Idén hatodik alkalommal nyerheti el két fiatal alkotó a Mastercard – Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat. A kiírásra 56 pályázat érkezett, közülük választotta ki az előzsűri a tíz legjobbat. A nyertesek nevét szeptemberben ünnepélyes keretek között jelentik majd be. Addig is, a Könyves Magazinon bemutatjuk a top 10-et – Kali Ágnes Tigristej című készülő kötetének középpontjában az anyaság, és az anyasággal járó identitás- és nyelvvesztés és egy új közös női nyelv megalapozásának szubjektív kísérlete áll.
A költőként és dramaturgként is tevékeny Kali Ágnes versei eddig két kötetben – és antológiákban – jelentek meg (Ópia, 2018 és Megvakult angyalok 2023.) Készülő verseskötete, a Tigristej „a hegemón diszkurzív rend által kizsákmányolt anyaság fogalmát foglalja vissza, keretezi újra”.
A szerző munkatervében azt írja, hogy a patriarchális kapitalista rendszer az anyákat elszigetelte. Nincs megtartó lokális közösség, a gyermek fölnevelésében támaszt nyújtó „falu” nem létezik,
a nyelvüktől és identitásuktól megfosztott nők elidegenedtek saját testüktől, és anyáról lányra hagyományozott ösztöneiktől.
A Tigristej az anyává válás felemelő, ambivalens, minden korábbi tapasztalatot szélsőségesen átszervező érzékiségéhez keres szavakat, és igyekszik egy új nyelvet létrehozni, azt kiterjesztve az általánosra, a közösre, a szenvedély és a reflexió váltakozó ritmusában végiggondolva egyén és társadalom viszonyrendszereit az anyaság kulturális és biopolitikai jelensége körül. A versek a szubjektív anyai tapasztalatból indulnak és érkeznek meg az általános és a társadalmi felé, a szoptatás intim szimbiózisától a politikai gondoskodásig.
Hogyan alakították a korábbi köteteid a mostani kéziratodat?
A korábbi köteteimben megjelenő érzékenységem és az intuícióim leföldelődtek, olyan összefüggések érettek be, amiket látva tisztábban tudok eljutni ahhoz a nyelvig, ami verssé alakul. Az első kötetből magammal hozom a felismerést, hogy a nyelv lendületet ad, a versben ki lehet mondani azt, ami másképpen kimondhatatlan.
A második kötetből magammal viszem a ráismerést, hogy nem elég az, ha a kimondott csak személyes szinten marad.
Milyennek látod ma az anyák szerepét a társadalomban?
Az anyák és az anyaság a mai patriarchális fogyasztói társadalomban addig számítanak, amíg eladhatóvá válhatnak. De ez nem csak az anyákra igaz, hanem minden olyan csoportra is, amik nem a hegemón rendszert szolgálják. A piac, amit tud, termékké alakít (életmód, babatermékek, szülés stb.), amit nem tud, láthatatlanná tesz (reproduktív munka, elmagányosodás, szakmai kiesés stb.).
És hiába, hogy anyák nélkül nincs élet, ezt a társadalmi berendezkedést nem az élet motiválja.
Hogyan épültek be a saját anyai tapasztalataid a kézirat verseibe?
Hangosan, de helyet hagyva mások hangjának is.
Milyen anyaképet akar felmutatni a most készülő köteted?
Igazi, hús-vér anya- és nőképet. Az erő mindig is a gondoskodás és a figyelem volt, csak évszázadok óta el akarják hitetni velünk, hogy az uralom az.
A kötethez a tervek szerint egy playlist is készül, amin zenei aláfestésre olvasod majd fel a verseket. Ezt miért tartottad fontosnak?
Egyrészt nagyon érdekel, hogyan lehet különböző médiumokat ötvözni és együtt megszólaltatni, másrészt meg
nagyon jól ismerem azt a magányt, amibe a friss anyák az első években zuhannak,
a hosszú sétákat, véget nem érő virrasztó szoptatásokat. Szeretnék, még ha csak képletesen is, a fülükbe duruzsolva ott lenni nekik.
