Hány perc van még hátra a végső pusztulásig? Selyem Zsuzsa novelláskötetének egyik elbeszélője azon mereng, mit tenne, ha percek, órák, hónapok, akár egy év is megadatna, míg eléri a vég. Az emberiségnek idén már csak 100 másodperce van hátra a végítélet órája szerint, amin 1947 óta állítják be amerikai atomtudósok a globális katasztrófától elválasztó becsült időt. Fajunk közben önfeledten vagy éppen kínlódva, de habzsol, szennyez, fegyverkezik, járványokat szabadít magára. Az első világvége, amit együtt töltöttünk pedig már a címével felveti a kérdést, ha ez az első, akkor lesz még több is? Mit tanulunk ebből az elsőből? Képesek vagyunk tanulni belőle?
Már csak azért is megérdemelné Selyem Zsuzsa legújabb novelláskötete az idei Libri irodalmi díjat, mert ennél fájdalmasan aktuálisabb darab nincs a mezőnyben.
És akkor az egymásnak felelgető novellák játékos abszurdjáról még nem is beszéltünk.
A kötetben előbb csak a szólistákat halljuk, és fokozatosan derül ki, hogy ez bizony ugyanaz a műsor. Az elbeszélők térben és időben is távol egymástól szenvedik el egyéni tragédiáikat, amelyeket Selyem Zsuzsa jellegzetesen finom és érzékeny, de könyörtelen iróniával itat át. Ahogy haladunk előre, a kórus tagjai felelgetni kezdenek egymásnak, fókuszt váltva egymás szemszögéből is megismerjük őket. Hiába, a saját halálát mindenkinek egyedül kell végigcsinálnia, de a vég közös. Ráadásul ez egy olyan zárt rendszer, amiben osztozunk az állatokkal is, és Selyem Zsuzsa hangot ad a hangyáknak, nyulaknak vagy Balthazár szamárnak. Ezek az állatok nem öltenek emberi jegyeket, a monológjaikban megismert örök jelenlévőség a természet valódi mindfulnesse, amihez a létkrízisben vergődő ember nehezen vagy sehogy sem kapcsolódik. A vég így is együtt éri őket.
A téma miatt könnyű lenne beleesni a csapdába, de a novellák mégsem didaktikusak, hanem meglepőek, helyenként viccesek, és/vagy felháborítóak, lehangolóak, a testi-lelki nyomorban ismerős keserű reményt hordozzák. Az események és sorsok ihletője épp úgy lehet az Ezeregyéjszaka meséi, egy Petri-vers vagy a mozis élmények. Aki érti az utalást, annak a szöveg több lesz, de aki nem, annak sem válik kevesebbé. A játéktér is végtelen, csak a vég közös.
Selyem Zsuzsa Moszkvában esik című kötetének angol fordítását tavaly a World Literature Today 75 legmeghatározóbb fordításban megjelent kötet közé sorolta. Selyem Zsuzsa kötetéről ITT írtunk kritikát és a hét könyvének is választottuk. Az Összekötve podcastsorozatunkban és a Margón is beszélgettünk vele személyes katasztrófáiról, zoomorfizált emberekről, izolációról, szexizmusról és humorról.
A 10 Libri irodalmi díjra jelölt könyv:
Bereményi Géza: Magyar Copperfield
Grecsó Krisztián: Magamról többet
Halász Rita: Mély levegő
Jászberényi Sándor: A varjúkirály
Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj
Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun
Selyem Zsuzsa: Az első világvége, amit együtt töltöttünk
Szabó T. Anna: Szabadulógyakorlat
