A közelmúlt sorozatos botrányai miatt a Svéd Akadémia úgy döntött, hogy idén nem osztja ki az irodalmi Nobelt. Hasonló eset volt már korábban is a díj történetében, a III. Gusztáv király által alapított testület 1901 óta ítéli oda az irodalmi Nobel-díjat, azóta hét olyan alkalom volt amikor nem osztották ki. Ezeknek főként a két világháború volt az oka, illetve 1935-ben sem hirdettek nyertest, a mai napig sem tudni miért. Persze ezeken felül is elő-előfordultak botrányok a Nobel körül, most ezek közül válogattuk ki a legérdekesebbeket.
A mostani botrány elsősorban a Svéd Akadémia egyik tagjához, Katarina Frostensonhoz köthető, akiről áprilisban több kínos információ is kiderült. Például elhallgatta, hogy résztulajdonosa egy olyan vállalkozásnak, amely támogatást kapott a Svéd Akadémiától. Férjét, Jean-Claude Arnault-t pedig ezzel egy időben több nő is molesztálással vádolta meg. A zaklatási és korrupciós vádak mellett a mostani ügyben felmerült az is, hogy néhány alkalommal ők szivárogtatták ki idő előtt a nyertesek nevét.
A Nobel-döntést mindig zárt ajtók mögött hozzák meg, elméletileg a bejelentés napjáig csak egy nagyon szűk kör ismeri a nyertes nevét. Ehhez képest 2011-ben a díj kihirdetése előtt nem sokkal Tomas Tranströmer svéd költő is hirtelen a legesélyesebb lett a fogadóirodáknál, a svédek akkor vizsgálatot is indítottak. A hatóságok kiszivárogtatásra gyanakodtak 2008-ban is, amikor még Jean-Marie Gustave Le Clezio nevének bejelentése előtt szokatlanul sokat fogadtak a francia író győzelmére. Hogy Arnault-nak volt-e köze ezekhez a kiszivárogtatásokhoz, majd a mostani vizsgálat eldönti.
Jean-Paul Sartre 1964-ben visszautasította a díjat, azzal érvelve: nem akarja, hogy az elismeréssel intézményesítsék: „Nem ugyanaz, ha valamit úgy írok alá, hogy Jean-Paul Sartre vagy úgy, hogy Jean-Paul Sartre, Nobel-díjas”. Akit jobban érdekel a Sartre-botrány, annak érdemes átfutni, mit írt erről Csunderlik Péter történész és Pető Péter újságíró a világirodalom-történet legnagyobb botrányait bemutató cikkében.
Borisz Paszternaknak is hiába ítélték oda a díjat, igaz, neki egészen más indokai voltak 1958-ban. A Doktor Zsivágó szerzője ellen a döntést követően hazájában, a Szovjetunióban, rágalomhadjárat indult. Minden szinten megpróbálták ellehetetleníteni, végül válaszút elé állították, és miután Paszternak nem akarta elhagyni az országot, lemondott a díjról. Az elismerést végül az 1960-ban elhunyt író helyett fia, Jevgenyij, vette át 1989-ben.
Günter Grass 1999-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. A német író 2006-ban fedte fel, hogy a második világháború idején a Waffen-SS-nél szolgált. (Bővebben ITT.) A kései beismerés általános megrökönyödést keltett Németországban. A kereszténydemokrata politikusok közül akkor többen is azt szorgalmazták, hogy Grasst fosszák meg a Nobel-díjtól, de a Svéd Akadémia ezt elutasította.
2004-ben Elfriede Jelinek osztrák írónő kapta meg a rangos elismerést. A Svéd Akadémia egyik tagja, Knut Ahnlund viszont tiltakozása jeléül 2005-ben lemondott posztjáról. Az idős akadémikus akkor kemény szavakkal bírálta Jelinek kiválasztását, amely szerinte „jóvátehetetlen károkat okozott a díj tekintélyének".
2012-ben a kínai Mo Jen nyerte el a díjat, akinek többen a szemére vetették, hogy a kínai kommunista párt akaratát képviseli és kifogásolták, hogy Mo Jen, miközben lehetősége lett volna rá, nem emelte fel a szavát az üldözött vagy bebörtönzött kínai másként gondolkodók érdekében.
Nem kis feltűnést keltett, amikor a Svéd Akadémia 2016-ban Bob Dylannek ítélte a díjat. Az énekes-dalszerző a hangulatot csak fokozta, amikor először nem lehetett elérni, majd utána egészen egyszerűen nem ment el Stockholmba, hogy átvegye a díjat.
