A Napraforgó Kiadó Olvass velünk! sorozatában négy kategóriába sorolják a könyveket, az Anne Frank naplója a 4. szintet képviseli. Ez a 9 év feletti gyerekeknek szól, a kicsit már gyakorlottabb olvasóknak, akik nem riadnak vissza a hosszabb szövegektől sem.
Maga a kötet viszonylag vékony, és rengeteg illusztráció van benne (Marina Ruiz rajzai), a betűk elég nagyok, a szöveg szellős, a tagolás pedig a naplóformátumot követi. Rögtön a kötet elején az olvasók megismerkedhetnek a főbb szereplőkkel, a történelmi tájékozódást pedig a könyv végén megjelenő ismertető segíti – itt olvashatnak magáról a napló történetéről isa gyerekek.
A szöveg természetesen 1942. június 14-ével indít, ahogy az eredeti napló is (Anne itt számol be arról, hogy két nappal korábban születésnapi ajándékként kapta a naplót). A bejegyzések nyilvánvalóan zanzásítva számolnak be az eseményekről, ugyanakkor a szöveget átdolgozó Rebeca Vélez arra is figyelt, hogy a szörnyűségek (a megaláztatások, a bujkálás, az örökös félelem...) bemutatása mellett ne sikkadjon el az sem, hogy Anne Frank egy olyan kamaszlány volt, aki tele volt érzelmekkel, vágyakkal, ennek pedig rendszeresen hangot is adott a naplójában.
90 éves lenne Anne Frank, akinek naplója nemcsak kordokumentum, de igazi jelkép is lett - Könyves magazin
Kilencven éve ezen a napon született Anne Frank, akinek naplója a holokauszt és a második világháború egyik legfontosabb emlékirata lett, nem mellesleg pedig a Biblia után a világ második legolvasottabb könyve. Anne két évig bujkált a nácik elől, akkor írta naplóját is, és mindössze tizenöt éves volt, amikor meghalt a bergen-belseni koncentrációs táborban.
Anne Frank naplója a 20. század egyik legfontosabb olvasmánya, tavaly a BBC például azon könyvek közé választotta, amelyek valamilyen módon megváltoztatták a világot. A hónap értékelője, Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő a következőt mondta róla: „Anne Frank naplója a legcsodálatosabb szöveg, amit a 20. században kiadtak. Anne-nak nem lett volna szabad meghalnia, a naplóját a gyerekeinek, meg az unokáinak kellene olvasnia, nem nekünk. Nekünk Anne újabb könyveit kellene megvásárolnunk, amit ugyanolyan tisztánlátással, keresetlen őszinteséggel és okosan írt volna meg, mint a naplóját. De nem így alakult. A második világháború, a fasizmus nem engedte, hogy így alakuljon. Ezért kell Anne naplóját újra és újra kiadni. S a sorait olvasva emlékezni arra az okos, érzékeny tizenéves kamaszlányra, aki valahol minden mai tizenévesben is ott van, aki harcban áll az anyjával, aki nem érti a testi változásokat, aki szerelmet keres, és jobbá akarja tenni a világot.”
