„A rothadó fakerítésre varjak voltak szögelve. A szárnyuknál fogva szögelték ki őket, félméterenként. A legtöbbjük élt. Mozgatták a fejüket, próbáltak szabadulni. Panaszos károgásukból épült a házra nehezedő csend.” Jászberényi Sándor stílusát általában Hemingwayéhez hasonlítják, de amit A varjúkirályban letett az asztalra, az inkább Cormac McCarthy, csak központozással és a magyar átokföldjén (A kötetről a Margón is beszélgettünk a szerzővel, amit podcastban is visszahallgathatsz.).
2017-ben Jászberényi ugyan már megkapta a Libri irodalmi díjat, ami könnyen jelenthetné azt, hogy nehéz lenne ilyen gyorsan ismételnie. Ám nemcsak túllép az eddigi novelláskötetei keretein térben és terjedelemben is, hanem egyszerre képes szociálisan érzékeny, politikailag aktuális látleletet adni egy nagyon beszűkült, egzisztenciálisan és lelkileg is megnyomorított közegről - és közben régi hiedelmek, babonák húsbavágó gyakorlata mentén univerzálissá is tágítani a mondandóját. A szerb határ mellett tengődő, az állami gondozásból frissen szélnek eresztett Csontos és cigány barátja, Csabi úgy próbál némi pénzhez jutni, hogy csatlakozik egy részben helyiekből szerveződő határőr csapathoz.
2015-ben járunk, nem sokkal azelőtt, hogy a kormány felállítja a határzárat a migránsok ellen, de a mélyszegénység, a kilátástalanság, a kegyetlenség arcai időtlenek.
Lehetnénk bárhol és bármikor. Ez nemcsak a magyar nyomor, hanem a magukra hagyottak örök reménytelensége is. A varjúkirály mellett 14 novellát is találunk, amikben feltűnik a már ismert írói alteregó, Maros Dániel haditudósító, ám a kötet igazi értéke a kisregény. Koronázzák meg!
A 10 Libri irodalmi díjra jelölt könyv:
Bereményi Géza: Magyar Copperfield
Grecsó Krisztián: Magamról többet
Halász Rita: Mély levegő
Háy János: A cégvezető
Jászberényi Sándor: A varjúkirály
Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj
Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun
Selyem Zsuzsa: Az első világvége, amit együtt töltöttünk
Szabó T. Anna: Szabadulógyakorlat
Tompa Andrea: Haza
