Ady múzsája, Karinthy felesége, a vadak királynője – Ki is volt Böhm Aranka?

„Az 1920-as januárvégi délutánon három asszony itta teáját, harapdálta a szendvicseket a Lágymányosi utca 5. számú ház földszintes lakásának egyik jól fűtött, szép stílusú bútorokkal berendezett szobájában. Volt iskolatársak. Mind a három fiatal, mind a háromnak apró, még kocsiban tologatott fiúgyermeke dajka gondjaira bízva. 

Néhány nappal ezelőtt szánkáztak a hegyoldalban, a Ménesi úton, a szánkó a kanyarban rosszul fordult, nekifarolt egy kerítésnek, eltört egy lécet, s az asszonyok közül az, aki a szánkóban leghátul ült, megsebesült az eltört léctől. Az ő kedvéért a másik kettő is lemondott a mai sportolásról. Már mindent megtárgyaltak, s mivel amúgyis sülve-főve együtt voltak, kifogytak a beszélnivalóból.

– Telefonálni kellene valahová…”

Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona Karinthy Frigyesről szóló visszaemlékezése szerint így indult a századelő legnagyobb zsenijeként tisztelt író és második felesége, Böhm Aranka 18 éven át, Karinthy haláláig tartó kapcsolata.

Amilyen jól dokumentált házasságuk veszekedésekkel és féltékenységi jelenetekkel tarkított anekdota-füzér története, annál rejtélyesebb Aranka személye. Karinthyt jól ismerhetjük hihetetlen mennyiségben ránk maradt írásaiból, de Böhm Aranka után nem sok személyes feljegyzés maradt.

Frici & Aranka: Karinthy Frigyes (Bölkény Balázs) és Böhm Aranka (Szakács Hajnalka) – Fotó: Lettner Kriszta

Naplója első házasságából született fiáé, Kertész Tamásé lett, és valahol elkallódott az elmúlt ből fél évszázadban. Így mindaz, ami róla tudható, a kortársak leírásaiból maradt ránk. Érzetek, benyomások, a kor társadalmi normáit tükröző értékítéletek, hol csodálat, de sokszor inkább irigység és féltékenység tüzelte pikírt megjegyzések, amikből nehéz kihámozni, milyen is volt valójában.

„....a háború utáni kor tipikus, idejétmúlt terméke, a századelő gyalázatos életeszméjének, az ösztönök gátlástalan kitombolásának prófétanője és példamutatója.” Németh Andor

A zsidó kereskedőcsaládból származó, 1893. július 17-én, Ipolyságon született Böhm Aranka már egészen fiatalon, gimnazista lányként beírta magát az irodalomtörténetbe: 1912-ben kezdődő, röpke viszonyának Ady Endrével egy egész csokornyi költeményt köszönhet. A hozzá írt Arany-versek – Ady Aranynak becézte Arankát –, mint például a Mert túlságosan akarlak, A vállad, a vállad, Ifjú karok kikötőjében, A bozót lánya, Fekete virágot láttál, A magunk szerelme című kötetben jelentek meg, és a Nyugat-alapító főszerkesztő-író Fenyő Miksa szerint

„Karinthy nyitott sebként hordozta magával, olyan kitartóan, mintha nem is akarna elszakadni ettől a retrospektív féltékenységtől”.

A századforduló modern gondolkodású, intelligens, önálló egzisztenciára törekvő nőképének egyik különleges alakja volt Aranka, aki szívesen dicsekedett azzal, hogy már a gimnázium önképzőkörében is tartott  feminista előadást egyenlő jogokat, bérezést és a nők felszabadítását követelve. A középiskolát követően a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem orvosi karán pszichoanalízissel kapcsolatos tanulmányokba kezdett, de miután 1914-ben hozzáment Kertész Tivadar orvoshoz, otthagyta az egyetemet. Férje rajongó szerelme – állítólag azért, hogy láthassa ifjú feleségét, az I. világháború alatt átúszta miatta az éppen zajló Drinát, ami miatt végül amputálni kellett az egyik lábát – és a közös gyermek dacára, Aranka nem igazán találta helyét a klasszikus feleségszerepben. Ennek az unalomnak és többre vágyásnak lett barátai szerint áldozata ama bizonyos telefonhívással a már akkor is híres és elismert, alig egy éve megözvegyült Karinthy Frigyes. 

Frici & Aranka: Karinthy Frigyes (Bölkény Balázs) és Böhm Aranka (Szakács Hajnalka) – Fotó: Lettner Kriszta

A gyors válást követően, az Aranka eltökéltéségének köszönhetően ripsz-ropsz tető alá hozott esküvővel egy igazi héja-nász vette kezdetét, aminek a házaspár Verpeléti úti lakása mellett fontos helyszíne volt a Hadik kávéház is. Így aztán a nagyközönség is igazi valóságshowként követhette nyomon gonoszkodó csipkelődésekben, látványos vitákban és féltékenységi jelenetekben gazdag életüket. „Anyám villámló szemmel, tántoríthatatlanul várta az újabb támadásokat, apám azonban már kimerülten pihegett a borjúpörkölt roncsai fölött. Három perc múlva oly békésen hámoztuk a diót, mintha mi sem történt volna.

Az ilyen viharok mindennaposak voltak házunkban, amily gyorsan támadtak, oly hirtelen ültek is el.” Karinthy Ferenc

Kettőjük rapszodikus viszonyának mozgatórugója nem csupán Aranka hiúsága, önbizalom-hiánya és állandó visszaigazolási vágya volt, ugyanúgy ludas volt benne Karinthy is. „Én, aki mindkettejüknek bizalmasa voltam, egyszer megkérdeztem Karinthytól, hogy mi tartja tulajdonképpen össze őket. Karinthy erre egy vadászhistóriával válaszolt: Valaki egyszer tigrisre vadászott, és mikor a nősténytigris már lőtávolságnyira volt tőle, ráfogta a fegyverét. A fegyver azonban csődöt mondott, mire a fenevad feléje rontott. Vad izgalommal várta, mi lesz. Egyszerre csak eltűnt a tigris. Pár reszkető lépést tett, s akkor észrevette, hogy a tigris csapdaverembe esett, mire vadászkését kirántva utánaugrott a verembe. Így vagyok Arankával. Nem tudunk meglenni egymás nélkül” – írja kapcsolatukról Németh Andor.

Frici & Aranka:  Klug Böske (Erdélyi Tímea) és Böhm Aranka (Szakács Hajnalka) – Fotó: Lettner Kriszta

A vitáknak, féltékenységi kirohanásoknak az esetek zömében megvolt a valós alapja. Aranka folyamatosan tesztelte férje figyelmét és türelmét. „Amíg Judik Etel, az első asszony parázsló volt, amellett andalító és szelíd,

Aranka lángolt, szikrázott, fénylett hidegen.

Idegenekkel olyan kedves, olyan szeretetre méltó tudott lenni, hogy mindenkit magával ragadott, és olyan kellemetlen és gonosz, hogy mindenkit elriasztott. És ez a hatásosan szép teremtés esetenként csúnya is tudott lenni, mint valami öreg cigányasszony. Nyilván tudta ezt saját magáról, s ezért kellett minduntalan bizonyosságot szereznie hatásáról”  – írta róla Kosztolányiné. Leghíresebb viszonya Déry Tibor íróval majd három évig tartott, de a barátok és „jóakarók” unszolására egy idő után Karinthy is akcióba lépett, megismerkedett Gordon Ibivel, akivel még Bécsbe is elszökött. 

Frici & Aranka:  Böhm Aranka (Szakács Hajnalka) – Fotó: Lettner Kriszta

Házasságuknak ebben a legzaklatottab időszakában, a három gyerek – az első házasságokból hozott Karinthy Gábor és Kertész Tamás, valamint a közös Karinthy Ferenc, Cini – nevelése mellett Aranka számára az egyetemi tanulmányok folytatása lett a mentsvár saját szorongásai és az általa okozott érzelmi viharok elől. 1932-ben, 39 évesen szerezte meg orvosi diplomáját és nyitotta meg praxisát. Az egyetem után Pesten és Bécsben képezte magát, analízisbe járt, és ebben férje is támogatta. Karinthy betegsége és műtétje komoly fordulópontot jelentett kapcsolatukban. Barátnőjének, Bergman Teréznek írt levelében Aranka így vall erről az időszakról: „Ez az utolsó két év, ha nem is volt harmonikus, de megenyhült. Az ő betegsége hozta vagy az öregség, nehéz megállapítani, de tény, hogy nagyon egymásnak éltünk, tiszta a lelkiismeretem, soha két év alatt komolyan meg nem bántottam és meg nem szégyenítettem.

Meg kell őrülni!” 

Ennek dacára a kortársak őt vádolták Karinthy 1938. augusztus 29-én bekövetkezett agyvérzéséért, ami egy délutáni rutin veszekedést követően végzett vele, noha Karinthy már ezt megelőzően is egész nap fájlalta a fejét. 

Frici & Aranka: Karinthy Frigyes (Bölkény Balázs), Böhm Aranka (Szakács Hajnalka), Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona (Páder Petra) és Kosztolányi Dezső (Hajdu Tibor) – Fotó: Lettner Kriszta

De szintén Arankát és a nyugodt családi fészek hiányát tették felelőssé azért is, hogy sosem született meg a várva várt nagy Karinthy-mű. „Nekem pedig az a meggyőződésem, hogy nyugodtabb, rendezettebb, a világgal nem ily szeszélyesen, de hát persze nem is ily változatosan és gazdagon érintkező életmód mellett, hajszák, kapkodások, fuldokló küzdelmek nélkül valami más talán teljesebben születhetett volna meg,

de ez a mű, a látszólagos csonkaságában is nagyszerű és teljes Karinthy-mű bizony soha.” Devecseri Gábor

Az író halálát követően – részint az anyagi nehézségek enyhítése, részint az egyre fojtogatóbb kül- és belpolitikai helyzet miatt –1939 elején Aranka az Egyesült Államokba utazott, hogy férje műveinek népszerűsítésével némi bevételhez jusson. Szeptemberben kitört a világháború, és mivel Cini nem volt hajlandó elhagyni Magyarországot, inkább ő jött haza. A németek bevonulását követően vidéken, Zalaegerszegen jelentkezett munkaszolgálatra, mert bízott abban, hogy itt nagyobb biztonságban lesz mint a fővárosban. Innen deportálták 1944 júniusában Auschwitzba és soha nem tért vissza. Ahogy életéről, halálának körülményeiről is számos legenda kering.

„Böhm Aranka ügye a maga rendkívüliségében általános. Az a rendkívüli benne, hogy egy darabon követhető a sorsa – a követhetetlenségben.” Ember Mária

Hogy milyen is lehetett az igazi Aranka, sosem fog már kiderülni. A róla szóló feljegyzések, emlékek volt szeretők, egykori csodálók, megtépázott férjek és irigykedő barátnők tollából származnak, éppen ezért teli vannak túlzásokkal és sallangokkal. Viszont Böhm Aranka is sokat tett azért, hogy felépítse maga körül a gonosz femme fatale nimbuszát. „Karinthynéról általában az volt az emberek véleménye, hogy szörnyen gonosz nő. Ezt azonban elsősorban maga Karinthyné terjesztette el magáról, hogy pukkassza barátnőit, főleg Kosztolányinét. Én csak annyit mondhatok, hogy hozzám olyan jó volt, mint egy falat kenyér.” Németh Andor

Frici & Aranka:  Böhm Aranka (Szakács Hajnalka) – Fotó: Lettner Kriszta

Kosztolányiné is bevallja a visszaemlékezéseiben, hogy fiatalon jóval kegyetlenebbül nyilatkozott az általa csak „a vadak királynője”-ként emlegetett Arankáról, mintsem megérdemelte volna, holott egyáltalán nem volt annyira rémes, mint hiresztelték róla, arról nem is beszélve, hogy mindvégig nyílt kártyákkal játszott. A róla festett ördögi kép dacára szinte valamennyi kortársa megemlíti remek humorérzékét, a groteszkre való fogékonyságát, hogy bátor volt és vakmerő, félelmetes memóriával és megfigyelő-képességgel. És hogy a sok-sok pengeváltás, sértő anekdota és bántó élcelődés mellett milyennek láthatta őt Karinthy? Például ilyennek: „Te buta, furcsa, édes és rettentően keserű, aranyos és szép és csúnya és tehetséges, nyugtalan te, te nagy, nagy baj és öröm a világon, nagy szerencsétlenség az én szegény fejemben benne.”