Magda Goebbels nevét talán kevesen ismerik, pedig Paul Joseph Goebbels, a náci Németország propagandaminiszterének feleségeként a Harmadik Birodalom első számú nője és anyája volt. Mindegyik gyerekét H betűs névvel látta el Hitler tiszteletére, aki nem mellesleg a házassági tanúja is volt. De milyen élete volt az ország first ladyjének? És milyen árat kell fizetnie egy nőnek, hogy az árja nép ideális asszonya legyen? Nora Bossong német költő, író legutóbbi regényében egy biszexuális férfi szemszögéből rajzolja meg Magda Goebbels alakját és rajta keresztül az 1930-as évek Németországát (olvass bele).
Nora Bossong kötete már a fülszövegével felkeltette a figyelmemet, amikor nyáron feltűnt az Open Books oldalán. A Németországban népszerű író első regénye 2006-ban jelent meg, azóta is töretlenül alkot, 2020-ban Thomas Mann-díjjal tüntették ki munkásságát.
A Magda attól vált számomra érdekessé, hogy egy nő portréját ígéri a 20. század egyik legturbulensebb időszakából.
Nincsenek haláltáborok, nem vernek senkit agyon, a razziák csak a távolból és halkan észlelhetőek. A nácizmus az ajtón kívül marad, a hatalom és az elnyomás mégis ott van mindenhol.
Szerelem a nácizmus idején
A Magda a náci birodalom felemelkedése és bukása közötti időszakot dolgozza fel Magda Goebbels szeretőjének szemszögéből, aki állítólag a valóságban is létezett. A történet 1919-ben kezdődik: a főszereplő, Hans ekkor még csak 13 éves, Magda pedig 20, és friss házasságban él Günther Quandt gazdag német gyárossal.
Kettejük kapcsolata egy véletlen találkozással indul: Hans összebarátkozik osztálytársával, Helmuttal, aki Quandt fia az előző házasságából. Hans hamar észreveszi, hogy szerelmes Helmutba, sok időt tölt a gazdag gyáros fiánál, és az első világháború veszteségei, amit még a gyerekek is észlelnek, hamar köddé válnak a birtokon:
Mintha a Helmuthoz fűződő barátságommal mindent jóvátehetnék, apám kráterek szabdalta testét, a meg nem született kistestvért, a szüleim nyugdíjaséletét.”
Idővel viszont egy baleset miatt Helmut kikerül a képből, és Hans Magda után vágyakozik. Nem tiszta, hogy a fiú hiánya vagy a közös trauma miatt érdeklődik a nő iránt (hogy mi ez a trauma, nem lövöm le), netán őszinte szerelemből, de a regény végéig, közel 25 éven keresztül igyekszik Magda közelébe kerülni. A kapcsolat mindkettőjük előnyére válhatna – Hans a házassággal elrejthetné melegségét, Magda pedig menekülhetne férjétől –, de mint sok más tervet, úgy ezt is keresztülhúzza Adolf Hitler hatalomra jutása.
Hitlernek mivel nem lehetett saját gyermeke, kellett neki egy nő, aki Németország jelképe lehet: az übermensch anya.
Bossong megközelítése kifejezetten izgalmas. A regény Hans gyerekkori, homoszexuális szerelmével indul, majd a fejezetek előrehaladtával egyre inkább a náci pártra és a Magda iránt érzett vonzalomra kerül a hangsúly.
A kötet fókusza látszólag a szerelem és a szexualitás, de a narráció szinte minden érzelmességtől mentes. Alig látunk intim pillanatokat, a karakterek fölött mindig ott lógnak a történelem zsinórjai, amelyek minden mozdulatukat meghatározzák. Olvasás közben többször eszünkbe juthat az orwelli duplagondol, miszerint itt mindenki az ellenkezőjét mondja annak, amit valójában szeretne.
A főszereplő a kívülálló pozíciójából szólal meg, nem zsidó, nem náci, német származása pusztán adottság. Hans az előtérben bujkáló kistitkár, aki gyerekként, majd hivatali munkát végző felnőttként is folyamatosan a hatalom farzsebében van; teljesít és nem kérdez. A narráció ritkán oszt meg róla részleteket, jelleme teljes egészében feloldódik a Magda iránti vágyakozásban. Úgy halad át a történelmen, akár egy szellem, hogy végül a saját ürességével és tehetetlenségével nézzen szembe:
Az én lábjegyzetem a történelemben azé a férfié, aki oly kevéssé tudta szórakoztatni Madame Quandtot, hogy Magda Goebbels lett belőle. Én nem tudtam feltartóztatni az olcsó tréfáimmal és drága koktéljaimmal, meg mindazzal, amit még kínáltam neki. Én vallottam kudarcot.”
A hatalom mint egyetlen lehetőség
Mind cinkos, aki néma? – tehetné fel a kérdést a kötet főszereplője, bár látszólag semmi más nem érdekli Magdán kívül. Hans menekülteken segít, megkérdőjelezi a hatalmat, rossz szemmel néz a nácikra, de minden nap kiszolgálja a hazáját, dolgozik, mert tudja, valamikor lesz egy nácik nélküli Németország is.
A vehemencia, amire az olvasó más hasonló témájú könyvek miatt számítana, elmarad, sőt, túlélésre sincs szükség. A regényben ábrázolt náci birodalom mintha nem is létezne: pusztán politikai kérdésekről és nagyon távoli háborús eseményekről van szó Berlin kivilágított utcáin és palotáiban. A korszak hangulatáról és a szereplők kitettségéről csak egy-egy jelenetben értesülünk:
A telt zöld árnyalatok megnyugtattak, mint egy gyerekkori alvás, de közben tudtam, hogy ezekre a fákra is fel lehet akasztani valakit.”
A regény nem helyezi előtérbe a történelmet, sok sorsfordító eseményről (pl. A Reichstag felgyújtása, Hitler hatalomátvétele, koncentrációs táborok) csak félmondatokban, utalásokban értesülünk.
Bossong számol azzal, hogy jól ismerjük a történelmet, sőt akár Magda Goebbels életét is. A szerző rengeteg elemet a valóságból kölcsönöz, például azt, hogy a Goebbels házaspár valóban megölte a saját gyermekeit. A háttérben fel-feltűnő történelmi események csak tovább hitelesítik a képet, a fikciót főleg a főszereplő és annak története jelenti (de ahogyan egy interjúban mesél róla, Magdának valóban volt egy fiatalabb szeretője első házassága alatt).
A kötet eredetileg Reichskanzlerplatz címen jelent meg németül, amely egy Berlin nyugati részén található teret jelöl, 1933-ban Adolf-Hitler-Platz volt, ma Theodor-Heuss-Platz néven található meg.
Az eredeti cím jobban is illik a kötetre, mivel sokkal többet tudunk meg Hansról és barátairól, a korszak társadalmáról, mint magáról Magdáról.
A Harmadik Birodalom first ladyje bár végig a kötet fókuszában marad, Bossong többször kisebb történetekre fókuszál, ilyen például Hans otthontalansága, a nyugati hatalmak tétlensége vagy éppen az ártatlanság kérdése.
Utóbbival kapcsolatban többször érezhetjük azt, hogy Hans mintha maga is ártatlannak tartaná magát, nem menekül el, de nem is áll ellen a hatalomnak. Egyedül a szerelem látszik felmentésnek a tétlensége alól, de az is hamar hiú ábránddá válik, ahogyan Magda egyre inkább egyesül a náci hatalommal:
Ebben a teremtésben ő volt Éva, és annyira komolyan hittek az árja faj felsőbbrendűségében, hogy már senkinek sem tűnt fel, mekkora ostobaság az egész”.
A cím tehát részben csalóka, Magda Goebbelsszel közös élete homályban marad. Az írót inkább a hatalmi pozíciók viszonya, a sokszor kényszeresen vagy titkosan megkötött alkuk, az élet, ideológia és politika közötti párhuzam érdekelte. A karakterek sokszor csak a nevükben és egy-egy attribútumuk miatt különböznek egymástól, mélysége igen kevésnek van. Az egyedüli kivétel talán mégis Magda. Még ha nem is ismerjük meg közelről, az a szövegben jól lekövethető, hogy hogyan válik egyszerű feleségből a birodalom első számú nőjévé, miközben egy percig sem hiszi el, hogy van helye a nagyok között:
„Hirtelen átlagosnak tűnt, legalábbis abban, amit kifelé mutatott: igyekezett mindent a javára fordítani, tudatában volt a rangjának. A legtöbb ember, ha nem is óvatosabban, de gyámoltalanabbul bánik a kölcsönvett dolgokkal, így ő is kissé túlságosan törekedett arra, hogy megfeleljen annak, amit szerinte meg kellett testesítenie. […]
Folyton a fülében csengett az intő szó, hogy bármikor ismét azzá válhat, aki egykor volt, egy cselédlány törvénytelen gyerekévé.”
Amiről hallgatni lehet, az a legizgalmasabb
A regény rengeteg dolgot hagy kimondatlanul, finom utalásokon, visszafojtott párbeszédeken, a történelem által kitöltött vakfoltokon keresztül enged be a Harmadik Birodalom mindennapjaiba, ahol a legnagyobb probléma, hogy miképpen lehet az ember Magda Goebbels szeretője, és hogyan válik bűnössé ezáltal. Ehhez mérten az egyes fejezetek és epizódok is rövidek, néha csak egy-két oldal. Olvasóként nincs időnk belemerülni a jelenetbe, mert jön egy újabb, új nevekkel, helyszínekkel, akár több évvel az előző részt követően. A Magda minden sorához újabb tíz sort lehetne írni, ebben a kötetben bőven van két-három nagyregényhez elengendő anyag.
Bossong mégsem időzik, pont annyit mutat meg a karakterek közötti politikai és személyes feszültségből, amennyit feltétlenül szükséges, a többit a hallgatásra bízza.
Ez egyben előnye és hátránya is a regénynek, az olvasók feltehetőleg ismerik a korszakot, a viszonyokat, ki tudják következtetni, minek mennyi súlya van, milyen következményekkel jár. Üdítő élmény volt végre egy olyan regényt olvasni a Harmadik Birodalomról, amely nem ragad le a nácik groteszk és embertelen jellemén, hanem azon túllépve az emberi kapcsolatok és a történelem közötti párhuzamra fókuszál.
Ennek ellenére sok hiányérzetünk lehet, a szexualitás például teljesen kimarad a kötetből.
Pedig nehéz szó nélkül elmenni egy olyan rezsim szexualitása mellett, ami magában hordozza az elfojtást, az erőszakot, az extremitást és a fétist is.
De Magda és Joseph Goebbels kapcsolata sem kap sok fókuszt. Bossong pusztán a kívülálló idegenre, Hansra összpontosít, a cél nélküli és melankolikus szürke férfira, aki mindössze a náci birodalom első számú nőjének árnyéka volt.
Fotó: Open Books
