Selyem Zsuzsa: Ne fázz!

Hiába vagy vizuális típus, ha tök sötét van. „Ne tegyünk úgy, mint a gyerek, aki folyton hallja, hogy a gólya hozta, és a végén már a gólyafészekre is emlékszik, amelyikben kibújt a tojásból!” Thomas Bernhard. Tegnap éjjel legalább csillagos volt az ég. „Tanuld meg a félelemkifejezések pragmatikáját: néha a szavak, amikről azt hinnéd, kifejezik, valójában keltik.” David Foster Wallace

Az éhségnél jobban csak a szomjúság gyötör. „Dél felé haladunk, igaz?” Terézia Mora. Fogalmunk sincs, merre sodornak a hullámok, utoljára három nappal ezelőtt láttunk szárazföldet. „enyém / az árnyam” Ingeborg Bachmann. Líbia partjait. „A golyó gurulásának hangjára mindenki elhallgat.” Tommy Orange. A többiek alszanak, vagy legalábbis úgy tesznek. „A dada majd szenet hord.” Virginia Woolf. Csak remélem, hogy életben van mindenki. „Hogy melyik kasztba tartozom? Ezt kérdezik?” Arundhati Roy. Nem tudom, mi félelmetesebb, hogy a tűző napon nem látsz semmit a kék vízen, a kék egen, a vakító napon kívül, vagy ez az éjszakai semmi. „Csónakomnak nincs kormánya, sodorja a szél, mely a halál legmélyebb régióiban fúj.” Franz Kafka. Persze nappal még látod a többieket is, akik most valami sűrűbb fekete formák a teljes sötétségben. „Nagyot sóhajtott.” Wu Ming-yi. Tegnap éjjel legalább csillagos volt az ég. „De soha sincs elég idő.” Lucia Berlin. Még fázok is, mint a veszett kutya. „Mérhetetlen csend uralkodik.” J. M. Coetzee. A kutyák vajon azért üvöltenek olyan keservesen a holdra, hogy ne fázzanak? „Az ilyen elmélet csak akkor funkcionál, ha hibás, de akkor aztán hatalmas boldogság-gépezet lesz belőle!” Robert Musil. Ha nem lenne sós a víz illata, összevesznének a gyerekek. „A csapás, melytől az imént elállt a lélegzetem, hosszú, göröngyös utat járt be, több közvetítőn keresztül jutott el hozzám, közben megváltozott a forrása és a médiuma is, kézről kézre járt, hogy végül, tízszeres áttételen keresztül, Juliette Binoche képében jelenjen meg előttem.” Dubravka Ugrešić. Összetévesztettem a sötétet a sötéttel. „Én abban hiszek, hogy vannak jó emberek, és mindig örülök, ha rájuk találok. És ez valahogy biztosíték arra, hogy a világ nincs elveszve, és mi sem vagyunk elveszve.” Heller Ágnes. Ha elalszom végre, a halak az égen fognak ficánkolni. „Ha bizonytalan vagy, mondd meg az igazat.” Mark Twain. Nem látnak semmit, biztosan mélytengeri lények, csak jönnek felém, mint a tankok, és nem látnak semmit. „De a nép így is látta.” Szvetlana Alekszijevics. Itt van ez a sok kicsi, és a tankok nem lassítanak, kiáltások, évezredek óta üvöltő az anyák, koponyák roppannak, vér szikrázik az égen. „Egyszerűen azt mondja: elég.” Susan Sontag. Hiába ver a szívem, még mindig vaksötét van. „Az etika megcsal bennünket? A kötelességérzet megcsal bennünket? A tisztesség megcsal bennünket? A kíváncsiság megcsal? A szerelem megcsal? A bátorság megcsal? A művészet megcsal?” Roberto Bolaño. Még mindig reszketek, még mindig sodor minket a hullám. „Az égen feltűnnek az első színek. Van még egy kis idő.” Marguerite Duras.

Nedko Szolakov: Takaró, 1994
hímzés, textil, 175,5 x 105,5 cm
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
© [a szerzői jog tulajdonosa]