Obama memoárjában az is érdekes, amit nem mond el

Obama memoárjában az is érdekes, amit nem mond el

Augusztus 4-én Barack Obama 60 éves lett. Ezen a héten pedig 20 éve lesz annak, hogy 2001. szeptember 11-én az al-Káida terrorszervezet merényletsorozatot hajtott végre az Egyesült Államok ellen. Ezek és az afganisztáni események csak még aktuálisabbá tették Obama elnöki memoárját: hogyan írt a közel-keleti háborúkról? Milyen politikai harcok eredménye lett a nevével fémjelzett egészségügyi reform? Mit tud adni a könyv egy magyar olvasónak? Az Egy ígéret földje a hét könyve.

Sándor Anna | 2021. szeptember 06. |

“Ha tanulmányozzuk az Egyesült Államok történelmét, vagy akár csak futó pillantást vetünk az aktuális szalagcímekre, láthatjuk, hogy hazánk ideáljai mindig is másodlagosak voltak a hódításhoz és a behódoláshoz, a kasztrendszerré merevedett rasszizmushoz és a pénzsóvár kapitalizmushoz képest. Aki más irányt mutat, az szerintük csak leplezi ennek a cinkelt játszmának a fonákságait. És beismerem, hogy a könyv írása során, az elnökségemre és az utána következő időszakra visszatekintve időnként eltűnődtem: vajon határozottabban ki kellett volna mondanom az igazságot? (...) Nem tudom. Azt azonban biztosan állíthatom, hogy még nem adom fel a hazámba vetett hitemet, nemcsak az amerikaiak következő nemzedéke, hanem az egész emberiség jövője miatt sem” – írja Barack Obama, az Egyesült Államok 44. elnöke memoárja, az Egy ígéret földje előszavában, és a kötetet végül az ifjúságnak ajánlja.

Barack Obama
Egy ígéret földje - Elnöki memoár I.
Ford. Pétersz Tamás, Darnyik Judit, Kenyeres Anna, HVG Könyvek, 2020, 760 oldal
-

Obama, a nagy történetmesélő

Mire Obama eljutott az elnöki memoárig, már írt két erősen önéletrajzi jellegű könyvet. Alig 34 évesen, 1995-ben megjelentette a Dreams of My Fathert, amiben még politikai ambíciókat nem dédelgető, ám igen aktív közösségszervezőként megcsillantotta irodalmi érzékét: a választékos stílus keveredett némi cinizmussal, miközben a fiatal Obama elköteleződött amellett, hogy gyógyítsa a sebzett társadalmat. A 2006-os Vakmerő remények már egészen más ügy – és más élethelyzet. Addigra Obama feltörekvő szenátor volt, fényes jövő ígéretével az országvezetői szinteken. Ez egy olyan ember könyve volt, aki arról próbálta meggyőzni a potenciális választóit, hogy képes megváltoztatni a világot.

Az Egy ígéret földje ezekhez képest egy monstrum, ami már ránézésre túl van írva: jegyzetek és névmutató nélkül is durván 710 oldal. Ezt vessük össze mondjuk Nelson Mandela önéletrajzával, A szabadság útján mindössze 192 oldal, pedig micsoda életút volt az övé! Ráadásul Obamánál ez csupán az első kötet a kettőből - azután zár, hogy 2011 májusában egy rajtaütésben az amerikaiak végeztek Oszáma bin Ládennel (és kiderül, hogy egy kommandósnál sem volt centi, ami kellett volna az azonosításhoz, ezért a parancsnok egy katonát fektetett a test mellé, hogy lemérjék a magasságát).

A felvezető arányait Obama még jól eltalálta, és egészen regényszerűen olvasható ritmusban mondja el az élete történetét a szenátorságig. Visszatérő témái

az Amerika eszméje, ideálja és a mindennapi valósága között feszülő ellentét, és hogy e kettő közelítésében hol van az ő feladata, helye.

Emellett sokszor felbukkannak a rasszizmus változatos megnyilvánulási formái, akár olyan identitáskérdésekben is, mint hogy bizonyos választóknak ő túl színes bőrű volt, az afroamerikaiaknak viszont nem elég fekete, hiszen az ősei nem voltak rabszolgák.

Obama jó tollú író, helyenként giccses, de alapvetően élénk leírásokkal, anekdotázva, fanyar humorral fűszerezve mesél az életéről és a munkájáról. Lázadó, kansasi anyjáról, aki a társadalmi ítélkezés ellenére fekete férfihoz ment feleségül, és akitől Obama a saját bevallása szerint a világképe alapjait kapta, legyen szó emberi jogi kérdésekről vagy személyes szolidaritásról. Röviden megemlékezik kenyai apjáról, akit alig ismert, mivel a szülei hamar elváltak, és a férfi visszaköltözött Afrikába. A világpolgár gyerekkoráról, amit részben Indonéziában, részben Hawaiin töltött. Az egyetemi éveiről, hogy hogyan szolgálták a könyvek, amiket csak a meghódítandó lányok kedvéért olvasott, végül a látóköre szélesítését. Hogy néhány év chicagói civil közösségszervezői munka után miért ült be ismét az iskolapadba az ország egyik elit egyetemén, és lett a szakmai körökben elismert Harvard Law Review első fekete főszerkesztője. És persze Michelle Obama Így lettem című könyve után (a róla szóló cikkünket itt találod) kicsit bepillanthatunk Barack Obama szemszögéből is a kapcsolatukba. Nemcsak a látszólag szinte idilli partnerségük működésébe vagy a szülővé válás örömeibe, hanem a komoly feszültségeikbe is – például, hogy Michelle Obama nem akarta, hogy a férje elnök legyen.

-

Édesanyjával, Ann Dunhammel (Forrás: Obama Foundation)

A memoár jelentős részét viszont az teszi ki, hogy Obama magyarázza saját magát és a döntéseit. Teszi ezt olyan részletességgel, ami, ha az elejétől végig akarjuk rágni magunkat rajta, közelít az olvashatatlansághoz – hiába a könnyed írói stílus, inkább történészként vagy rajongóként lehet érdekes. Az Egy ígéret földje ugyanis egyfelől olyan, mint egy orosz nagyregény, ami minden második oldalon bevezet egy új szereplőt, csak Obama átlagosan kettőt-hármat. Mindenkit kényszeresen megemlít, akivel valaha együtt dolgozott, ami részben persze szimpatikus, de egészen hamar elengedtem, hogy próbáljam követni őket. Másfelől minden egyes döntését körültekintő háttérelemzéssel vezeti fel, ismerteti a lehetőségeit, és végül megindokolja, hogy miért az volt a legkevésbé rossz, amit választott. És ez 700 oldalon egyszerűen fárasztó.

Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy ugyanez nagyon izgalmas akkor, ha kiemelten egy-egy részre koncentrálunk.

Amit elmond, és amiről hallgat

Azért nem véletlen az sem, hogy Obama memoárja 2020 bestsellere lett Amerikában, amiből csak az első nap 890 ezer példányt adtak el. A nárcisztikus és a járvány súlyosságát sokáig tagadó Donald Trump elnöksége végéhez közeledve, miközben Amerika lakosságarányosan világszinten az élbolyban volt a koronavírusban megfertőzöttek és elhunytak számában; azután, hogy a George Floyd-tüntetések kidomborították az amerikai rendszerszintű társadalmi problémákat – szóval mindezek tükrében Obama elnöksége, annak minden hiányosságával vagy be nem teljesített ígéretével együtt is ébreszthetett némi nosztalgiát, kíváncsiságot. Vagy akár elismerést.

Hírlevél feliratkozás

Az Obamacare-ként elhíresült egészségügyi törvény hivatott javítani azon az áldatlan állapoton, hogy több tízmillió amerikainak egyáltalán nem volt vagy a kezelésekhez nem volt elégséges a biztosítása. Hogy az amerikai egészségügy lehetővé tette, hogy a biztosítótársaságok, a gyógyszercégek, a szakszervezetek, az orvostársadalom és a politika érdekszövevénye drágán vagy feleslegesen adjon el gyógyszereket, vizsgálatokat azoknak, akiknek van biztosítása. 

A memoárban a törvény elfogadtatásának folyamatát bemutató rész olyan, mintha egy izgalmas tárgyalótermi drámát néznénk. Így jól jön Obama alapossága, amivel például bemutatja az egészségügy Jenga-tornyát, amit nem lehet csak úgy megpiszkálni anélkül, hogy rá ne dőljön az egész, ahogy rádőlt például Bill Clintonra. Az erőviszonyok és a beidegződések miatt szükség van a politikusi egyeztetések végtelen sorára, a gyógyszercégekkel történő egyeztetésekre, közben ott van a választói félelem, hogy ez bolsevik irány, amivel a szövetségi kormány bele akar szólni az tagállamok önrendelkezésébe, esetleg az egész adóemelésről szól. Vagy hogy mit érdekel az egy választót Massachusettsben, ahol sikerült egy viszonylag jól működő helyi biztosítási rendszert építeni, hogy mi történik mondjuk Nyugat-Virginiában? Ha ehhez még hozzávesszük a sajtót és a republikánus “héjákat” is, ahogy Obama fogalmaz, mindjárt árnyaltabbá válik az a harc, ami azt veszi alapul, hogy márpedig mindenkinek jár az egészségügyi ellátás.

-

Obama egy washingtoni egészségügyi rendezvényen beszél 2009-ben.  (Forrás: AP/Alex Brandon)

Az egészségügyi törvény átverése Obama egyik olyan sikere, aminek pozitív történelmi nyoma marad, és ő ezt tudja. Ami nem baj, annál intelligensebben fényezi magát – inkább az árulkodó, ahol ő is hallgat. Például az iraki és afganisztáni háborúkról szóló részek most egészen aktuálisak. Ezeknél is elkezdi felsorolni a dilemmáit, és bemutatja, hogy került ellentétbe a hadsereg illetékes felső vezetésével, és ezt hogyan kezelte. Az egyik kérdés itt az volt, hogy miközben már 2009-ben egyértelmű, hogy a tálibokat nem tudják kisöpörni, hogy az afgán kormány korrupt, hogy az egész hadi jelenlét túl drága dollárban és emberéletben, akkor átvezényeljenek-e még több tízezer katonát Afganisztánba. És ezen a ponton azért eszembe jutottak a Pentagon-iratok, amikből 1971-ben kiderült, hogy a döntéshozók (köztük az elnökök) sora hazudott az amerikaiaknak, és úgy küldtek egyre több fiatalt Vietnamba, hogy tisztában voltak vele, hogy a háború megnyerhetetlen (a Pentagon-iratokról magyarul a 444 cikkét érdemes elolvasni).

De Obama hallgat például ott is, amikor arról ír, hogy európai támogatással végül Líbia bombázása mellett dönt.

És miközben a “beavatkozás erkölcsi kötelezettségéről” és annak határairól moralizál, egyetlen szóval sem említi a bombázást követő vérengző káoszt.

Beleolvasva az amerikai recenziókba, hasonlókat hiányolnak azok szerzői is, például a (civil áldozatokkal járó) dróntámadások számának drasztikus emelése kapcsán, vagy az elődeinél sokkal keményebb fellépésről a szivárogtatók ellen – itt nagyon kíváncsi vagyok, hogyan ír majd Edward Snowdenről a második kötetben. Összességében, ha már Obama ennyire aprólékos portrét rajzolt az elnökségéről, jót tett volna, ha egy kicsit jobban megnyomja a ceruzát az árnyékoknál.

Mit adhat a magyaroknak Obama memoárja?

Egyfelől érdekes nyomon követni, hogyan születik meg náluk egy törvény. Milyen a puszta gyakorlati folyamata a törvénytervezet előkészítésének, amikor egyeztetések, győzködések és finomítások sora történik. Párton belül és pártok között, egyénileg a kongresszusi képviselőkkel, a szenátorokkal; a hozzáértő szakértők, a szakmai szervezetek és az érdekcsoportok képviselőinek bevonásával. Továbbá kommunikálva a sajtón keresztül és személyes fellépéseken is, hogy mi készül. A szavazás pillanatában a törvény gyakorlatilag készen van, nem utólag foltozgatják a jogi hiányosságait, és megtestesíti azt a konszenzust, amit akkor reálisan el lehet érni.

A másik inspiráló tartalom nem ennyire látványos: az állampolgár közösségi szerepvállalása. Obama civil közösségszervezőként a rászorulók érdekképviseletéért dolgozott. A kampányai leírásában pedig többször említi, hogy önkéntesek csatlakoztak a csapatához állam-, majd országszerte. Ezek mögött az a meggyőződés áll, hogy egyénileg mindenki hozzáteheti a saját részét ahhoz, hogy a szűkebb és tágabb közössége jobbá váljon. Az önkénteskedés lehet az eluralkodó apátia ellenszere, és mint egy másik könyvből kiderült, még a közérzetünknek is jót tesz.

Mi indokolhat egy ilyen monstrumot?

Az Egy ígéret földje visszatekintő, elemző munka, így logikusan illeszkedik Obama könyveinek sorába még úgy is, hogy az elnöki memoár megírása hallgatólagosan elvárt feladata lett minden, a hivatalából leköszönt amerikai elnöknek. (A Bustle ebben a listában gyűjtötte össze, melyeket érdemes elolvasnunk.)

A könyv szempontjából két releváns és meghatározó aspektusát érdemes figyelembe Obama elnökségének: 

hogy ki lett ő, és milyen pillanatban érkezett.

Obama a megválasztásakor instant szimbólummá vált: egy a rabszolgatartó múltjának örökségével birkózó ország első fekete elnöke volt. Egy olyan országé, ami európai szemmel talán kevésbé érzékelhetően, de a valóságban elég eltérő lokális kultúrájú, gazdaságú, társadalmú államok szövetsége. Ebben a rendszerben azért is van szükség a “szabadság földje” Amerika-mítoszra, aminek része a már szinte szakrálissá emelt szövegek (mint az alkotmány), ünnepek (mint a függetlenség napja) vagy helyszínek, épületek (mint a Fehér Ház vagy a Capitolium) közösen gyakorolt tisztelete, a patriotizmus, mert ez tudja összetartani Északot és Délt, vagy ez tartja bent Kaliforniát, ami amúgy egymaga kitermeli az amerikai gazdaság több mint tíz százalékát. Ha ez az ország képes dolgozni a súlyos örökségén (rabszolgatartás, rasszizmus) és a közelmúlt traumáján (a szeptember 11-i terrortámadás és az elhúzódó közel-keleti háborúk), és megválasztani a fekete, muszlim nevű Barack Hussein Obamát elnökké, akkor van reményük közösen jobb jövőt teremteni. Obama pedig elkötelezve magát a társadalmi, szociális, gazdasági hidak építése mellett, az egész kampányát a reményre (“Hope”) alapozta, hogy igen, meg tudjuk csinálni (“Yes we can”).

-

A másik tényező a konkrét történelmi helyzet: mikor Obama 2009 januárjában hivatalba lépett, egy olyan országot “örökölt” George W. Bushtól, amely Irakban és Afganisztánban is háborúzott, és már mintegy fél éve a dagadó gazdasági válságot nyögte. Munkahelyek szűntek meg, egész régiók süllyedtek le, vállalkozások tömege ment tönkre. Az állami gondoskodás humánus és létbiztonságot nyújtó működésére pedig finoman szólva sem az Egyesült Államok a legpéldaértékűbb a Földön.

Az Obamával szemben támasztott elvárások tehát talán túl magasak voltak, és a csalódottság, hogy két ciklus alatt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, emiatt talán igazságtalan. Kritika mindenesetre bőven éri, a teljesség igénye nélkül: megkapta a Nobel-békedíjat, de nem állította le mindkét háborút; nem tudta bezáratni a guantánamói, a fogvatartottakat kínzással vallató börtönt; nem korlátozta a fegyvertartást; az ő idején robbantotta Snowden a megfigyelési ügyet; több korábbi szövetségese vádolta árulással; és miközben a republikánusok a reformtervei miatt lekommunistázták, demokrata kritikusai szerint a nagyvállalatok érdekeit szolgálta ki.

A megalkuvás és a józan vagy szükséges kompromisszumok mezsgyéje hajszálvékony, és ennek a terhét minden bizonnyal Obama is érzi – legalábbis a memoár alapján fogadni mernék rá, hogy foglalkoztatja.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Barack Obama ezeket a könyveket ajánlja a nyárra!

Barack Obama szokásához híven idén is megmutatta, milyen könyvekkel készül a nyárra.

...
Hírek

Obama a fiatalok erejéről is beszélgetett a Manchester United csatárával

A Penguin Books szervezett Zoom-beszélgetést az Egyesült Államok 44. elnöke, Barack Obama és a Manchester United 23 éves csatára, Marcus Rashford között, írja a Guardian.

...
Hírek

Obama memoárjának filmzenéjét Beyoncé és Eminem énekli

December elején érkezik magyarul Barack Obama memoárja, az Egy ígéret földje. A volt amerikai elnök most egy lejátszási listát is készített hozzá. Hallgassatok bele!

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Kreatív Európa: Azért, mert egy gyerek beszél, ez a te történeted is

Folytatódik Kreatív Európa című sorozatunk, amelyben a kortárs európai irodalomból válogatunk. Most olyan hangsúlyozattan nem ifjúsági irodalomhoz tartozó könyveket ajánlunk, amik egy-egy gyermek vagy kamasz nézőpontjából mesélnek.

...
Kritika

A kisfiúk, akik páncélt öltöttek, hogy túléljék a gyerekkorukat

Alex Schulman megrázóan mutatja be a testvéri kapcsolatok bonyolult dinamikáját, a gyerekek sóvárgását a szülők szeretetéért és a túlélési stratégiákat, ha a gondoskodás kiszámíthatatlan, sőt, életveszélyes. A túlélők a hét könyve.

...
Nagy

Enyedi Ildikó: Női rendezőként szerettem volna megengedni magamnak a lovagiasság luxusát

Füst Milán 1942-ben megjelent regényéből, A feleségem történetéből készített Enyedi Ildikó nagyjátékfilmet. Férfiképről, Európáról és Füst-olvasatáról is beszélgettünk vele.

...
Nagy

Alex Schulman: A fájdalmat használtam fel az íráshoz

Alex Schulman A túlélők című családregénye újabb színt ad a skandináv irodalom magyar nyelvű kínálatához, bizonyítva, hogy nem csak a bűnügyi regényekhez értenek az északiak. Schulman a nemzetközi könyvpiacon ezzel a könyvével debütált, nem is akármilyen sikerrel: több mint harminc országban adták ki a könyvét. Interjú.

...
Nagy

Jennifer Teege: Nincsen olyan, hogy náci gén

Jennifer Teege 38 évesen fedezte fel, hogy a náci lágerparancsnok, a szadizmusáról elhíresült Amon Göth unokája. A felismerés sokkjától a múlt feldolgozásának útját egy nemzetközi sikerű, megrázó könyvben írta meg. Interjú.

...
Kritika

Juan Gabriel Vásquez Kolumbiájában nem a mágia, hanem az erőszak tombol

Juan Gabriel Vásquez a jelenkori latin-amerikai írónemzedék egyik legjelesebb képviselője, Dalok a tűzhöz című kötete pedig bizonyos szempontből könnyed belépő az életműbe: egyszerre tartalmaz régi és új írásokat, de mindegyik központi eleme a Kolumbia múltjától és jelenétől is elválaszthatatlan erőszak. A hét könyve.

Olvass!
...
Beleolvasó

Rubin Eszter új regényében váratlanul ismét felüti fejét a mindent felemésztő szorongás

A 21. századi olvasó saját belső kérdéseit, vívódásait, generációkkal korábbi, valójában a mai napig ható szorongásait mutatja be Rubin Eszter új regénye, amelynek olvasása közben számtalanszor magunkra ismerünk. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Jonathan Franzen új családregényében mindenki szabadulni próbál valamitől

Jonathan Franzen nagyszabású regénytrilógiájának első részében a chicagói Hildebrandt család keresztúthoz érkezett, tagjai pedig olyan döntések előtt állnak, amelyek hatása alól senki nem tud kibújni. Olvass bele a Keresztutakba!

, a Keres

...
Beleolvasó

Karafiáth Orsolya hősei a halál árnyékában is egymás mellett maradnak

Az Egymás könyve felkavaró hullámvasút, amely az elmúlásról, a barátságról és a bátorságról szól. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Milyen okok állhatnak a háttérben, ha egy fiatal nő eltűnik az otthonából?

Az izlandi Sigrídur Hagalín Björnsdóttir könyvében egy fiatal nő, Edda eltűnik az otthonából, újszülött gyermeke mellől. A rendőrség tanácstalan, és a család a nő öccsét kéri meg, hogy keresse meg Eddát. Olvass bele a Szent Szóba!

...
Beleolvasó

Bödőcs új könyvében harmincéves jubileumot ünnepel a Cirkuszhaza

Bödőcs Tibor új könyvének Luigi King a főszereplője, aki fura keveréke Berlusconinak, Trumpnak, Orbánnak, Castrónak. A Mulat a Manézs megmutatja, milyen egy Cirkuszhazában élni. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Ebben a családi legendáriumban nem a portyázó farkasok a legveszélyesebbek

Sepsi László új regényében Höksring városát emberöltők óta az alapító Ergot család tartja kézben, a rendőrség hallgatólagos beleegyezésével irányítja a kizárólag itt honos hallucinogén gomba termesztését és terjesztését. Miután egy robbanás elpusztítja a békésen vacsorázó Ergot családot és otthonukat, felbolydul a helyi alvilág. Olvass bele!

...

Színt vall a Könyves: így olvastuk mi a kötelező olvasmányokat! [podcast]

...

Závada Péter átiratában Rómeó első szerelme a drog [Kötelező]

...

A mansfieldi kastélyban Austen nem félt egy unortodox hősnőt a középpontba tenni [Az Austen-projekt]

...

Knausgård, Sally Rooney és A Zöld Lovag [10 perc Könyves]

Hírek
...
Szórakozás

Itt az új előzetes Joel Coen Macbeth-feldolgozásához!

...
Hírek

Magyar gimnazista nyerte az oxfordi esszéversenyt

...
Hírek

Michael Caine mégsem lesz főállású író

...
Hírek

Női krimiszerző nyerte a milliós díjat, majd kiderült róla, hogy három férfi

...
Beleolvasó

Rubin Eszter új regényében váratlanul ismét felüti fejét a mindent felemésztő szorongás

...
Nagy

Az emberen túli idegenség is közös Bartók Imre és Sepsi László új regényében

...
Nagy

Dezső András: A rendszerváltás után a titkosszolgálatok maradtak

...
Nagy

Tisza Kata: Elfogadhatóvá, szerethetővé próbáltam tenni az egyedüllétet

...
Promóció

Kozma Lilla Rita - Utcamesék történetek hajléktalanságról

A hét könyve
Kritika
Colson Whitehead új regénye megmutatja, milyen régre nyúlik vissza a Black Lives Matter-mozgalom
...
Nagy

Irene Solá: Mindig az van fölényben, aki elmondhatja a történetét

Az Énekelek, s táncot jár a hegy líraisága, a nézőpontokkal való izgalmas játék, a történetmondás lehetőségei és a női elbeszélők is szóba kerültek a hatalmas érdeklődésre számot tartó beszélgetésen a Margó Fesztivál harmadik napján. A teltházas Világirodalmi Színpadon a katalán írót Ruff Orsolya kérdezte.

...
Kritika

Colson Whitehead új regénye megmutatja, milyen régre nyúlik vissza a Black Lives Matter-mozgalom

Dílerek, gyilkosok, stricik, rablók, maffiózók és mindent átitató korrupció – Colson Whitehead új regénye a 60-as évek Amerikájának legsötétebb bugyraiba viszi az olvasót, közben pedig árnyalt képet ad arról, milyen alapokra épült az a csillogó New York, amelyet ma ismerünk. A Harlemi kavarás a hét könyve. 

Szerzőink

...
Bányász Attila

Az utolsó párbaj didaktikus tanmesébe fojt egy középkori botrányt

...
Rezek Bori

Művészet, anyaság és patriarchátus: beleshettünk Elena Ferrante és Marina Abramović privát levelezésébe 

...
Sándor Anna

Irene Solà: A történetmondás egyfajta DNS, ami korokon át öröklődik