Egyszerre szomorú és örömteli, de mindenképpen mozgalmas héten vagyunk túl az irodalmi palettát tekintve: szeptember 16-án elbúcsúztatták Nádas Pétert a Zeneakadémián, másnap a Nobel-díjas Krasznahorkai lépett fel az ELTE-n, és nem mellesleg Bognár Péter átvette a 2025-ben alapított Esterházy Irodalmi Díjat Elmész, visszajössz, sose halsz meg című regényéért.
Az említett eseményeken az új kulturális kormányzat is tiszteletét tette: Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter a humanista világlátás és a szabadság fontosságát hangsúlyozta beszédében az Örkény István Színház színpadán az Esterházy-díj átadóján.
Szerinte most, amikor mélyponton van a fiatalok szövegértése, az olvasáshoz való kedvcsinálás társadalmi feladat.
„Ma este a magyar irodalmat, az alkotó embert és az olvasókat is ünnepeljük” – hangzott el a köszöntőben.
A sokszínűség jegyében
Az Út és utazás címet viselő est műsorvezetője Winkler Nóra volt, aki elmondta, hogy a Bíró Kriszta által szerkesztett másfél órás műsor célja nemcsak az, hogy a közönség ízelítőt kapjon a shortlistre került hét szövegből, hanem az is, hogy bepillantást nyújtson ezen művek szerteágazó világlátásba, hangulatába, humorába.
Ehhez nem is találhattak volna megfelelőbb kíséretet, mint a Magyarországon először fellépő, sokszoros díjnyertes amerikai Poesis Quartet, akik a sokféleség és a kortárs fiatal művészek támogatásának jegyében szívesen dolgoznak együtt queer vagy éppen színes bőrű zeneszerzőkkel. Vezetőjük, Sarah Ying Ma elmondta, hogy a világban jelenleg történő események nagy hatással vannak a művészetükre, és talán soha nem volt még ekkora szükség a kollaborációra, mint most.
Az est során öt, egytől egyig különleges hangzású darabot adtak elő páratlan összhangban egymással.
A játszott zeneművek között az Örkény színészei, Friedenthal Zoltán, Kókai Tünde és Szandtner Anna olvastak fel a shortlistre került könyvekből, amelyeket – az Alapítvány nemzetközi kiterjedésére való tekintettel – németül is lehetett követni a kivetítőn.
Hét könyv, hét külön világ
Az est tematikájának jegyében először Fancsali Kinga Nem a haláltól című kötetének versei villantották fel Olaszországot, aztán Szálinger Balázzsal utaztunk Kassára, majd újabb zene következett, amelyben meg is szólaltak a kvartett tagjai. „In every beautiful thing, there is danger, in every dangerous thing, there is beauty” – hangzott el.
A következő bemutatott mű Barnás Ferenc Most és halála óráján című regénye volt, amely 2025-ben az év könyve lett nálunk. „Barnás halálfélelemről, fájdalmakról, idegi kimerültségről ír, de mégis a regény nem lehúzza az olvasót, hanem folyamatosan új értelmezési kereteket hoz létre: mi a viszonyunk a testünkkel, az elmúlással, a félelmeinkkel” – írtuk kritikánkban. Szerettük Tóth Krisztina Szeleknek fordít című lírakötetét is (olvass bele!), amely szintén rövidlistára került.
Kollár Árpád Nád című versgyűjteményéből is hallhattunk két szöveget, majd következett a győztes mű, Bognár Péter regénye, amelyről akkor még nem tudtuk, hogy ez lesz a befutó, mégis talán a legnagyobb lelkesedést váltotta ki a közönségből, sziporkázóan szórakoztató részletet olvasott ugyanis Friedenthal Zoltán.
Megtudhattuk például, melyek az abszolút tiltólistás szavak az elbeszélő szemében: szeretkezés, édesanya, és arról ne is beszéljünk, ha valaki gyermeket mond gyerek helyett.
Az Elmész, visszajössz, sose halsz meg nálunk is szerepelt tavalyi toplistánkon, a trilógia nyitódarabja pedig 2022-ben a Margó-díj három legjobbja között volt.
A műsor Takács Zsuzsa A maradás szégyene című kötetével zárult (olvass bele!), majd szünet következett, és egyre izgatottabban vártuk a győztes kihirdetését.
„A magyar irodalmat felemelő érzés támogatni”
Mielőtt Bognár Péter nevét bejelentették volna, megnézhettük a shortlisthez készült kisfilmet, ami számomra az est egyik csúcspontja volt. A hét szövegből Szandter Anna hangján hangzottak el rövid idézetek, melyeket Lőrinc Katalin 68 éves táncművész mozgása kísért, gyönyörű anyag lett.
Ezek után az Alapítvány munkatársait szólította a színpadra Winkler Nóra: dr. Ottrubay István elnök röviden bemutatta a működésüket, Czigány Balázs kulturális igazgató és az Esterházy Irodalmi Díj alapítója a 400 éves múlt, illetve a névadó történelmi család örökségének fontosságát emelte ki, dr. Béres István, az Alapítvány kuratóriumi tagja, illetve a Díj alapítója pedig elmondta, hogy a páratlanul értékes magyar irodalmat nemcsak szükséges, hanem felemelő érzés is támogatni.
Az olvasó a lényeg
A díj sorsáról idén D. Tóth Kriszta író, újságíró, a WMN online magazin alapító-főszerkesztője, Dejcsics Konrád bencés szerzetes, gimnáziumi tanár, Mácsai Pál színész, rendező, az Örkény Színház alapító igazgatója, dr. Margócsy István irodalomtörténész, valamint Terézia Mora magyar származású német író és műfordító döntött.
Bognár Péter győzelmét dr. Margócsy István jelentette be, majd laudálta is a szerzőt.
Hosszan beszélt a sokféle hangon megszólaló, a kétértelműséggel virtuóz módon játszó regényről, majd színpadra lépett a szerző is, aki átvette Kelemen Zénó Aposztróf/Idézőjel című kisplasztikáját. Az Esterházy Irodalmi Díjat immár másodjára is átadták tehát: Darvasi László után ismét méltó kezekbe került.
Bognár Péter elmondta, hogy (szó szerint is) érzi a díj súlyát, emellett Winkler Nóra kérdésére válaszolva kifejtette, hogy természetesen jó volt hallgatni Margócsy méltatását, de ugyanilyen fontos bármilyen befogadói vélemény, hiszen az író ezeket hallgatva jön rá, miről is szól valójában a könyve. Az olvasók mindig többet tudnak ugyanis, mint az írók, mert az író nem tudja elolvasni a saját könyvét. Olvasókra tehát mindig szükség lesz.
Fotók: Vörös Dóra
