Tompa Andrea 2018-ban az Omertával egyszer már elnyerte a Libri irodalmi díjat, de mi itt a Könyves Magazinnál elég erősen hiszünk abban, hogy minden díj esetében könyvek versenyeznek, így az esélyeket egy korábbi győzelem egyáltalán nem rontja, nem ronthatja. A tavalyi év egyik legfajsúlyosabb magyar megjelenése volt a Haza, amely már rögtön az elején alaposan megdolgoztatja olvasóját, hazalátogató hőséhez, annak dilemmáihoz ugyanakkor mindenki - országtól, nyelvtől, otthonváltástól függetlenül - könnyen tud kapcsolódni.
A cselekmény maga viszonylag könnyen összefoglalható: a Haza író narrátora egy érettségi találkozóra tart haza, ahol őt kérték fel arra, hogy beszédet tartson. Az út egyúttal egy nagy személyes flashback is, amelynek során a főhős mellett az egykori osztálytársak élethelyzetei is felvillannak. "Tompa Andrea új regénye egy rendkívül sokrétegű, rengeteg irodalmi allúzióval dolgozó szöveg, amelynek rétegei nem helyspecifikusak. Nem véletlen, hogy a szövegben nincs egyetlen ország- vagy városnév, ez a fajta elemeltség pedig lehetővé teszi azt is, hogy az abban megfogalmazottak bármiféle elmozdulásban (ami ez esetben sokkal pontosabb kifejezés, mint a költözés, a disszidálás vagy az emigráció) értelmezhetőek legyenek, legyen szó akár országváltásról vagy arról, hogy valaki egyik faluból a másikba költözik" - írtuk kritikánkban.
Az elmúlt évünk nagyrészt bezártságban telt, ez az időszak ugyanakkor alkalmat adott arra is, hogy reflektáljunk a közeli és távoli múlt eseményeire. Tompa Andrea hőse bár folyamatosan úton van, ennél is fontosabb, hogy nagyívű belső utat tesz meg, ami - és ezt sugallja valahol a regény is - megúszhatatlan. Egyszer mindenképp eljön az a pont, amikor számot kell vetnünk a döntéseinkkel, és azok következményeivel. Nincs viszont egyetlen kizárólagosan helyes életút, ami valahol mindenképp megnyugtató (nem mintha ettől a "mi lett volna, ha?" kérdése még ne lógna ott folyamatosan a levegőben). De mindez csak a felszín, a Haza ennél jóval mélyebbre ás, és azt bizonyítja nekünk, hogy az otthonosság érzését nemcsak egy ország, egy város, egy ház tudja megadni nekünk, hiszen mindez ott van a nyelvben, az irodalomban, a hétköznapi tárgyakban is. A Haza az a regény, amelynek rétegeit folyamatosan lehet bontogatni, éppen emiatt fontos, újra- és újraolvasós darab.
A Haza korábban a hét könyve volt nálunk, ITT pedig egy külön cikket szenteltünk neki. A regényből vett kedvenc idézeteinket ITT találjátok. Tompa Andreával ITT interjúztunk, ITT pedig megmutattuk Tompa Andrea íróasztalát (ha IDE kattintotok, akkor egy nagyobb kivágásban is megnézhetitek).
A 10 Libri irodalmi díjra jelölt könyv:
Bereményi Géza: Magyar Copperfield
Grecsó Krisztián: Magamról többet
Halász Rita: Mély levegő
Jászberényi Sándor: A varjúkirály
Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj
Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun
Selyem Zsuzsa: Az első világvége, amit együtt töltöttünk
Szabó T. Anna: Szabadulógyakorlat
Tompa Andrea: Haza
