Idén hatodik alkalommal nyerheti el két fiatal alkotó a Mastercard – Alkotótárs irodalmi ösztöndíjat. A kiírásra 56 pályázat érkezett, közülük választotta ki az előzsűri a tíz legjobbat. A nyertesek nevét szeptemberben ünnepélyes keretek között jelentik majd be. Addig is, a Könyves Magazinon bemutatjuk a top 10-et – Fehér Gáspár új regénye klasszikus krimi lesz.
A középpontban az osztrák Alpokba síelni induló pár áll, a gond csak annyi, hogy a fiú, Sitz Ernő utálja a hideget és síelni sem szeret, a barátnője kedvéért viszont elutazik vele. Csakhogy a síparadicsomban egy különös küldetés találja meg, Ernő ugyanis magándetektív. Egy eltűnt nyaklánc után kell nyomoznia.
Interjúnkban alkotásról, krimiről, valamint az előző, Fillenbaum néni hosszú árnyéka című regényéről is beszélgettünk (kritika itt, interjú itt, részlet itt, podcast itt).
Hogyan élted meg az első regényed megjelenését?
Amikor először a kezemben fogtam a könyvet, olyan felemelő érzés volt, hogy arra gondoltam, bármi lesz a sorsa, ha csak négy ember veszi meg és a feledés homályába vész, akkor is megérte. Három és fél év kemény munkája érett be.
Ami különös volt, hogy bár én idáig ebben a történetben éltem, senki más nem tudott róla semmit. Olyan volt, mint valami titok. Aztán amikor a megjelenés után odajött hozzám valaki, és elkezdte mondani, hogy mit gondol a szereplőkről meg a történetről, az első reflexem a csodálkozás volt, hogy ez mind szép és jó, de honnan tudsz te erről?!
Meg kellett szoknom, hogy a titkom most már közügy.
Mi inspirálta a történetet?
Tinédzser koromban voltam néhányszor sítáborban, illetve a családommal is jártunk síelni. Magánál a sportnál szinte jobban élveztem a környezetet. A nyüzsgő síparadicsom hangulatát, a gyönyörű tájat, a csendes lankákat. Ideális helyszín ez egy regényhez, nem véletlenül használták ilyen sokan.
Engem ez a hangulat kezdett el először foglalkoztatni.
Amikor elkezdek írni valamit, eleinte az atmoszféra szinte fontosabb a történetnél.
Az a célom, hogy a könyvet végig ugyanabban a hangulatban tartsam. Persze sokat dolgozom a történeten meg a karaktereken is, de a legfontosabb mércém, hogy ugyanabban a hangulatban maradjak.
Miért éppen a krimi műfaját választottad?
Régebben sok krimit olvastam, és mindig is vágyam volt kipróbálni magamat a műfajban. Gyerekként írtam néhányat, golyóstollal, nagy, cirkalmas betűkkel. Pár oldalasak voltak, és nem volt nehéz rájönni, ki a tettes, mert a nyomozón kívül legfeljebb két szereplő volt bennük. Szóval mindig is vonzott a műfaj. Olyan ez, mint a menüett vagy a keringő. Kötött formája van, szabályai, az összes zeneszerző komponál egyet, de igyekszik a maga képére formálni. Hát most megírom én is a magamét.
A Fillenbaum néni hosszú árnyéka című kötetben is volt társadalomkritika, az új történetben szereplő bűnügyi rejtély is tükröt állít majd?
Nem volt célom a társadalomkritika.
Hús-vér karaktereket akartam írni, akiknek valós problémái vannak, amiket magam körül is látok.
Pusztán a hitelesség kedvéért. Ez persze magával hozza azt, hogy olyan témák kerülnek bele a könyvbe, amik szintén valósak és aktuálisak. Ez az új regényben sem lesz másként.
Milyen a tökéletes gyilkosság egy síparadicsomban?
Az én könyvemben egyelőre nincs gyilkosság, csak ékszerrablás. De ha el kéne tennem valakit láb alól, eszembe jut a hüttékben elfogyasztott töménytelen radler, amitől az osztrákok egyre vidámabban és egyre kacskaringósabb íveket leírva suhannak a lejtőn. Azt hiszem, ha találnak egy holttestet valamelyik pálya melletti bokorban, sífelszerelésben és rengeteg alkohollal a vérében, senki nem gyanakodna. Úgyhogy a gyilkosnak így kéne álcáznia a tettét.
