Fotó: Valuska Gábor
Bemutatták D. Tóth Kriszta régi-új könyvét tegnap délután a Bookline Móricz Könyvesboltban. A Jöttem, hadd lássalak történetét a szerző édesanyjának élete inspirálta, részben vallomás, részben búcsú volt a könyv, amikor 2013-ban először megjelent. Most új, átdolgozott verzióban adta ki a Bookline Könyvek. Ahogy Kriszta fogalmazott a bemutatón, a szöveg kapott egy ráncfelvarrást, valamint egy előszót, és egy kicsit más lett a vége is. D. Tóth Krisztával Babiczky Tibor költő, a könyv szerkesztője beszélgetett.
D. Tóth Kriszta: Jöttem, hadd lássalak
Bookline Könyvek, 2019, 248 oldal, 3999 HUF
Amikor Babiczky Tibor megismerkedett D. Tóth Krisztával, nagyon magabiztosnak látta őt. Viszont mikor egy héttel ezelőtt a Jöttem, hadd lássalak sajtóbemutatóján ezt megemlítette neki, elmondása szerint Kriszta visszahőkölt. „Miért baj az, ha 2019-ben elhangzik egy nőről, hogy magabiztos?” – szegezte neki a kérdést tegnap, az új kiadás bemutatóján a Bookline Móricz Könyvesboltban, ahol még a csilláron is lógtak a Kriszta könyvét szorongató olvasók és rajongók. A beszélgetés tehát egy elég személyes kérdéssel indult, és ami azt illeti, a bemutató szinte végig maradt is ennél a bensőséges hangnemnél, Babiczky Tibor ugyanis már az elején kijelentette, hogy épp szabadságon van és nincs kedve irodalomról beszélgetni.
D. Tóth Kriszta anyja történetéből ír regényt
D. Tóth Kriszta regényt ír édesanyjáról, aki tizenöt évvel ezelőtt hunyt el. Tíz éve gondolkodik azon, hogy lehetne édesanyja különleges életét leírni, feldolgozni. Az egyes szám első személyben elmesélt történetben D. Tóth Kriszta édesanyja bőrébe bújik, hogy az ő szempontjából mesélje el életét, hátha lányaként jobban megérti döntéseit és motivációit.
D. Tóth Kriszta elárulta, hogy amióta megvan a saját vállalkozása, a Wmn, azóta sokszor kell képviselnie bizonyos ügyeket és viszonylag sűrűn előfordulnak olyan helyzetek, hogy öt férfival kell tárgyalnia. Az ilyen esetekben pedig gyakran visszahallja később, hogy azt mondják róla: „Kriszta nagyon kedves és cuki, de iszonyú agresszív”. Szerinte, ha férfi lenne, az ilyen megbeszélések után tökös üzletembernek tartanák, nem pedig kemény nőnek, ezért is van kicsit kihegyezve erre a témára. Viszont kiderült az is, hogy a magabiztossága valójában abból fakad, hogy bizonyos helyzetekben egyszerűen megtanult határozottan viselkedni. „Bár szerintem minden határozott emberben van egy önbizalomhiányos gyerek” – tette hozzá. Mint mondta, meg kellett tanulnia felépíteni magában az önbizalmat, mert sok mérgező mondatot kapott fiatalabb korában. Szerinte szabad hinni abban, hogy az ember büszke lehet magára, ami a nőknek nehezebben megy, főleg nyilvánosan. „Folyamatosan próbáljuk kisebbíteni a teljesítményünket.”
Mikor volt az utolsó olyan alkalom, amikor totál elbizonytalanodtál? – kérdezte tőle Babiczky ennek kapcsán. Ma – válaszolta nevetve Kriszta, mondván, hogy izgult, vajon eljönnek-e az emberek a könyvbemutatóra, és nagyon hálás, amiért ilyen sokan kíváncsiak arra, amit mond. Hozzátette azt is, hogy igazából rendszeresen el szokott bizonytalanodni, az utolsó nagy összeomlása pedig a Wmn első féléve után volt. Ezt a vállalkozást teljesen egyedül építette fel és mivel aztán nagyon gyorsan lett olvasótáboruk, rájött, hogy ezt muszáj komolyan venni, így 7-8 hónapon át éjt-nappallá téve dolgozott, amitől végül teljesen kiborult. A kiégés kezelése elmondása szerint még folyamatban van, de az volt újévi fogadalma, hogy megpróbál lassítani.
Babiczky ezután felvetette, hogy ha meg kéne szabadulnia valamelyik „skilljétől”, mit engedne el a legkönnyebben. Ez övön aluli kérdés – reagált Kriszta, bár bevallotta, hogy igazából aktuális a felvetés, mert éppen a lassítás szükségessége miatt a vállalkozásvezetés terén most el kell engednie bizonyos feladatokat. Írni és forgatni viszont biztosan fogok – jelentette ki. A beszélgetés idővel egyre inkább nyilvános terápiába fordult át, ahogy erre DTK is felhívta a figyelmet, ugyanis Babiczky ezután azt kérdezte tőle, hogy szerinte meddig fogja bírni még ezt a pörgést. A rendszerbe bele van kódolva, hogy halálra dolgozom magam, de nem ezt tervezem – válaszolta Kriszta, rámutatva arra, hogy most még csak 44 éves és úgy érzi, ereje teljében van. „Sosem voltam szakmailag ennyire kiteljesedett és szabad.” Azt is elárulta, hogy szeretne a jövőben hosszabb szövegeket is írni, bár ez a luxus jelenleg nem adatik meg neki. De szerencsére vannak rövidebb műfajok is, például a novella, így bár lassan, de készülőben van valami.
A beszélgetés vége felé felmerült, hogy ha egy regényhős bőrébe bújhatna, ki lenne az. DTK egyből rávágta, hogy az Éhezők viadala főszereplője, Katniss Everdeen, mert ő az igazság harcosa. Meg kell találnia magában az erőt a harcra – jellemezte a hősnőt, majd hozzátette, hogy úgy érzi, ez kicsiben rezonál az ő életére, mert nem szeret főnök lenni. Végül az is kiderült, hogy ha egy időgéppel visszamehetne egy korszakba, a ’20-as évekbe menne, ha pedig üzenhetne valamit a 100 év múlva élő embereknek, azt kérné, hogy becsüljék meg jobban a szabadság, a szeretet és a kötődés értékeit.
A beszélgetés végül úgy zárult le, hogy a könyv maga nem is került szóba. D. Tóth Kriszta azért felolvasott belőle egy részletet, amelyben az édesanyja életének utolsó előtti napját írta meg. Egy, a közönség soraiból érkező kérdés miatt pedig az is kiderült, hogy miben más a Jöttem, hadd lássalak átdolgozott változata, mint a korábbi kiadás. Ahogy Kriszta fogalmazott, a szöveg kapott egy „ráncfelvarrást”, valamint egy előszót, és más lett kicsit a vége is, de hogy pontosan miben tér el az új verzió befejezése, azt nem árulta el.
