimmel és a tetteimmel, ezért folyamatosan csalódtam magamban, a személyemből való kiábrándultságban éltem. Másodsorban pedig az, hogy meg akartam énekelni azon emberek életét, akiket gátlástalanul kihasználnak, akikbe azt sulykolják, hogy pótolhatók, akik ledolgozzák a maguk napi nyolc-tíz-tizenkét óráját (és ez sok más típusú elnyomáshoz képest szinte luxus), és ezért a megélhetéshez éppen elegendő pénzt kapnak. Akik mindig csak épp egy nagyobb lélegzetvételre tudnak a víz felszíne fölé kerülni. 

Szerettem volna hitelesen bemutatni azt a miliőt, amiben az ember csak munkaerő, az idea álca, a megbecsülés fikció.

Mit vártál az első könyvedtől?

Azt, hogy adni tudjak általa. És hogy együtt nevessünk a világ számtalan abszurditásán. Meg persze egy kis konfettiesőt.

Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?

Ha tehetném, akkor sokkal jobb könyvet írnék, viszont az akkori énem ezt tudta előállítani. Ez az első regényem, és megbékéltem ezzel a gondolattal. Komolyra fordítva a szót: szerintem szerepel a könyvben néhány epizód, ahol a szöveg dallamát és gördülékenységét akaratlanul feláldoztam a realista ábrázolásért. Nem volt tudatos, így alakult.

A könyv címét viszont megtartanám, azzal a két szóval határozottan elégedett vagyok.

A maradék negyvenötezerrel azonban bizonyára lenne dolgom.

Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?

A könyvet teljesen lineárisan írtam szigorú munkarendben, ezért csak az utolsó pont elhelyezése után mutattam meg, és akkor is csak egyetlen embernek: a barátnőmnek. Nem akartam, hogy bárkinek hozzáférése legyen azelőtt, mielőtt az általam véglegesnek vélt verzió elkészül. Miután a Napkút befogadta az írást – amiért soha nem lehetek elég hálás –, a kiadó barátságos, támogató és rendkívül lelkes csapatával dolgoztunk együtt, és az általuk megfogalmazott javaslatokat tulajdonképpen maradéktalanul beépítettük a végtermékbe.

Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?

Tudom, hogy álszentnek tűnik, de

tényleg minden olvasói reakciónak örülök, legyen az pozitív vagy negatív kicsengésű.

Számomra határtalanul megtisztelő, ha valaki elolvassa a könyvemet. És bármit is mond róla, az nekem fontos, és nem feltétlenül azért, mert én abból tanulni szándékozom, hanem azért, mert az idejét és az energiáját szánta rá, amiért én csakis hálát tudok érezni.

Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?

Semmilyen emlékem nincs róla, ezért sajnos elképzelésem sincsen, hogy mi lehetett az első regényélményem. Élek a gyanúperrel, hogy valami kötelező olvasmány lehetett, és különös örömmel tölt el, hogy bármi is volt az, nem vette el a kedvemet az olvasástól.

Hány évesen írtad meg az első olyan szöveget, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?

Ilyen élmény még nem következett be az életemben.

Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?

Posta, Charles Bukowski. Annyira lenyűgözött a profánsága, az őszintesége, a bölcsessége és a humora, hogy úgy faltam be, hogy elfelejtettem levegőt venni közben. Minden tekintetben újszerű élmény volt számomra, elütött az összes általam addig olvasott könyvtől. Szeretnék említést tenni továbbá Kurt Vonnegut Gépzongora című kötetéről is, ami úgyszintén óriási hatást gyakorolt rám. Mindkét mű tulajdonképpen az elnyomásról szól. Csak a Bukowski-könyvben többet dohányoznak.

 

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Ebből a tíz könyvből kerül ki 2020 Margó-díjasa!

Idén már hatodik alkalommal adják át a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjat - mutatjuk a legjobb tízet!

...
Hírek

Fehér Boldizsár, a Margó-díj tavalyi nyertese a Müpa vendége lesz

Két generáció egy-egy meghatározó szerzője kerül reflektorfénybe a Müpa soron következő irodalmi estjein: a tragikusan korán elhunyt Borbély Szilárd, nemzedéke egyik legnagyobb költője és az 1992-es születésű Fehér Boldizsár, aki első regényével Margó-díjat nyert.

...
Nagy

Halmai Róbert: Egy könyv mögött nemcsak kreatív ötletek, hanem rengeteg tépelődés is van

Lassan már hagyomány, hogy interjúsorozatban mutatjuk be a Margó-díj rövidlistásait. Elsöként Halmai Róbert válaszait olvashatjátok. 

...
Nagy

Tóth Krisztina: A mesterséges intelligencia soha nem helyettesítheti az emberi alkotást

Bemutatták Tóth Krisztina új, Ahonnan látni az eget című kötetét. A novellák az elmúlt öt év lenyomatai, olyan aktualitásokra reflektálnak, mint hogy milyen helyzetben vannak a melegek, hogyan írnak majd az írók a jövőben, vagy elveheti-e a művészek munkáját a mesterséges intelligencia. 

Szerzőink

...
Sándor Anna

Kleinheincz Csilla: Nem akartam a mágiával elvenni az olvasótól a valóságos megoldásokat

...
Kolozsi Orsolya

Kafkánál a valóság az igazi rémálom, az élet pedig maga a reménytelenség

...
Sándor Anna

A Tél Szokcsóban nem a beteljesülés regénye, hanem az áthidalhatatlan távolságoké

A hét könyve
Kritika
A Tél Szokcsóban nem a beteljesülés regénye, hanem az áthidalhatatlan távolságoké
...
Zöld

Kleinheincz Csilla: Nem akartam a mágiával elvenni az olvasótól a valóságos megoldásokat

Kleinheincz Csilla a hazai spekulatív irodalom egyik kiemelkedő alakja, a Gabo Kiadó szerkesztője, fordító. Új regényében visszanyúlt a tanulmányaihoz, és ember és föld kapcsolatán keresztül beszél napjaink égető kérdéseiről. Podcast.

Olvass!
...
Beleolvasó

Milbacher Róbert nagyanyjának élettörténetét írta meg a halálos ágyától gyerekkoráig

 A Keserű víz Milbacher Róbert eddigi legszemélyesebb és legkatartikusabb könyve. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Nádasdy Ádám sokat hordta az irháját keresztül-kasul a városon, sosem telt be vele

Nádasdy Ádám visszaemlékezéseiben feltárul egy határokon átívelő, szerteágazó családtörténet, és az, hogy milyen volt felnőni egy soknyelvű, többkultúrájú családban a szürke ötvenes években. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Amikor anya és lánya hazatér, a család ősi birtokán egy több száz éve eltűnt telepeskolónia rejtélye is megoldódhat

A díjnyertes író, Kimberly Brock titkokkal teli, gyönyörűen megírt történetében magával ragadóan mesél a roanoke-i elveszett kolónia rejtélyéről, és a szeretet, a család, az anyaság és az emberi szív határtalan misztériumairól. Olvass bele!