Rosemary Sullivan könyve - amely Nyomozás Anne Frank ügyében - Az árulás igaz története címmel magyarul is megjelent - "85 százalékos bizonyossággal" állítja, hogy a nácik elől rejtőzködő Anne Frank és családja amszterdami búvóhelyét egy zsidó jegyző árulhatta el a megszállóknak a második világháború idején.
A kötet egy már nyugdíjba vonult FBI-ügynök, Vince Pankoke és a köré szerveződött mintegy húsz, történészekből, kriminológusokból és adatszakértőkből álló nemzetközi kutatócsoport nyomozása alapján íródott, első kiadása január 18-án jelent meg.
A nemzetközi kiadással egy időben jelent meg magyarul is Rosemary Sullivan Nyomozás Anne Frank ügyében című kötete, amely arra a kérdésre keres választ, hogy végül ki vagy mi vezette el a nácikat a Frank család rejtekhelyéhez a második világháború alatt.
Az írás szerint Arnold van den Bergh a németek által létrehozott amszterdami Zsidó Tanács tagja volt, jegyzőként műalkotások náciknak való kényszerértékesítése ügyében járt el. Sullivan szerint van den Bergh bejutott olyan helyekre, ahol zsidók rejtőzködtek. Vélhetően ő vezette el a nácikat 1944. augusztus 4-én a Frank család rejtekhelyére, hogy családját megmentse a deportálás elől.
David Barnouw, a 2003-ban megjelent Who Betrayed Anne Frank? (Ki árulta el Anne Frankot?) című könyv holland szerzője azonban azt mondja, nincs erről meggyőződve. Több történész is megjegyezte, nincs bizonyíték arra, hogy a Zsidó Tanácsnak feljegyzései lettek volna azokról a címekről, ahol a zsidók elrejtőztek.
A holland hírportál John D. Goldsmitht, a bázeli székhelyű Anne Frank Alapítvány vezetőjét idézte, aki a könyv első kiadásának megjelenését követően azt nyilatkozta:
a könyv "tele van hibákkal".
Ronald Leopold, az Anne Frank Ház igazgatója a könyv megjelenését követően dicsérte a nyomozást, de ő is azon a véleményen volt, hogy az eredményeket nem szabad tényként kezelni. Szerinte a bizonyítékok további vizsgálatára van szükség az elmélet hitelességének megerősítéséhez. A hírportál emlékeztetett arra, hogy az amszterdami Anne Frank Ház 2016-ban tette közzé saját kutatását, mely szerint a Frank család rejtekhelyét valószínűleg nem árulták el a megszállóknak, hanem egy razzián véletlenül találtak rájuk.
A könyv alapját jelentő kutatás vezetője, Pieter van Twisk azt mondta, dolgozik a kritikákra adható válaszon és hozzátette: a kutatócsoport soha nem állította, hogy bizonyítottan felfedték volna az igazságot a Frank család rejtekhelyének megtalálásáról.
A hírportál szerint a könyv holland kiadója, az Ambo Anthos hétfőn közölte: elhalasztották a döntést a második kiadásról mindaddig, amíg nem kapnak válaszokat a kutatócsoporttól a felvetődött kérdésekre.
Noha számos nyomozás zajlott már, kettő közülük a holland rendőrségen, még mindig megoldatlan a rejtély, hogy pontosan ki vezette a nácikat a Frank család rejtekéül szolgáló melléképületbe. Anne édesapja, az 1980-ban elhunyt Otto Frank állítólag erősen gyanította, ki volt az, de elméletét sohasem hozta nyilvánosságra.
Az Auschwitzba deportált 230 ezer gyerek és kamasz közül mindössze 700-an élték túl a tábort. Anne Frank mindössze tizenöt éves volt, amikor Bergen-Belsenben életét vesztette. A holokauszt gyerekáldozataira és túlélőire emlékezik az Anne Frank – Párhuzamos történetek című dokumentumfilm, amely mától látható a mozikban.
Anne Frank családja Adolf Hitler hatalomra kerülése után menekült el Németországból Hollandiába. Miután 1940 májusában a németek Hollandiát is lerohanták és megszállták, Anne és családja bujkálni kényszerült, mindaddig, amíg fel nem fedezték őket 1944. augusztus 4-én. Annét és nővérét a bergen-belseni táborba szállították, mindketten ott haltak meg. Édesanyjukat Auschwitzban gyilkolták meg. Édesapjuk, Otto Frank megmenekült, Amszterdamba hazatérve tudta meg, hogy családját koncentrációs táborokban ölték meg. Anne naplóját az egyik bújtatótól kapta meg, megjegyzéseket fűzött hozzá, majd 1947-ben kiadta. A naplót 2009-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította, a világ tíz legolvasottabb könyve közé tartozik.
