Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Elena Ferrante könyvei után már más szemmel nézzük a női barátságokat – írtuk cikkünkben, miután elolvastuk a Nápolyi-regények tertralógiát. A nápolyi Lila és Elena toxikus barátságának története éveken át lázban tartotta az olvasókat, csakúgy, mint a szerző kiléte, és valószínűleg tényleg volt szerepe abban, hogy sokan elgondolkodjanak a saját barátságaikon. A történet cselekményét így foglaltuk össze: „A könyvsorozat nagyon-nagyon leegyszerűsítve Elena Greco és Lila Cerullo barátságának története, hiszen maga a Briliáns barátnőm is úgy kezdődik, hogy a 66 éves írónőt, Elenát felhívja torinói otthonában gyerekkori barátnőjének, Lilának a fia, hogy két hete eltűnt az anyja, és azóta nem tud róla semmit. Elena azt tanácsolja a fiúnak, hogy ne is keresse, azt viszont már nem köti az orrára, amit csak ő tudhat, mégpedig, hogy Lila harminc éve másra sem vágyik, minthogy köddé váljon, és nyom nélkül eltűnjön ebből a világból. Elena viszont nagyon feldühödik, és azt teszi, amit egy író ebben a helyzetben tehet: dacolva barátnője szándékával leül a számítógéphez, és elkezdi írni a közös történetüket, minden egyes részletet, ami csak megmaradt az emlékezetében.”
Kit érdekel, kicsoda Elena Ferrante, ha olyan könyveket ír, mint a Nápolyi regények-sorozat? Újraolvastuk mind a négy könyvet, ami az elmúlt hetek egyik legjobb döntésének bizonyult.
Tovább olvasokMargaret Atwood: Macskaszem
Bő harmincéves késéssel jelent meg magyarul Margaret Atwood Macskaszem című regénye, amelyet már a hatvanas évek derekán elkezdett írni, ám csak a nyolcvanas években fejezett be. A Macskaszem egy Elaine Risley nevű – amúgy fiktív – festő életútját mutatja be, a fókusz mégsem a művészi kiteljesedésen van, hanem azon a toxikus gyerekkori barátságon, amely később alapjaiban határozta meg Elaine művészi tevékenységét. A könyvről kritikánkban ezt írtuk: „A macskaszem egy üveggolyó, egy a sok közül, de a gyerek Elaine Risley számára a legféltettebb. Már-már mágikus hatást tulajdonít neki, ha nála van, úgy érzi, a macskaszem megoltalmazza. De a kék üveggolyó sem védi meg azoktól, akik a legközelebb állnak hozzá – az állítólagos barátaitól. Iskola után Elaine három lánnyal szokott játszani, közülük is a legfontosabb Cordelia, akinek a szava a lányok között a legtöbbet nyom a latban. Ő az, aki folyamatosan kritizálja Elaine-t, aki megjegyzéseket tesz arra, hogyan áll, hogyan jár, hogyan rág, hogyan néz ki hátulról, aki büntetésből kiközösíti, majd, ha úgy látja jónak, ismét a csapattagok közé fogadja Elaine-t. Mindezt deklaráltan nem gonoszságból teszi, csak így akar jobbítani, segíteni. Elaine elhiteti magával, hogy a lányok nem az ellenségei, épp ellenkezőleg, a barátai.”
Bő harmincéves késéssel jelent meg magyarul Margaret Atwood Macskaszem című regénye. Bár a könyv egy Elaine Risley nevű – amúgy fiktív – festő életútját mutatja be, a fókusz mégsem a művészi kiteljesedésen van, hanem azon a toxikus gyerekkori barátságon, amely később alapjaiban határozta meg Elaine művészi tevékenységét. A Macskaszem a hét könyve.
Tovább olvasokAndré Aciman: Harvard tér
André Aciman legutóbbi regénye, a Harvard tér a hetvenes évek végén játszódik, az amerikai Cambridge-ben, ahol egy fiatal egyiptomi zsidó egyetemista az irodalom professzoraként képzeli el az életét, de mindennél jobban szeretne asszimilált amerikaivá válni. Az élete ugyanakkor fenekestül felfordul, amikor megismerkedik egy pimasz, karizmatikus arab taxisofőrrel - utóbbi mélységesen elítéli az amerikaiak megszállottságát a kommersz dolgok iránt, miközben botrányos kijelentéseket tesz a szerelemről és a csábítás művészetéről. A diák nem tud ellenállni újdonsült barátja vonzerejének, és hanyagolni kezdi a tanulmányait. Két élete lesz: egy a Harvard elvont világában, egy a taxisofőrrel Cambridge utcáin. Bárokat és a kávézókat látogatnak sorra a Harvard téren, szerelmi kapcsolataik intim pillanatairól számolnak be egymásnak, vitatkoznak az amerikai álomról, meztelenül fürdenek a Walden-tóban és megélik, hogy fiatalok.
Olvass bele ITT!
Sally Rooney: Hová lettél, szép világ
Sally Rooney könyveiben fontos szerepe van a barátságnak. Már első regényében, a Baráti beszélgetésekben is meghatározó téma volt a barátok közti dinamika. A legfrissebb Hová lettél, szép világban (ITT írtunk róla, ITT bele tudsz olvasni, ITT pedig egy interjút olvashatsz Rooney-val) pedig kicsit másképp, de szintén nagy jelentősége van a barátságnak. A történet középpontjában Alice és Eileen áll. Ők ketten jó barátok, egyikük híres író, a másikuk pedig egy irodalmi folyóiratnál olvasószerkesztő, mindketten 29-30 évesek és mindketten eléggé ki vannak égve. A könyv váltakozva, hol egyikük, hol a másikuk életébe enged betekintést, és miközben mindketten a saját szerelmi drámájukkal vannak elfoglalva, intenzív levelezést folytatnak emailen, ahol filozofálnak, politizálnak, próbálják megérteni, hogy milyen az a világ, amelyben élnek, és miért olyan nehéz megtalálni a boldogságot benne.
Sally Rooney új regényében megdöbbentően pontos lenyomatát adja a korhangulatnak. Főhősei élik a mostani harmincasok mindennapi életét, és közben próbálják megfejteni, hogyan siklott félre minden. A könyvet uralja a nosztalgia érzése egy olyan kor után, amelyben a szereplők még nem is éltek, vagy amely talán soha nem is létezett. A Hová lettél, szép világ a hét könyve.
Tovább olvasokAli Smith: Ősz
Egy szokatlan, de erős barátságról mesél Ali Smith Évszakok-kvaretetjének első regénye, az Ősz, amelyet az első poszt-Brexit-regényként szokás emlegetni. A könyv két központi alakja a fiatal Elisabeth és a gondozóházban ápolt, élete vége felé tartó Daniel, akik között egészen különleges intellektuális kapocs van. A barátság jó húsz éve vette kezdetét az akkor még kamaszlány és a már akkor is idős szomszéd között. Daniel úgy és olyan dolgokról (irodalomról, képzőművészetről, filmekről) beszélgetett vele, ami egy életre meghatározta a lány érdeklődését. A könyvről kritikánkban ezt írtuk: „A szöveg dinamikáját amúgy pont ezek az ellentmondások, az egymásnak feszülő folyamatok éltetik: hiszen egyrészt ott az elmúlás (ami lehet egy életé éppúgy, mint egy korszak lezárása is), másrészt nagyon markánsan megjelenik benne a Brexit-szavazás körüli turbulens időszak is, de ugyanúgy fontos témája egy fiatal felnőtt útkeresése, és feldereng benne egy tragikusan hamar véget ért életpálya is.”
Nagyon ritka, hogy egy szépirodalmi mű valamely (bármely) politikai-társadalmi eseményre szinte azonnal rezonálva jelenjen meg, és ez még akkor is igaz, ha Ali Smith már jó pár évtizede tervezte az Ősz című regényét – pontosabban az Évszakok címet viselő kvartetet. Az Őszt az első poszt-Brexit-regényként szokás emlegetni, de annál sokkal több, hiszen egyszerre az elmúlás és az útkeresés könyve. Nálunk pedig most ez a hét könyve.
Tovább olvasok
