Erlend Loe: Leltár
A Leltár főhőse egy idősödő, kissé bolond költőnő, Nina Faber, aki úgy élte le az életét, hogy messziről elkerülték az irodalmi sikerek. Erős kiábrándultsága és anyagi gondjai ellenére azonban még egy utolsó dobással megpróbálkozik, hátha sikerül áttörnie a szakma iránta tanúsított közönyét. A Leltár cselekménye mindössze egy napot ölel fel, viszont cserébe ez egy rendkívüli nap: éppen új verseskötete, a Boszporusz megjelenésének időpontja. Nina felkel és várja a telefont, hogy kiderüljön, milyen kritikák jelentek meg a kötetéről. A hírek a hatalmas kudarcról fokozatosan érkeznek el hozzá, és ami ezek után következik, azt nem vágja zsebre az irodalmi élet: az idős, sikertelen költő egyszerre abszurd, nevetséges és tragikus ámokfutásba kezd, amelynek áldozatul esik többek közt egy könyvesbolti készletbeszerző és egy irodalomkritikus is. A Leltárról ezt írtuk:
„Erlend Loe könyve sok szempontból telitalálat, de leginkább azért, mert az írók és költők (vagy tágabb értelemben a művészek) lelki és anyagi kiszolgáltatottságának problémáját úgy írta meg, hogy egyszerre lehet sírni és nevetni rajta. A főszereplő, Nina már-már karikírozott figura és a cselekmény is sokszor teljesen abszurd irányba megy el, mégis ott rejlenek az egész történet mögött a valódi társadalmi igazságtalanságok és az irodalmi élet visszásságai is. Megjelennek a költők, akik nem keresnek eleget ahhoz, hogy be tudják fizetni a számlájukat; a marketingesek, akik nemcsak, hogy átvették az uralmat a könyvkiadókban, de ráadásul a művészi minőség helyett a piaci szempontokat helyezik előtérbe; és a kritikusok is, akik közül sokan úgy véleményeznek könyveket, hogy nincs is meg hozzá a háttértudásuk.”
A Leltár borítójáról készült interjúnkért pedig kattintsatok IDE.
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Igazi skandináv kultkönyv és persze film lett Jonas Jonasson történetéből, amely eredetileg 2009-ben jelent meg. A százéves ember.... egy svéd kisvárosban, egy idősek otthonában játszódik, ahol születésnapi ünneplésre készülnek: az otthon lakóját, a százéves Allan Karlssont akarják felköszönteni, csakhogy valami közbejön, ugyanis az ünnepelt – ahogy azt a cím is jól jelzi – kimászik az ablakon, térdfájás ide vagy oda. A vicces és sokszor elég abszurd könyvben Allan Karlssonnal végigjárjuk a 20. századot és vele együtt a történelem nagy fordulatait.
Hendrik Groen: Lesz ez még így se
A Lesz ez még így se – A 83 és ¼ éves Hendrik Groen titkos naplója című nemzetközi sikerű holland naplóregény szerzője maga a címszereplő Hendrik Groen, akinek kilétét állítólagos nevén és életkorán kívül homály fedi. Groen a nyugdíjasok mindennapjaiba kalauzoló naplóbejegyzéseit először a Torpedo Magazine holland irodalmi portálon osztotta meg, itt figyelt fel rá egy kiadó. A Lesz ez még így se történetének helyszíne az amszterdami Alkonypír idősek otthona, ahol a napi rutin az úr, a látogatók száma és a feltuningolt járókeretek a státuszszimbólumok, és az öröm már-már kizárólagos forrása az éppen aktuális betegségek megpróbáltatásainak sorstársakkal történő megosztása. Így írtunk róla:
„A Lesz ez még így se szórakoztató olvasmány, mely képes az időskor bemutatása során realisztikus maradni. Groen könyvének egyik legnagyobb pozitívuma, hogy nem kelt hiú ábrándokat: attól, mert Groen és barátai úgy döntenek, hogy nem csak túlélni szeretnék hátralévő napjaikat, hanem tartalmasan eltölteni azokat, nem válnak legyőzhetetlenné, az öregedés épp úgy nyomot hagy az Öreg, de még nem halott klub tagjain is, mint bárki máson.”
Fredrick Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Fredrik Backman első regénye, Az ember, akit Ovénak hívnak megjelenésekor kirobbanó siker lett és nagyon népszerű a könyvből készült adaptáció is. A történet főhőse Ove, a megkeseredett, rigolyás bácsi, aki szerint a munkának csak régen volt becsülete, és az emberek ma már csak arra vágynak, hogy henyélhessenek. Ove egész életében csak egy bizonyos típusú autót hajlandó vezetni, és teljesen rendben lévőnek találja, ha minden egyes nap csak és kizárólag kolbászt vacsorázik krumplival. Backman humorral teli könyve erről az Ovéról szól, akiről egyébként idővel kiderül, hogy aranyszíve van.
„Ami miatt az Ove-könyv emlékezetes, az egyrészt az a feketehumor, amitől a történet elég morbid, ezzel egyidejűleg pedig mégis könnyed lesz; utóbbit sajnos szinte csak nyomaiban őrizte meg a Hannes Holm rendezte film, amely sokkal melankolikusabb hangulatú, mint Backman regénye. Utóbbi másik nagy erénye, hogy görcs és erőlködés nélkül tud beszélni az öregségről, a veszteségről, az elmúlásról, a halálvágyról, a feleslegesség érzetéről.”
Jü Hua: Élni
Kína egyik legismertebb kortárs írójának, Jü Huának 1993-ban jelent meg az első regénye, az Élni. A szöveg kerettörténetében egy népdalgyűjtő járja Kína falvait, és gyűjtőútja során találkozik egy idős, szikár férfival, aki ősöreg ökrével műveli a földet. Az öregember a munkát megszakító pihenőidőkben meséli el viszontagságos életének fordulatokban bővelkedő történetét. A fáradt, mégis derűs férfi egy nap leforgása alatt, időrendi sorrendben haladva rekonstruálja életét, fiatalságát, eltékozolt vagyonának történetét, majd a fiával, lányával és feleségével leélt küzdelmes életét. Kritikánkban ezt írtuk róla:
„Az Élni címe mintha azt üzenné, ebből a kötetből megérthetjük, mit jelent élni; de a regény nem von le általános következtetéseket, nem summázza az élet lényegét. Bemutat egy sorsot a sok közül, és megmutatja, hogy ezt is jelentheti az élet, mint ahogy annyi mást is. És – bár soha nem mondja ki – mintha arra is célozna, hogy az emberi lét, akármilyen is, tele van örömteli percekkel, és persze csordultig van bánattal és fájdalommal is ‒ esetleges, kinek mennyi jut belőle. De minden élet teljes jogú élet, és mindenkinek csak egy van belőle, az, amit épp most él.”
