A Nobel-díjas Mario Vargas Llosa megírta a guatemalai katonai puccs ördögi részleteit

A Nobel-díjas Mario Vargas Llosa megírta a guatemalai katonai puccs ördögi részleteit

A Nobel-díjas Mario Vargas Llosa új regénye, a Vad idők valós eseményeken alapuló fikció, izgalmas háttértörténettel: hogyan döntötték meg Guatemalában 1954-ben az Egyesült Államok segítségével katonai puccsal a demokratikusan megválasztott kormányt? Olvass bele a Vad időkbe, amit Eöry Zsófia fordított!

Könyves Magazin | 2021. július 28. |

Mario Vargas Llosa
Vad idők
Ford.: Eöry Zsófia, Helikon Kiadó, 2021, 

Mario Vargas Llosa: Vad idők (részlet)

Miss Guatemala édesanyja az olasz bevándorlók alkotta Parravicini család tagja volt. Két nemzedék alatt a vezetéknév lerövidült, spanyolos formát vett fel. Amikor Arturo Borrero Lamas, a fiatal jogász, egyetemi oktató és gyakorló ügyvéd megkérte a fiatal Marta Parra kezét, a guatemalai társadalomban megindult a találgatás, mert bárhogy is nézzük: az olasz származású kocsmárosok, pékek és cukrászok lányának alacsony társadalmi rangja nem ért fel a jóvágású fiatalemberével, aki után számos előkelő hajadon sóvárgott (nagy múltú családja, szakmai elismertsége és vagyona miatt). Végül elültek a pletykák, és a fél világ – egyesek meghívottként, mások bámészkodóként – részt vett az esküvőn, amelyet maga a helyi érsek celebrált a katedrálisban. Bájos felesége kíséretében megjelent az elnök, Jorge Ubico Castañeda tábornok is; elegáns egyenruháját betöltötték a kitüntetések. A két pár együtt fényképezkedett az előcsarnokban, miközben lelkesen tapsolt nekik a tömeg.

Az utódokat illetően a házasság nem alakult szerencsésen. Martita Parra minden évben teherbe esett, és bár nagyon vigyázott magára, mindig csontsovány, félholt fiúgyermekeknek adott életet, akik – a szülésznők, nőgyógyászok, sőt kuruzslók és boszorkányok minden erőfeszítése ellenére – néhány nap vagy hét elteltével meghaltak. Ötödik éve tartott a kudarcok sorozata, amikor világra jött Martita Borrero Parra, aki olyan gyönyörű, életteli és eleven volt, hogy már a bölcsőjében Miss Guatemalának becézték. Fivéreivel ellentétben ő életben maradt. Nem is akárhogy!

Születésekor vézna volt, csont és bőr. Az emberek ezekben a napokban miséket mondattak, nehogy a gyermek a testvérei sorsára jusson,

de már ekkor is csak csodálni lehetett sima bőrét, finom vonásait, hatalmas szemét és nyugodt, mozdulatlan, átható pillantását, amely úgy pásztázta az embereket és a tárgyakat, mintha örök időkre rögzíteni akarná őket az emlékek között. Zavarba ejtő, ijesztő pillantás volt. Símula, a maja-kicsé indián, a gyermek dajkája megjósolta: „Ennek a kislánynak varázsereje lesz!”

Miss Guatemala édesanyja, Marta Parra de Borrero nem örülhetett sokáig egyetlen életben maradt lányának. Nem halt meg – kilencvennégy éves korában hunyt el egy idősotthonban, és nem igazán vett tudomást a körülötte zajló fontos eseményekről –, de miután megszülte a gyermeket, kimerült, megnémult, depresszióba esett és – ahogy akkoriban eufemisztikusan hivatkoztak az őrültekre – megzavarodott. Teljes napokat töltött a házban mozdulatlanul és szótlanul; a szolgái, Patrocinio és Juana etették és masszírozták, nehogy elsorvadjanak a lábai. Különös némaságából csak a sírógörcsei idején tört ki, amelyek után aléltan merült álomba. Símula volt az egyetlen, akivel megértették egymást, csak a szolgáló tudta megfejteni a szeszélyeit. Borrero Lamas professzor elfeledkezett arról, hogy van felesége; kezdetben napok, később hetek múltak el anélkül, hogy bement volna hozzá megcsókolni a homlokát – ehelyett minden órát, amelyet nem az irodájában, bírósági tárgyaláson vagy a San Carlos Egyetemen tartott kurzusán töltött, Martitának szentelt, akit születése pillanatától kezdve kényeztetett és imádott. A kislány nagyon ragaszkodott az apjához, így nőtt fel. Azokon a hétvégéken, amikor az úriemberekből – bírókból, birtoktulajdonosokból, politikusokból, diplomatákból – álló baráti társaság megtöltötte a hatalmas házat, és az örök kedvenc kártyajátékot, a rocambort játszották, az apja megengedte Martitának, hogy a látogatók között szaladgáljon. Szórakoztatta, ahogy a lány szürkészöld szemével végigméri a barátait, mintha ki akarná húzni belőlük a titkaikat. 

Nem húzódott el, ha meg akarták simogatni, ő viszont – az apját leszámítva – mindenkivel nagyon visszafogott volt, nem adott puszit, nem kedveskedett.

Amikor sok évvel később Martita felidézte magában élete első időszakát, csak homályosan, mint fellobbanó, majd kialvó lángokra emlékezett a nyugtalan politikai helyzetre; pedig hirtelen ez a téma töltötte ki az úriemberek beszélgetéseit, akik rendszeresen megjelentek a hétvégi kártyapartikon. 1944 táján mintha hallotta volna, ahogy arról beszélnek: Jorge Ubico Castañeda tábornok, ez a kitüntetésekkel és paszományokkal borított úriember egyszerre annyit veszített népszerűségéből, hogy katonai és civil megmozdulások, valamint diáksztrájkok szerveződtek a megbuktatásáért. Még abban az évben el is érték a céljukat a híres októberi forradalom során, amelyből újabb katonai junta lépett hatalomra Federico Ponce Vaides tábornok vezényletével, de a tüntetők őt is megbuktatták. Végre kiírták a választásokat. A rocambort játszó úriembereket páni félelem fogta el a gondolatra, hogy Juan José Arévalo, az argentin száműzetésből épphogy visszatért professzor kerül ki győztesen, ugyanis – az ő szavaikkal élve – a „spirituális szocializmusa” (mégis mit jelent ez?) katasztrófával sújtaná Guatemalát, az indiánok fellázadnának, halomra gyilkolnák a tisztes polgárokat, a kommunisták eltulajdonítanák a földbirtokosok területeit, a tehetős családok gyermekeit pedig Oroszországba küldenék rabszolgának. Amikor ilyesmik hangzottak el, Martita mindig egy bizonyos úriember válaszára várt. Efrén García Ardiles doktornak hívták, és ő is rendszeresen részt vett a hétvégi rocambor-partikon, valamint a politizálásban. Jóképű, tiszta tekintetű, hosszú hajú férfi volt, aki mindig nevetett, és paranoiás vaskalaposnak nevezte a többi meghívottat, megítélése szerint ugyanis Arévalo professzor az antikommunista nézeteket tekintve mindannyiukat felülmúlta; a „spirituális szocializmus” pedig mindössze egy jelképes kifejezés arra, hogy modern, demokratikus országot akar faragni Guatemalából, emellett le akar számolni a szegénységgel és a primitív feudalizmussal, amelyben addig éltek. Martita emlékezett a kirobbanó vitákra: az úriemberek azzal hozták zavarba García Ardiles doktort, hogy vörösnek, anarchistának és kommunistának bélyegezték. Amikor Martita megkérdezte az apukájától, hogy miért vitatkozik állandóan ez a férfi, ezt a választ kapta:

– Efrén remek orvos és kiváló barát. Kár, hogy olyan bolond és baloldali!

Martitában felébredt a kíváncsiság, és úgy döntött, egy nap majd megkéri a doktort, hogy fejtse ki neki: mi az a baloldal és a kommunizmus.

Akkoriban már a Guatemalai Belga Iskolába járt, amelyet flamand apácák irányítottak (a Helmeti Szent Család Kongregáció volt a fenntartó); az összes jómódú guatemalai kislányt ide íratták be. Martita sorra nyerte a díjakat, és ragyogó értékeléseket kapott a vizsgáin. Mindez nem került sok erőfeszítésébe: csak összpontosítania kellett veleszületett, kimagasló intelligenciáját, és motiválta a tudat, hogy a kitűnő bizonyítvány nagy örömet szerez majd az édesapjának.

Micsoda boldogság fogta el Borrero Lamas professzort az évzáró napján, amikor a lánya fellépett a színpadra, és átvehette az oklevelet, amely a kiváló tanulmányi eredményért és a példás magatartásért járt!

Micsoda tapsviharral köszöntötték a kislányt az apácák és a közönség!

Boldog volt-e Martita gyermekkora? A lány a későbbi években gyakran tette fel magának ezt a kérdést, és igennel válaszolt – amennyiben a boldog gyermekkor nyugodt, rendezett, biztonságos életet jelent, egy olyan kislány életét, akit óvott és kényeztetett az apja, akit szolgák vettek körül. De mindig elszomorította a gondolat, hogy sohasem lehetett része anyai gyengédségben. Naponta egyszer látogatta meg az örökösen ágyban fekvő asszonyt (ez jelentette számára a nap legnehezebb részét), aki hiába volt az anyja, ügyet sem vetett rá. Mindig Símula vezette be hozzá a lefekvés előtti jóéjtpuszira. Martita nem szerette ezeket a látogatásokat, ugyanis az asszony inkább tűnt holtnak, mint élőnek, közönyös tekintettel bámult rá, eltűrte a csókot, de nem viszonozta a kedves gesztust, és időnként ásítozott. Martitát a barátnői sem szórakoztatták, nem élvezte a szülinapi ünnepségeket, amelyekre Símula kísérte el, és az első báljait sem. Akkor már középiskolába járt, ahol a fiúk egyre gyakrabban tették a szépet a lányoknak, leveleket írtak nekik, szerelmespárok formálódtak. Martitát sokkal jobban érdekelték a hétvégi hosszú összejövetelek és a rocambort játszó úriemberek – mindenekelőtt pedig az Efrén García Ardiles doktorral folytatott beszélgetések; valósággal bombázta a férfit a politikára vonatkozó kérdésekkel. Az pedig kifejtette neki, hogy bármennyit panaszkodik is a többi úriember, Juan José Arévalo jól végzi a dolgát, és azon munkálkodik, hogy végre igazságot szolgáltassanak az országban – elsősorban az indiánoknak, akik a hárommilliós guatemalai népesség nagy részét alkották. Arévalo elnöknek hála – emelte ki a doktor – Guatemala végre elindult a demokratizálódás útján.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Könyvesblokk: Vargas Llosa, Collins, Riggs

A Könyvesblokkban ezen a héten Mario Vargas Llosa lebilincselő regényét, Bridget Collins varázslatos bestsellerét, és Ransom Riggs Vándorsólyom kisasszony gyermekei sorozatának utolsó részét ajánljuk. 

...
Nagy

Mario Vargas Llosa: A szabadság pedig nem szétválasztható

...
Hírek

Mario Vargas Llosa kiakadt Dylan Nobel-díján

Hírek
...
Hírek

Darvasi László kapta idén az Artisjus Irodalmi Nagydíjat

...
Nagy

Az utolsó rózsa és a megvakult angyalok – Nyolc izgalmas könyvheti verskötetet ajánlunk

...
Gyerekirodalom

Távozik a Móra Kiadó főszerkesztője

...
Beleolvasó

A nagyszerűséget ragadja meg a mongolok uralta Kínában a lány, akinek a semmilétet jósolták

...
Hírek

Annie Ernaux életébe „bombaként” csapódott az irodalmi Nobel-díj

...
Hírek

Joanne Harris: A nők elleni erőszak megelőzésében segít, ha a fiúk lányokról is olvasnak

...
Hírek

Takács Zsuzsa és Takáts József kapta idén a Szinva Irodalmi Díjat

...
Panodyssey

Milyen történeteket mesél egy város vagy egy falu? Írd meg a Panodyssey pályázatára!

...
Szórakozás

Mi köze az Utódlásnak egy Pulitzer-díjas amerikai költőhöz?

Olvass!
...
Beleolvasó

Nádasdy Ádám sokat hordta az irháját keresztül-kasul a városon, sosem telt be vele

Nádasdy Ádám visszaemlékezéseiben feltárul egy határokon átívelő, szerteágazó családtörténet, és az, hogy milyen volt felnőni egy soknyelvű, többkultúrájú családban a szürke ötvenes években. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Amikor anya és lánya hazatér, a család ősi birtokán egy több száz éve eltűnt telepeskolónia rejtélye is megoldódhat

A díjnyertes író, Kimberly Brock titkokkal teli, gyönyörűen megírt történetében magával ragadóan mesél a roanoke-i elveszett kolónia rejtélyéről, és a szeretet, a család, az anyaság és az emberi szív határtalan misztériumairól. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Mesés versek ringatják álomba a gyerekeket

Hogyan nyílik ki és csukódik be estére a tündérrózsa, mennyire más a mező napfényben, mint naplementében, és merre oson az esti sötétben a róka? Rachel Williams altatóverseiből kiderül - olvass bele!

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Az izlandi Dan Brownt keresték, ezért megírta első krimijét Lilja Sigurðardóttir

Lilja Sigurðardóttir az izlandi krimi fontos szerzője, Csapda című regényét most fordították magyarra. Az éppen Budapesten tartózkodó szerzőt a regény kapcsán kérdeztük többek között a skandináv krimiről, írói rutinjáról, az izlandi társadalomról, kokaincsempészetről és homoszexualitásról. 

...
Panodyssey

Borda Réka: Hová lettek a tárgyak az irodalomból? [Tárgydilemmák]

"A szépirodalom persze az ember, nem a környezet nagy kérdéseit taglalja – mindazonáltal környezetünk nemcsak hogy nem elhanyagolható, hanem sok esetben minket meghatározó dolgok összessége, amelyek funkcióval való megtöltése képes színesíteni, mélységgel megtölteni az irodalmi alkotásokat. Elvégre tárgyaink és tereink mi magunk vagyunk: nincs civilizáció, ha mi, emberek nem alakítjuk környezetünket." Borda Réka Tárgydilemmák című esszésorozatának következő részében azt vizsgálja, hogyan és miért hiányzik a materialitás irodalmunkból.

...
Nagy

A Dreherek sikertörténetét csak az államosítás tudta megakasztani

A Dreher bejáratott márkanév Magyarországon, a mögötte meghúzódó család- és cégtörténet pedig legalább annyira színes, szerteágazó és fordulatokkal teli, mint az elmúlt durván kétszáz év magyar történelme. Iglódi Csaba első regénye, a Dreher-szimfónia négy tételben meséli el az egymást követő generációk felemelkedését.

...
Nagy

Gurubi Ágnes: Kőr Dáma

Gurubi Ágnes a Szív utca című regényével 2021-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Volt értelme megőrülni című tárcasorozatának ez a harmadik része.

...
Kritika

Levélfolyamból bontakozik ki a Kner család megrázó és felemelő története

A magyar történelem egyik legtragikusabb korszaka elevenedik meg a Magvetőnél megjelent könyv lapjain, és a családregényszerű szövetet kirajzoló epizódok arról győznek meg, hogy kivételes szellemi és érzelmi kohézió fogta össze a Kner család egymást követő nemzedékeit.

...
Nagy

Pléh Csaba életútja a soha el nem fogyó kíváncsiság története

 A pszichológus-nyelvész a Magvető Kiadó Tények és tanúk sorozatában most megjelent Árnyak lapjain saját élettörténetét, tudományos pályafutását, és ezen keresztül a korszak pszichológiai és a nyelvészeti tudományos világát is bemutatja, miközben annak kiemelkedő alakjairól (munkatársairól, barátairól) is portrékat rajzol.

...

Szabó Magda egész életében hitt a nagy történetekben

...

Závada Péter: A szövegekbe visszavonulás is politika

...

Pál Sándor Attila: Kiküldtek a József Attila-óráról, mert fantasyt olvastam

...

Trianonból a magyar gyárosok profitáltak, mert nem volt román üzleti elit